Styles Kapitány » h.s. | magyar fordítás

30. fejezet

Isabella szemszöge:

Nagy szemekkel bámultam a közeledő hajót, testem remegett a Szabad Szív gondolatától. Ha Harry ennyire aggódik szembenézni vele, az gond. Harry sosem fél szembeszállni az ellenfeleivel, de látom a szemeiben hogy Jack Kapitánnyal szemben nem érzi magát biztosnak. 

"Mit teszünk?" kérdeztem Harryt, aki egy mély levegőt vett lenézve a földre és lehunyta szemeit, közben végiggondolta a helyzetünket. 

"Nincs esélyünk." motyogta, mielőtt felnézett a közeledő hajóra egy új vadsággal tekintetében. "Mindenki figyeljen ide!" kiáltott fel, megemelve hangját, hogy túlkiabálja az egész felfordulást. Mindenki elhalkult, felnézve Harryre, aki a korláttól nézett le legénységére. "Ez a Szabad Szív, ez biztos. Nem tudjuk őket elkerülni, az egyetlen amit tehetünk, hogy harcolunk. Szükségem van arra, hogy mindenki azonnal a helyére menjen és készüljön fel a harcra. Ha nem harcolunk teljes erőnkből a Szabad Szív ellen, ez az utolsó harc amivel mindannyiunknak szembe kell néznie." mondta Harry parancsnokló hangján, az egész legénység tisztelgett neki komoly arckifejezéssel. "Megértettétek?" kiabált rájuk Harry, mire egységesen bólintottak neki. 

"Igen Kapitány!" kiáltottak vissza mielőtt Harry intett a kezével, hogy elbocsássa őket. Gyorsan szétszóródtak a fedélzeten, a hajó különböző pontjain készültek fel a harcra. 

Harry megragadta a kezem és a lépcsők felé igyekezett, ahol egyszerre két lépcsőfokokat lépett zord tekintettel. 

"Harry, hova mész?" kérdeztem és ő lágyan rám mosolygott, annak ellenére, hogy milyen durva volt percekkel ezelőtt. 

"Biztonságban kell lenned." mondta, de én megráztam a fejemet, amitől egyik szemöldökét kérdően emelte meg. 

"Ha biztonságban kellene lennem Harry, nem lenne a legjobb ha melletted lennék?" kérdeztem és már szólásra nyitotta a száját, de félbeszakítottam. "Nem akarok bezárva lenni egyedül egy szobába miközben mindez megtörténik! Nem akarom tehetetlenül érezni magam Harry... és... melletted akarok lenni!" mondtam eltökélten, Harry szemei nagyra nyíltak megdöbbentségében, nem számított erre a reakcióra tőlem. 

"B-Bella..." kezdte Harry, nem tudva mit mondjon nekem. Őszintén engem is megdöbbentett, hogy kimondtam ezeket. Egyrészt bevallottam, hogy szükségem van Harryre ahhoz, hogy biztonságban érezzem magamat, ez is kifejezi hogy gyenge vagyok nélküle. De ő ezt a részt szerencsére nem vette észre. 

"Kérlek Harry. Veled akarok lenni." mondtam halkabban, fejemet lehajtva, így nem láthatta elpirult arcomat. Egy perc után szemeim nagyra nyíltak, ahogy két kar tekeredett körém és egy ölelésbe húzott, ami csak Harryé lehetett. 

Fejét nyakamhoz hajtotta, lesokkolva álltam ott, miközben hallottam ahogy egy mély levegőt vesz. "Boldoggá tesz..." kezdte, szemeim nagyra nyíltak, ahogyan hallottam a sebezhetőséget hangjában, vártam, hogy befejezze. "...hogy velem szeretnél lenni." motyogta, mielőtt elhúzódott tőlem, zöld szemei csillogtak és mosoly ült arcán. "Nem hagyhatod el az oldalamat egész idő alatt. Mellettem maradhatsz." mondta mosolyogva, amit gyorsan viszonoztam, a boldogság és a megkönnyebbültség szaladt végig rajtam.

