Styles Kapitány » h.s. | magyar fordítás

28. fejezet

Isabella szemszöge:

Amilyen gyorsan csak tudtam, végigrohantam a fedélzeten, próbálva elmenekülni az engem üldöző embertől. A szívem rettentő gyorsan vert, miközben hátrapillantottam, látva alakját csupán pár lépésre tőlem. 

Felsikítottam és próbáltam távolabbra és távolabbra rohanni előle, de hirtelen éles fájdalmat éreztem hasamban, mitől döbbenten zihálni kezdtem. 

Fájdalmakkal estem a padlóra, zihálva szorítottam kezeimet hasamra, míg alakja pontosan elém sétált. Hangos nevetése az egész hajón visszhangzott, kísértve füleim, még szemeim is összeszorítottam. 

"Nem kellett volna elfutnod. Megmondtam, hogy meg foglak ölni." mondta Drake hátborzongató hangján, a szememet ellepő könnyek mögött fájdalom és félelem ült. 

"Kérlek, kérlek hagyd abba." suttogtam és felnéztem, hogy lássam előttem magasodó alakját. 

Drake felemelte fegyverét és homlokomhoz illesztette. "Búcsúzz el, Isabella." mondta, mielőtt meghúzta a ravaszt és egy nagy durranással elsütötte fegyverét. 

Hangosan sikítva tornáztam magam ülő helyzetbe, amint szemeim kipattantak és a szobát fürkészték, míg a borzalmas álom túl lassan halványult elmémben. 

A testem rendkívül remegett és izzadt volt, az álmom rosszabb volt, mint amire számítottam. 

"Bella, mi a baj?" kérdezte Harry aggódóan és felült, én hasamat és fejemet fogdostam, de sehol sem voltak golyólyukak és vér. 

"Csak egy álom volt, csak egy álom volt." suttogtam felhúzva lábaimat mellkasomhoz, ignorálva a fájdalmat a hasamon lévő öltések miatt. Harry körém fonta karjait és mellkasára húzott, ahol némileg gyorsabban leltem nyugalomra. 

"Shh, semmi baj bébi. Semmi baj. Ő már nem tud bántani." suttogta Harry fülembe, rögtön tudta miről szólhatott rémálmom. Megijesztett, hogy mennyire valósághű volt az álmom, igazinak és borzalmasnak tűnt, mintha tényleg ez történt volna. 

"Megölt, tényleg megölt engem." sírtam és éreztem, ahogy Harry megrázta a fejét. 

"Nem. Nem ölt meg téged. Nézz rám." mondta, arcomat kezei közé fogva kérte, hogy nézzek rá, zöld szemei összekapcsolódtak enyémmel. "Élsz, Bella. Élsz és amíg velem vagy, lehetetlen, hogy meghalj." mondta és én bólintottam, minden szavát elhittem. "Ne aggódj, nem hagyom, hogy bárki újra bántson téged." biztatott és én sóhajtottam, majd újra bólintottam, végül fejemet visszadöntöttem mellkasára és próbáltam lenyugtatni magamat. 

"Sajnálom Harry. Nem akartalak felébreszteni." motyogtam, mire felkuncogott. 

"Nem aludtam. Tulajdonképpen téged néztelek." mondta és én elpirulva, félénken néztem fel rá. 

"M-miért?" értetlenkedtem, de ő rám mosolygott.

"Egy, mert imádni való vagy alvás közben. Kettő, mert kíváncsi voltam, tudsz-e majd nyugodtan aludni. Ziháltál és forgolódtál, majd végül felsikítottál. Megijesztettél." suttogta és én homlokomat ráncoltam. 

"Sajnálom." mondtam szomorúan, mire csak fejét rázta. 

"Nem, rendben van. Amíg itt vagyok melletted és vigyázok rád, biztos vagyok benne hogy elmúlnak a rémálmaid. Segítek abban, hogy elmúljanak." mondta, mitől mosoly ült arcomra. 

"Köszönöm Harry." mondtam és ő kedvesen mosolygott rám. 

"Bármelyik nap megteszem ezt érted, hercegnő." mondta, szavaitól elpirultam, tudva hogy hogy értette minden egyes szavát. 

Visszadőltem, a fájdalmaimtól kicsit összerezzentem és néztem, ahogy Harry is visszadől. 

"Már csak másfél hét." mondtam és ő nevetni kezdett. 

