Styles Kapitány » h.s. | magyar fordítás

Epilógus

Egy év telt el azóta, hogy Harry és Bella elhajózott. Azóta a Belladonna hét tengeren áthajózott, rablóhajók és más zsivány kalózok ellen harcol, és nagy mennyiségű aranyat rabol. Fényűző életet éltek, a legénység szintúgy aranyban nem szenvedett hiányt. A Belladonna rettegett név volt a tengereken, s ha egy másik hajó szembetalálta magát vele, akkor bizony az utasokban minden félelmük összegyűlt. 

Harry kapitány életének minden percét kiélvezte kalózként. Bella kisasszony, ahogy a legénység hívta, Harry oldalán gyorsan megtanulta a kardforgatást, bár még mindig nem akart megölni egy embert sem. Csaták közben ezért választja azt, hogy egyszerűen sebet ejt az ellenfelén és magára hagyja, esetleg majd valaki más megteszi helyette azt, amit ő nem akart. Harry általában véget vetett ellenségei életének.

Louis, Liam, Zayn és Niall ugyanolyan tiszteletet kapott a legénységtől, mint a kapitány vagy a kisasszony. Ők irányították a hajón az életet Harry parancsainak megfelelően. Liam teljesen felépült, a gyomrán lévő seb mára már csak egy heg. Szinte már olyan volt, mintha a palotai eset meg sem történt volna.

A Belladonna Angliába tartott, fedélzetén egy nagyon ideges Harry sétálgatott fel és alá. Egy hajó két hónappal ezelőtt egy levelet hozott Harrynek az angol királytól, jobban ismert nevén III. Edwardtól, Harry ikertestvérétől.

Miután Harry megkapta a levelet, azonnal visszafordult Angliába, lelkesen várva a testvérével való találkozást. Edward a kikötőben házasodott meg, közvetlenül a dokkoknál. Furcsa hely volt ez egy király esküvőjéhez, de a legénység minden egyes tagja tudta jól, miért döntött így a király. 

Harry épp akkor fog megérkezni, mikor az esküvő zajlik. 

Tehát most, harminc perccel az esküvő kezdete előtt, Harry hajlandó volt visszatérni korábbi otthonába. Bella is nagyon kíváncsi volt, és látni akarta édesanyját, valamint Darla ismerős arcát.

Bella mosolyogva figyelte a hajóról Anglia partjait. Harry abbahagyta saját maga ingerlését és kedveséhez sétált.

"Miért van ez a mai napig, hogy állandóan azon kaplak, hogy a tengert bámulod?" kérdezi Harry szórakozottan, közben figyeli, ahogy Bella kacagni kezd.

"Nem számít hányszor látom, mindig elkápráztat." mondta Isabella elvarázsolva, meleg tekintettel figyelte, ahogy a hullámok egyre közelebb tolják a hajót a céljukhoz.

"És nem számít hányszor talállak itt, mindig el fogok csodálkozni, hogy hogy lehet valaki ennyire gyönyörű." suttogta Harry és megcsókolta a hölgy kipirult arcát.

Nem szólt semmit, de nem is volt mondanivalója. Miközben egyre közelebb kerültek a parthoz, Isabella sóhajtott, a szél belekapott a hajába, frissítve azt a hideg óceán szelével.

"Már majdnem ott vagyunk." mondta Harry és Bella bólintott. Követte őt, miközben a hajó másik oldalára sétáltak. Figyelte, ahogy Niall a kormányossal beszél a hajó irányításával kapcsolatban. Az izgatottság felfedezhető volt a legénység minden tagjában, ez volt az első part ahol kikötöttek ebben a hónapban.

"Emberek! Az esküvő után harminc percig maradunk, hogy feltöltsük a készleteinket, utána újra elhajózunk. Van egy ember, aki kihívást jelent nekem az utóbbi napokban." vigyorgott Harry, néhányan a legénységből vele vihogtak. 

Az ember, akiről beszélt egy új kalóz volt a tengereken, a neve Digon kapitány. A kapitány egy tizenhat éves gyerek volt, aki hűn terjesztette, hogy le tudja győzni a Belladonnát. 

Harry viszont nagyon kíváncsi volt, hogy ez igaz-e, vagy sem. 

Megszólaltak az első kiáltások, mikor a hajó fordult egyet a kikötőben, s a dokkok mellé állt. Bella buzgón figyelte, ahogy a hajó egyre lassabb lesz és fából készült dokk az orruk előtt van.