Styles Kapitány » h.s. | magyar fordítás

25. fejezet

Külső szemszög: 

A király kilépett szobájából, komoly tekintet ült arcán, ahogy az eseményeken gondolkodott. Tudta, hogy Harry valamilyen oknál fogva kérte a találkozót, és azt is tudta, hogy ahogy Harry beteszi a lábát a palotába, káosz fog kitörni. Semmi kétség, hogy az emberek összekötik majd a pontokat, lehetetlen hogy ne tegyék. 

De ha Harry tesz valami teljesen kiszámíthatatlant, mi történik a trónnal, amit megszerez? 

Másik kérdés tört utat magának: Mi történik, ha ez egy másik kalóz, és nem Harry? 

"Nem, nem lehetséges. Ő az egyetlen aki ilyen nyíltan kérdezgetne felőlem." mélázott a király fejét rázva. 

Hogy tudnám felkészíteni magam erre? Gondolkodott magában és összeráncolta homlokát. Semmit nem tud tenni, ami felkészítené Harry tervei ellen. 

Harry...Harry miért most akarod megmutatni magad? Te idióta... Gondolta zord arckifejezéssel, egy nagyot sóhajtott mielőtt kipillantott az ablakon. 

Innen nem látta az óceánt, de a király el tudta képzelni, ahogy Harry a hajójáról mosolyog le rá, a hullámok lassan hullámzanak mögötte ahogy karját összekulcsolja maga mögött és úgy gondolja, nyert. De nem nyerhet! 

"Amíg nem találok ki valamilyen tervet, ő nyer. Mindent szétrombol, ha most érkezik." morogta a király idegesen, elfordulva az ablaktól. 

Egy kopogás az ajtón félbeszakította a király gondolatmenetét, fejét a nagy ajtók felé fordította. 

"Jöjj be." szólt a király, az ajtó pedig nyílt, egy igazán ideges Rob lépett be rajta. "Mi a probléma?" kérdezte Robot, Rob szomorúan sóhajtott. Robnak nehéz napja volt, de tudta hogy a királyhoz való jövetele unalmas rész, amin túl kell esnie. 

"Perkins kormányzó a probléma. Azt akarja, hogy hozzuk előrébb a kalózok visszaérkezését. Azt gondolja hét hét túl sok idő." mondta Rob, gondolataiban kavargott a bosszantó beszélgetés, amit az előbb folytatott Willel telefonon keresztül. 

Will csak sürgeti Robot, hogy Isabellának vissza kell térnie az esküvő előtt és felháborodik ha ez nem sikerül. Egy idióta, efelől semmi kétség. Gondolta Rob, várva a király válaszát. 

"Ez olyasvalami amin nem lehet változtatni." mondta király és Rob bólintott. 

"Megtanultam a kalóz nevét mióta előzőleg jelentettem neked róla. A neve Harry, uram." mondta Rob, a király összehúzta magát. 

Szóval a gyanúm jogos volt. Gondolta magában mielőtt Rob újra beszélni kezdett. 

"Ugyan azt a nevet viseli, mint a te..." kezdte Rob, de a király elcsitította kezének felemelésével. 

"Nem. Ez nem fontos. Amit tehetünk, hogy várunk a visszatérésére és utána vége lesz az egésznek." mondta, Rob idegesen bólintott. 

Rob nem igazán látta mostanában olyan izgatottnak a királyt, mint most volt. Már öt éve, hogy... megtörtént. 

Rob megrázta a fejét, majd meghajolva a király előtt távozni készült. 

"Rob! Még valami, mielőtt elmennél." mondta lassan a király, Rob lassan visszafordult, kíváncsiság volt arcán ahogy arról gondolkodott, mit akarhat ura. 

"Igen uram?" kérdezte, a király komolyan és őszintén nézett rá zöld szemeivel. 

"Ha Harry visszatér, nagy változások lesznek." kezdte és Rob bólintott, még mindig összezavarodott volt, hogy mit akar a király mondani neki. "Ha veszélyt jelent, te és más sem félhet azonnal pisztolyt fogni rá. Ha Harry azt teszi amire számítok, az egész királyság bajba kerül." mondta komoran, Rob szemei nagyra nyíltak. 

Valahonnan ismeri Harryt...de honnan? Rob gondolkodott, majd bólintás után megfordult és kisétált a szobából magára hagyva őt. 

Rob még egyszer visszapillantott, a király leült trónjára, egy nagy sóhajt engedett ki és kezét fejéhez emelte. A király még mindig próbálta kitalálni Harry okait, de a nyugtalanító dolog ebben a szituációban az volt, hogy nem ismerte Harry módszereit. Teljes sötétségben ült és a király utálta ezt. 

Rob elfordult egy sóhajjal, becsukta maga mögött az ajtót és a lépcsőkhöz ment, majd lesétált. 

Ez a Harry gyerek nagy problémát okoz nekünk, de el kell mennünk olyan messzire, hogy megöljük őt? A király túl korán az utolsó megoldáshoz nyúlt, ami megijeszt. 

Rob magában gondolkodott, homlokához emelte kezét egy újabb sóhajtással. "Ez kezd túl komplikált lenni." motyogta magának, közben visszament a könyvtárba. "Az utolsó dolog amit tennem kell, visszahívni Willt és elmondani neki a dolgokat. Nem fog tetszeni neki, de ez jár egy olyan embernek, mint ő." mondta Rob magának, újra felidézve beszélgetésüket. 

Egy borzalmas apa. Gondolta Rob, felvéve a telefont tárcsázta az ismerős számot. Három csengés után felvette a telefont, idegesség hallatszott hangjában. 

"Jobban jár ha változtatott a dátumokon." köpte Will a telefonba, mire Rob csak a szemeit forgatta. 

"Ahogy korábban is mondtam, és a király is egyetért velem, semmi esély változtatni az időponton. Várnunk kell." mondta idegesen Rob, Will kötekedni kezdett a másik oldalon. 

"Nem várhatok olyan sokáig. A férfinek megmondtam, hogy Isabella három hét múlva visszatér és elveheti!" vitatkozott, Rob felidegesítette magát. Elege volt Will idegesítő szájából, és ahogy mindig kicsinyli a lányát. 

"Talán egyszer törődhetnél a lányoddal a hülye egyezséged helyett! Az időpont nem változik és ez VÉGLEGES!" kiáltotta Rob, majd lecsapta a telefont. 

Ez a férfi nem ért meg semmit. Gondolta Rob keserűen, elhagyva a könyvtárat az ablakhoz sétált. Homlokát dörzsölte miközben sétált, azon gondolkodott mi lesz itt a következő néhány hét folyamán. 

Hogy fog ez működni? És mi fog történni a végén? Rob sóhajtva az ablakpárkánynak dőlt. Rob egyre többet gondolkodott és egy halvány ránc szökött arcára, ahogy lassan lehunyta szemeit. 

"Ennek nem lesz szép vége."