Styles Kapitány » h.s. | magyar fordítás

19. fejezet

Harry szemszöge:

Dühös voltam. Nem, semmi karcolás. BELÜL voltam dühös. Drake nagyon jól tudta mit csinál, amikor elvitte Bellát az éjszaka közepén. Kitervelte az egészet az a korcs. 

A hotel szobámban álltam, de kitörtem onnan és lesétáltam a lépcsőn, mindenkit félrelökve az utamból. Elhagyva a fogadót a bárba mentem, remélve hogy legalább egy józan embert találok az embereim között. Nem várhatok reggelig, most kell elmennem. 

Ki tudja Drake mit tesz vele? 

Az egyedüli gondolat undort váltott ki belőlem, megborzongtam ahogy nem akart képek jelentek meg a fejemben. "Meg fog fizetni." morogtam magamban, közben körbenéztem a bárban, az embereimet különböző helyeken láttam, hangosan nevettek és ittak. 

A négy legjobb emberem székeken ült, unott arccal és elgondolkodva. Ők nem ittak. Ennek nem tudtám az okát, de boldog voltam, hogy józanok. Louis elkapta a tekintetemet, szemei kicsit nagyra nyíltak. 

Tudom, hogy dühösen néztem rá. Ez a rohadt srác nem tudja mi vár rá. Azt hiszi, hogy csak úgy idejön és elviszi amit akar? Megbolondult, ha azt hiszi megúszhatja azt, hogy elvitte Bellát, az ÉN BELLÁMAT. 

"Mi a baj?" kérdezte Louis, közeledve felém mögötte a másik három fiúval. 

"Drake elvitte Bellát." morogtam, szemeik nagyra nőttek a megdöbbenéstől és a félelemtől. 

"Mit?" kérdezte hitetlenül Zayn, mire szemeim forgattam.

"Nem mondtam elég érthetően? DRAKE ELVITTE ŐT! ELVITTE ŐT ÉS ELHAJÓZOTT!" kiabáltam, minden idegességem kitört belőlem. 

Liam kezét vállamra helyezte, tekintetemet pedig rákaptam. "Minden rendben lesz, Harry. El fogjuk őt kapni." mondta nyugodtan. Hogy tud ilyen helyzetekben is ilyen nyugodt lenni? Közelebb hajolva szemeihez feltűnt, hogy ő is legalább annyira bosszús, mint én csak nem mutatja ki. 

Mély levegőt vettem, ezzel próbáltam megnyugtatni magamat, de nem ment. 

"Niall, gyűjts össze mindenkit, aki még nem teljesen részeg. Szükségünk lesz rájuk." mondta Louis, hangjában némi él volt, Niall pedig bólintott. Gyorsan elment és körbement a helyiségben, beszélve az emberekkel, valaki botladozott utána, valaki könnyedén haladt mellette. Még nem teljesen részegek, köszönöm Istenem. 

"Elmegyünk. Most." mondtam hidegen, a hangomra az emberek bólintottak, nem kérdeztek semmit. Tudták, hogy dühös vagyok és nem akartak bajba kerülni. Már ha volt némi józan eszük. 

"Vegyük az irányt észak felé, valaki már vár ránk." morogtam, közben elhagytuk a bárt, az emberek követtek engem. 

"Igenis uram!" mondták kórusban, meg sem említve Bella nevét. Egyértelmű volt kit raboltak el, ő volt az egyetlen hölgy, aki velünk utazott. 

A hajóra érve összefont kezekkel álltam meg, a gondolataim egy vihar körül forogtak, közben ők felhúzták a horgonyt, a hajó mozogni kezdett. 

"Ha reggelig nem érjük utol Drake hajóját, meg fogok ölni valakit." morogtam halkan, kuncogás hallatára azonnal dühösen megfordultam. Louis egy mindent tudó mosollyal nézett rám, de én felháborodva néztem rá, nem tetszett, hogy ilyen helyzetben is tud mosolyogni. 

"Ha megölsz valakit, az csak lelassít minket, nem Kapitány? Ne aggódj, megtaláljuk őt." nyugtatott, de csak szemeim forgattam. 

"Tudom, hogy meg fogjuk őt találni Louis. Csak félek, hogy hogyan fogjuk megtalálni őt." mondtam, arca zorddá változott. 

"A nőkkel való történeteire gondolsz, ugye?" kérdezte és én bólintottam, mély levegőt vettem orromon keresztül, remélve hogy valahogy sikerül lenyugtatnom magamat. De nem ment. 

Drake arról híres, hogy játszik a nőkkel. Nem csak szórakozásról van szó. Alapvetően megerőszakolja a nőket szórakozásból, kínozza őket a saját 'móka' nevű verziójával. 

Ez az a dolog amit nem akarok, hogy Bellának szembe kelljen nézni vele. Ha BÁRMI ilyesmit művel vele, megölöm. Nem, komolyan meg fogom ölni. 

"Bella egy makacs lány. Megmenti magát, amíg megérkezünk." mondta Louis, próbálva biztatni engem, de a mosolya el-eltűnt, a remény szemeiből fokozatosan eltűnt, ahogy eszébe jutott Drake mire képes. 

Megveregettem vállát, mire felsóhajtott és elsétált, én pedig a hajó széléhez mentem. Az éjszaka sötétségét bámultam. 

Bella egy makacs lány, igen, de túl ártatlan ahhoz, hogy tudja Drake mit tervez vele. Nem elég erős, hogy szembe szálljon Drake-vel, ebben biztos vagyok. Az egyetlen dolog amire támaszkodni tudok, az a képessége, miszerint könnyen felidegesíti az embereket és elrohan előlük. 

Ha valahogy el tudná intézni, hogy feltartja Drake-t amíg megérkezem, felkeltené az érdeklődését. Az enyémet is. 

De ha Bella nem tudja őt távol tartani, és Drake bántja őt szellemileg, sosem fogom megbocsátani magamnak és annak a rohadéknak, hogy bántotta. Ő az enyém, mindig is az enyém volt, és az, hogy elszakították őt tőlem, megöl. 

Ha Drake bármit is elmond neki rólam, nem tudom mit kéne tennem. Nem tud rólam és a múltamról semmit, még nem. Mérges lenne rám, ebben biztos vagyok. 

"Valamikor meg kell tudnia." motyogtam magamnak, tudtam, hogy elkerülhetetlen. Nem titkolózhatok előtte egész idő alatt, tehát ha visszaszerzem őt, végül beszélnem kell vele a dolgokról. 

De most, az agyam arra fókuszál, hogy visszakapjam őt Drake-től. Kapitány vagy sem, ő nem megfelelő, hogy az óceánt hajózza. Megmutatom neki, hogy hol a helye, egyszer és mindenkorra. Megbánja, hogy egyszer is kikezdett velem. 

Meg fogom ölni, és elsüllyesztem azt a rohadt hajót az óceán legmélyére. 

"Ne aggódj Bella, már úton vagyok."