Styles Kapitány » h.s. | magyar fordítás

8. fejezet

Isabella szemszöge:

Nem voltam többé tréfás hangulatomban. Egyáltalán nem. Féltettem a sorhajókapitány életét. 

"Harry! Ne! Nem teheted ezt!" tiltakoztam, ahogy a kormánykerékhez sétált. Mikor figyelmen kívül hagyott, fogaimat csikorgattam, eltökélten próbálkoztam, hogy megkapjam a figyelmét. 

"Nem tehetsz meg bármit azért, mert kalóz vagy! Idióta vagy, hogy azt hiszed, legyőzöd őket!" vádoltam, ő pedig felém fordult, lángoló szemekkel és fújtatva. 

"Fogd be, hercegnő. Azt csinálok amit akarok, alapvetően én uralom ezeket a vizeket. És..." mosolygott gúnyosan, megállva beszédében és megmarkolva karomat  magához rángatott, hogy szemtől szembe legyek vele. "Ha még egyszer megmerészelsz sérteni engem, láthatod ezeket az értékes embereket megfulladni a roncsok között." fenyegetett és szám kiszáradt. "Megértetted?" hangja jeges és hideg volt, nem tudtam miért. Hogy változott át egy pimasz perverzből egy jégszívű férfivé? 

"Me-Megértettem." dadogtam és ő bólintott, elengedve a kezemet visszafordult a kormánykerék felé. 

"Harcolni fogunk Charles. Válts irányt a hajónak, hogy üdvözölhessük ezeket a dögöket."  utasította Harry hidegen és én nyeltem egyet. 

A hajó szegélyéhez mentem, és a vizet bámultam, a könnyek kicsordultak szemeimből. Miért, miért kell ennek történnie? Miért kell Harrynek ennyire kegyetlennek lennie? Miért kell itt lennem? 

Minden az én hibám, mert nem futottam ki Darlaval. Minden az én hibám. Ezek az emberek hamarosan elvesztik az életüket az én idióta hibámért. Minden dolgot felcsavarok. 

Utálom ezt. 

Pislogva akadályoztam könnyeimet és lassan megfordultam, hogy megtaláljam Harryt aki óvatosan tekintett rám. Elegem van a hülye játékából. Egy napja vagyok vele, és máris túl sok bajba keveredtem!!! Mit akar tőlem?? Miért nem tud csak elengedni engem? Valószínűleg utál engem. A düh uralta a testem, és rácsattantam. 

"Miért nem tudsz csak elengedni engem? Kit érdekel, hogy egyezséget kötöttél! Túl sok bajba keverted magadat miattam és még két nap sem telt el! Kérlek, hagyd nekik hogy hazavigyenek!" kezdtem, mire ő szemöldökét ráncolta. 

"Nem." mondta és könnyeim marták szememet. 

"Miért?" kérdeztem kétségbeesetten, nem akartam, hogy bárki is megsérüljön miattam. 

"Mert nem tudlak." suttogta és mellém sétált, a vizet nézve. Elfordultam tőle, a könnyeimtől homályosan láttam. 

"És én nem tudom hagyni, hogy az emberek miattam haljanak meg." mondtam alázatosan, és szaladni kezdtem. 

Harry gyorsan felkapta a fejét, mikor meglátott engem futni. "Bella!" zengett hangja, de figyelmen kívül hagytam őt és tovább futottam. 

Átkozódott és üldözőbe vett, de az adrenalin pumpált bennem, és ez gyorsabbá tett. Nem tudom pontosan hova is tartok, csak el akarok menni Harry közeléből. 

Egy kéz megragadta karom és visszarántott, ezzel kiáltásra késztetve. Harry mérges szemei megrémítettek. A lábaimat nem voltam képes megmozdítani. 

"Mit gondolsz, mit csinálsz?" morgott, én pedig távolabb löktem őt magamtól. 

"Nem fogom engedni, hogy bárki is meghaljon miattam! Nem érek annyit!" kiabáltam, szemeiben döbbentség villant meg. 

"Úgy hiszed, nem érsz annyit?" kérdezte lágyan és én a padlóra néztem. 

Titokban tudtam az igazi indokot, amiért az apám vissza akar engem szerezni. Tudtam. Azt akarja, hogy hozzámenjek a hülye herceghez. És 'büszkévé tegyem'. Nem igazán érdekli, hogy elraboltak. És ez az ok, amiért mondhatom, hogy nem érem meg. 

