Styles Kapitány » h.s. | magyar fordítás

16. fejezet

Isabella szemszöge: 

Követtem Harryt a hajóról lefelé, hagyva hogy a város felé vezessen. A legénység szétszórtan haladt körülöttünk. Zavartan fordítottam oldalra a fejemet, mielőtt homlokomat ráncolva fordultam Harry felé. 

"Harry, hova mennek?" kérdeztem, de ő csak kuncogott. 

"Mindig ezt szoktuk csinálni. Szórakozni mennek éjszakára, reggel pedig távozás előtt találkozunk. Ha nincsenek ott, hátrahagyjuk őket." mondta egyszerűen és én bólintottam, kicsit ledöbbenve egyszerű válaszán. 

"Mi hova megyünk?" kérdeztem félénken, mire ő önelégülten mosolygott rám. 

"Meglepetés." mondta kacsintva, ezzel engem nyögésre késztetve. Kezemnél fogva húzott végig a városon, elsétálva számtalan bolt és ember mellett. 

Ahogy sétáltunk, óvatosan körbenéztem a városban. Az emberek bámultak minket ahogy sétáltunk, mintha a meggyilkolásunkat tervezgetnék. A gondolattól reszketni kezdtem. 

Harry kinyitva nekem az ajtót a fogadóba vezetett, ami egészen fantasztikus volt. 

"Maradj itt, ne beszélj senkihez." suttogta a fülembe, mielőtt elengedte a kezemet és a recepcióhoz sétált, és az ott lévő hölggyel kezdett társalogni. 

Körbenéztem, megjegyezve, hogy a hely mérete legalább olyan jó volt, mint a minősége. Szépnek tűnt, sokkal szebbnek, mint amit el tudtam volna képzelni erről a városról. 

Abbahagytam a nézelődést, amikor Harry megérintette a vállamat, ezzel egy kicsit megugrasztva engem. Kuncogott rajtam, mielőtt megfogta a kezemet, közben önelégülten mosolygott. 

"Készen állsz?" kérdezte és én kíváncsian húztam fel szemöldököm. 

"Mire?" kérdeztem, önelégült mosolya pedig csak nőtt. 

"Ahogy mondtam, meglepetés." mondta titkolózva, mire tekintetem morcossá vált, közben ő kivezetett engem a fogadóból. 

"Miért mentél oda?" kérdeztem, de ő csak vállat vont. 

"Hogy biztosra vegyem, hogy tudunk aludni egy szép helyen, nem valami koszfészekben." mondta, elmosolyodtam előrelátóságán. 

"Köszönöm." mondtam és ő rám mosolygott, közben egy bárba mentünk. 

"Tennivalóm van, de segíthetsz." mondta és én szemeimet forgattam, ahogy leültünk egy asztalhoz és zsebéből egy pergament került elő. 

"Honnan szerezted?" kérdeztem és ő rám kacsintott. 

"Úgy hívják felkészültség, szerelmem. Szokj hozzá." viccelődött én pedig kissé megsértődtem. 

"Szóval, mi a meglepetés? Mit csinálsz itt? És miért van nálad az a papír?" kérdeztem, nem tudtam visszatartani a kíváncsiságomat ebben a szituációban. 

Harry felnyögött kérdéseimre, megrázta fejét mielőtt sóhajtott. "A meglepetés hamarosan jön, Bella. Azért vagyok itt, hogy toborozzak, nincs elég emberem, és ez az indok, amiért ez a papír nálam van." mondta, én pedig végre megértettem a dolgokat. 

"Oh." mondtam és ő kuncogott, egy önelégült mosoly kúszott ajkaira. 

"Nem kapjuk meg a legjobb embereket itt, de megteszik, ameddig nem érünk egy alkalmasabb kikötőbe. Ami nagyjából három hét múlva lesz, szóval." mondta, szemeim pedig lassan kidudorodtak az arcomból. Ezek után, megint kint ragadunk a tengeren három teljes hétig? 

"Wow." mondtam, mire ő önelégülten elmosolyodott. 

"Nem vagy ehhez hozzászokva, hercegnő?" kérdezte.