"Sok dolog történhet rövid idő alatt, nem?" kérdezte, én pedig bólintottam. 

Hogy egy kicsit oldjam a köztünk lévő hangulatot, viccelődni próbáltam vele. "Egyébként sosem gondoltam volna, hogy egy ágyban fogok aludni veled." meséltem, mire felmordult. 

"Miért?" kérdezte megbúvó jókedvvel szemeiben és én önelégülten mosolyogtam. 

"Mert férfi vagy és ráadásul kalóz is. Ez pedig csak rossz lehet, főleg mióta megismertelek." viccelődtem, de ő csak szemeit forgatta. 

"Nem hiszem, hogy lenne abban bármi rossz is, hogy férfi, vagy éppen kalóz vagyok. Egyébként pedig több vagyok, mint egy férfi, mert én nem csináltam semmit a drága testeddel." mondta és rám kacsintott, mitől bosszúsan néztem rá. "Pedig ahhoz már elég régóta ismerjük egymást."

"Alig." mondtam, szemeiben valami megcsillant, mielőtt kuncogni kezdett. "Megbízom benned." mondtam komolyan, magamra vonva figyelmét. 

"Tényleg?" kérdezte és én bólintottam. 

"Ha nem bíznék benned, kibírtam volna Drake mellett, amíg nem jössz értem? Már elmenekültem volna, ha nem bíznék benned. És ezt be is bizonyítottad nekem már többször." mondtam mosolyogva és láttam ahogy enyhén, de elpirult, mégis gyorsan megrázta a fejét és elmosolyodott. 

"Nos, kiváltságosnak és megbecsültnek érzem magam, hogy bízol bennem." mondta, közben kezébe véve kezemet nyomott rá egy csókot. "Mindig megbecsülöm majd a bizalmad." mondta komolyan és újra bólintottam egyet. 

"Kérlek Harry, ígérj meg nekem valamit most." mondtam, vágytam arra, hogy halljam a szavakat, amiket hallani akartam. Ha ezt megígéri nekem, mindennel teljesen elégedett leszek. 

"Mi az?" kérdezte kíváncsian, könyökére támasztva magát, hogy jobban rám nézhessen. Én pedig leutánoztam mozdulatait. 

"Nem érdekes mi történik, vagy történik köztünk, kérlek... kérlek sose hazudj nekem Harry." mondtam, mitől ledöbbenten nézett rám. 

"Bármit kérhetnél tőlem a földön, de te mégis azt szeretnéd, hogy sose hazudjak neked?" kérdezte és én bólintottam. 

"Nem bírom, mikor hazudsz nekem, ezért szeretném ha megígérnéd, hogy sosem hazudsz nekem." mondtam, elmosolyodott mielőtt bólintott. 

"Ígérem Bella. Megígérem, hogy sosem fogok hazudni neked." mondta, mire elmosolyodtam. 

"Köszönöm Harry, nekem ez sokat jelent." mondtam, ő bólintott. 

"Most már neked is meg kell ígérned valamit." mondta és én felkuncogtam. "Ígérd meg, hogy sosem hagysz el engem." szavaira ledöbbentem. 

"Miért pont egy ilyen ígéret?" kérdeztem, mire csak mosolygott. 

"Szükségem van rád Isabella, jobban, mint gondolnád." mondta, elpirultam, mikor a teljes nevemet használta. 

Elgondolkoztam, ha ez a hét hét letelik, sok esély van rá, hogy Harryt lefejezik vagy engem szakítanak el tőle és visznek vissza apámhoz. De volt valami bennem, ami követelte, hogy ígérjem ezt meg neki. Mellette akartam lenni és nem elhagyni őt, két hét alatt több életem volt mellette, mint egész életemben a családom mellett. 

Melegen mosolyogtam Harryre és bólintottam. "Megígérem Harry, hogy nem hagylak el. Soha." mondtam, mosolya nagyobbra nőtt, mint valaha is láttam mosolyát. 

Harry szavak nélkül magához ölelt, karjait óvatosan fonta körém, miközben újra eldőltünk, fejemet mellkasán tartottam, karjai pedig továbbra is védelmeztek engem, elkerülve varrataim. 

Lassan elaludtam, tudva hogy Harry itt lesz mellettem, nem hazudik és biztonságot nyújt nekem.  

Elaludtam, minden rémálmom tovaszállt és nyugodt álmok szálltak rám és Harryre is.