Styles Kapitány » h.s. | magyar fordítás

27. fejezet

Isabella szemszöge:

Miután Harryvel kiléptünk a doktortól, továbbra is fogta a kezem, ahogy végigsétáltunk az utcán. Lehajtottam a fejemet, próbáltam nem engedni, hogy a fájdalomtól sétálni se tudjak. Harry így is gyerekesen kezelt ebben a helyzetben, nem akarom, hogy azt higgye mindenben segítségre szorulok. 

"Bella?" kérdezte Harry, szemeim a padlóról felvándoroltak rá. 

"Igen?" kérdeztem, miközben enyhén összeráncolta homlokát. 

"Jól vagy? Vihetlek, ha gondolod." mondta, de én megráztam a fejemet. 

"Nem, meg tudom csinálni. Én... én nem vagyok gyenge." suttogtam, visszaemlékezve mennyire tehetetlen voltam, mikor Drake kegyelméért könyörögtem. Nem akarok újra így érezni, de ha mindig Harry segít nekem, ugyanaz a tehetetlen lány maradok, aki nem tud harcolni. 

"Ne hazudj nekem Bella. Tudom, hogy fájdalmaid vannak." mondta Harry komolyan és én megálltam, ezzel őt is megállítva, ahogy egymás kezét fogtuk. 

"Kit érdekel, hogyha fájdalmaim vannak?" kérdeztem, Harry döbbenten nézett rám. 

"Bella, engem érdekel." mondta, de én megráztam fejemet, azt akartam értse meg az álláspontomat. 

"Tudom, hogy téged érdekel Harry. Tényleg. De miért engedjem, hogy gyerekként kezelj engem, míg én nem csinálok semmit? Nem bírom ezt csinálni. Nem csinálom ezt! Nem akarok egész nap levert lenni a boldogtalanságtól és bánatos lenni, mert semmi sem történne utána. Meg kell állnom a lábaimon, Harry, hogy erős maradjak. Nem akarok úgy élni, hogy mások tesznek meg nekem mindent, amit én is meg tudok tenni, így nem bántok meg senkit sem a végén." mondtam könnyes szemekkel, Harry pedig rám mosolygott. 

"Sokkal erősebb vagy, mint gondolnád Bella. Más emberek akik hozzád hasonló dolgokon mentek keresztül beszélni sem mernek, de te megmutattad nekem mennyire erős vagy. Nem bántottál meg senkit, tudom. Egy erős lány vagy Bella, és nem hiszem hogy bármi is le tudna dönteni téged a lábadról." mondta, szabad kezével egy elveszett hajtincset visszatűrt a fülem mögé. "De nem zárkózhatsz el mindenkitől akkor, mikor tényleg segítségre van szükséged, különben máskor sem szívesen segítenének neked." mondta komolyan és én megértően bólintottam. 

"Köszönöm Harry. Ez egy olyan dolog, amit le kell küzdenem." mondtam és ő rám mosolygott, karjaival óvatosan egy laza ölelésbe vont. 

"Ne aggódj, mindvégig itt leszek melletted és ha szükséged lesz rám, nem leszek messze." suttogta fülembe, könnyeim hullani kezdtek. 

Visszaöleltem, fejemet mellkasának támasztottam és kiengedtem egy sóhajt. 

Mikor Harry eltolt magától, halkan kuncogott, én pedig összezavarodva néztem rá. 

"Mi az?" kérdeztem, ő önelégülten mosolygott rám. 

"Nos, most vettem észre hogy én még mindig félmeztelen vagyok és te még mindig az én ingemben vagy, amit szeretnék visszakapni. De ez nem történik meg ameddig nem szerzek neked egy új inget." mondta és én elpirultam, tényleg igazat mondott. 

"Gyere menjünk, hogy keressünk neked egy új felsőt." mondta, megszorítva kezemet ahogy újra elindultunk az utcán. Az előző beszélgetésünk még mindig a fejemben volt, azon gondolkoztam, hogyan is jutottunk el idáig. 

Az egész életem arról szólt, hogy mások megcsinálták az én dolgom is, révén hogy a Kormányzó lánya vagyok. Mindig megmutattam nekik ellenállásomat, de nem volt fontos, hogy ők mit akarnak, a beleegyezésem nélkül állandóan elvégezték a saját munkám is. Úgy gondolom ez a Drake dolog sok mindennel szemben megváltoztatta a véleményemet, felnyitotta a szememet.