"Köszönöm Harry. Tényleg, köszönöm." mondtam és fejemet újra mellkasának döntöttem és hálásan felsóhajtottam. Harry könnyen elutasíthatott volna és megmondhatta volna, hogy maradjak valahol máshol, de engedte hogy vele maradjak. 

Harry a kezét a fejem tetejére tette és párszor megveregette azt, mielőtt kezét újra maga mellé ejtette. 

Kedvesen rám mosolygott, aztán arca újra komoly lett, mögöttem a közeledő hajóra nézve. 

"Bella, fel kell készülnünk a harcra. Ha netalán a Szabad Szív legénysége csónakkal jön, adnom kell neked valamit, amivel harcolhatsz." mondta és én bólintottam, elrejtve idegességemet előle.

Újra megfogta a kezemet, a fedélzet másik részére vonulva. Ott kinyitott egy kicsi ládát, elengedve kezemet és abban kotorászott míg ki nem vett egy kardot, amit felém fordulva nekem nyújtott. 

"Ez megteszi most. Nem a világ legjobb kardja, de azért jó. De ne aggódj, ha az idő eljönne hogy szükséged lenne rám, hezitálás nélkül ott lennék." mondta kezembe adva a kardot, elmosolyodtam ahogy megmarkoltam a pengét. 

Nem volt túl nehéz, könnyedén elbírtam. De ami idegessé tett az az ölés gondolata, még ha csak önvédelemből is. Reménykedem, hogy nem kell olyan helyzetbe keverednem, hogy használnom keljen. 

"Köszönöm Harry." mondtam és ő rám mosolygott, kezemet újra megragadta és a kormánykerékhez húzott, a Szabad Szív már igazán közel volt hozzánk. 

"Még a Fekete Koponya sem tud lehagyni téged." motyogta Harry orra alatt, dühösen méregette a hajót, ami még jobban közeledett. Már oly közel volt, hogy a Fekete Koponyáról látni lehetett néhány embert a Szabad Szív legénységéből, ravasz mosollyal néztek ránk. 

"Ez a Jack Kapitány... ijesztő ember, ugye?" kérdeztem, Harry sóhajtva megrázta fejét. 

"Inkább hátborzongató kategória, nem ijesztő. Szereti megölni az embereket és feltörni a dolgokat és mindig mosolyog. Habár nem normális mosoly, az biztos." közölte Harry, nagyot nyelve néztem át a másik hajóra, félelemmel szemeimben. 

"Szóval mi történik ha csónakkal jönnek a hajónkhoz?" kérdeztem, mire Harry nagyot sóhajtott. 

"Ha csónakkal jönnek, azt akarom, hogy maradj távol tőle." mondta komolyan és én bólintottam, egyáltalán nem akartam vele ez ügyben ellenkezni. 

Harrynek Drake-vel szemben is igaza volt, megmondta, hogy maradjak tőle távol. Szóval egyértelműen meg fogom fogadni a szavait, amennyire lehetséges távol fogok maradni Jack Kapitánytól. Tudom, hogy Harry is jobban érzi magát, ha engedek a parancsainak. 

"Az ágyúk készen állnak a tüzelésre Kapitány!" törte meg Louis hangja beszélgetésünk, lenézve láttuk Louis komoly arckifejezését. Harry bólintott, kezét a magasba emelte, hogy a legénység minden tagja észrevegye. 

"Helyre!" parancsolt, mire a legénység lökdösődve ment az ágyúkhoz, valaki a fedélzetről tüzel majd. Pár perc múlva a kormányzó kalóz egy rövid bólintással nézett Harryre, majd a kormányt durván balra kezdte forgatni, ezzel a Fekete Koponyát a Szabad Szív felé fordítva. 

"Ha Jack harcolni akar..." kezdte Harry, szemei tűzben forogtak, hangja határozott és meggyőződött volt. "Akkor itt a harc, amit meg is kap!!" kiáltott Harry, mielőtt lecsapta kezét, a csendességet felváltotta az ágyúk hangossága. 

"TŰZ!"