"Nem akarom, hogy ártatlan emberek haljanak meg." mondtam, átlépve kérdését, nem akartam kiteregetni a családom... egy kalóznak. 

"És pontosan mi a terved?" kérdezte és én nyeltem egyet. 

"É-én, fogok..." dadogtam, ő pedig szemembe nézett. 

"Pontosan. Nem vagy képes bármit is tenni." mondta és én sóhajtottam. Tudtam, hogy igaza van, de túl makacs voltam, hogy bevalljam. 

"Egy élet nem ér több tucatnyit. Ha elmennék innen minden jobb lenne." jelentettem ki őszintén és Harry megfogta a kezem, majd a kabinba vezetett. 

"Ha azt mondom maradj itt, itt maradsz?" kérdezte és én elcsendesedtem. Felnyögött és megrázta fejét. 

"Bella, figyelj. Nem mehetsz vissza még. Nem tudom megmagyarázni, de nem mehetsz vissza. Ha szükséges bezárlak téged ide, hogy biztonságban maradj." mondta, mire homlokomat ráncoltam. 

"Mi van ha felrobbantják a kabint? Akkor meghalok." mondtam, próbálva rávenni őt arra, hogy gondolja meg magát az egész dologgal kapcsolatban, de ő csak bámult rám. 

"Hagyd abba a kifogások és a 'mi van ha?' kérdések gyártását, mit akarsz?" kérdezte és én lenéztem. 

"Csak azt szeretném tudni, mi a terved." kérdeztem lágyan, miközben szemem tele volt könnyekkel. Harry sóhajtott, és egyik kezével hajába túrt. 

"Jó. Kijöhetsz. De mellettem kell maradnod, oké?" tárgyalt és én bólintottam, egy kis mosollyal az arcomon. 

"Még mindig nem mondtad el mi a terved." kérdeztem, ő pedig felcsattant. 

"Nincs semmi, amit hallanod kell. Megtudod majd időben." mondta gyorsan és kinyújtotta kezét, hogy megfogjam. Vonakodva megfogtam, közben szemöldökömet ráncoltam, az ő nagy keze beborította az én kis kezem. 

Kivezetett a hátsó fedélzetre, és a szegély mellett megállt és megszólította a matrózt, aki a hajót kormányozta. 

"Mennyi idő múlva lőhetünk?" kérdezte Harry, a matróz magabiztosan nézett rá.

"A hajó irányváltása megtörtént és bármikor tüzelhetünk, ha azt mondod." mondta, Harry pedig bólintott. 

"Ágyúkat betölteni!" szólt Harry hangosan, mire mindenki a helyére rohant. "Bella." mondta és megfogta kezemet. Felnéztem rá, várva, hogy elmondja azt, amit szeretne. "Maradj mellettem." mondta újra és én bólintottam. 

"Rendben. Melletted maradok." mondtam, mitől megkönnyebbültnek tűnt. 

Harry újra a korláthoz lépett, és onnan pásztázta embereit. 

Valaki meg fog sérülni. Ez is az én hibám. 

A kezemmel idegesen szorítottam Harryét, ő pedig homlokát ráncolva tekintett le rám. 

"Minden rendben lesz Bella. Megvédelek téged." mondta lágyan és homlokon csókolt. 

Elpirultam és pár percig lenéztem, mielőtt felnéztem zöld szemeibe. 

"Harry én nem akarok felelősséget vállalni emberek haláláért." mondtam aggódva és ő sóhajtott. 

"Néha áldozatokat kell hoznunk. Ne aggódj annyira ez miatt, minden... rendben lesz." mondta egy csipetnyi fájdalommal a hangjában. 

Történhetett vele valami rossz?  Egy kis bűntudatom volt, miközben őt bámultam, de ő csak egy enyhe mosolyt küldött felém és elfordult. 

A sorhajókapitány hajójára néztem, tehetetlenség töltött el, ahogy továbbra is a kalózhajó felé hajóztak. Harry támadni fog, tudom. Nem tudom, milyen súlyosan fogja megsebesíteni őket. 

"Felkészülni!" kiáltott Harry, szabad kezét a levegőbe emelte. Láttam néhány embert, ahogy az ágyúkat megtöltik a golyókkal. 

"Célozni!" kiáltott és egy mély levegőt vettem. Szorítottam Harry kezeit, ahogy kimondta az utolsó szavakat, elkezdve a harcot. Tényleg meg fog történni. 

"Tűz!!"