Styles Kapitány » h.s. | magyar fordítás

22. fejezet

Isabella szemszöge: 

Drake kirángatott a rejtekhelyemről, vissza az ő negyedébe, többé még annyira sem volt kedves, mint eddig. Tudtam, hogy ha egyszer megtalál, bajban leszek. A mérges, nem, DÜHÖS arckifejezésű Drake alapján, nekem annyi. Próbáltam időt nyerni Harrynek, de ez nem hozott nekem sok jót. Tény, nagyobb veszélybe kevertem magam, mint amiben eddig voltam. 

Ez egy dolog, amit kinézek Drake-ből. Ő maga a veszély, amivel nem szeretnél kikezdeni. Addig, míg nem akarsz foglalkozni a következményekkel. És most, szembe kell néznem a következményeivel. 

Van egy olyan érzésem, hogy ez nekem nem fog kedvezni. 

Mikor a kapitány részlegéhez érkeztünk, Drake kivágta előttünk az ajtót, és benyomott az ajtón, aminek köszönhetően megbotlottam, de erősen próbáltam megtartani magamat, hogy ne essek el, ahhoz képest, hogy konkrétan bedobott a szobába. Az ajtót bevágta maga mögött, én pedig meglepettségemben kissé megugrottam. 

"Ezt meg fogod bánni." mondta Drake, hangja nyugodt és sima volt, amivel megnyugtatta minden porcikám. Szemei és testtartása dühtől sikítottak, de hangja jeges volt, mintha merészelt volna valami újat mutatni nekem. 

De ENNYIRE hülye nem vagyok, tudtam, hogy elvesztettem a csatát mindenféleképp.

"Ki a fenének képzeled magadat, hogy az ÉN hajómon vagy, és azt hiszed, így megalázhatsz?" sziszegte, ujját durván felém mutatta, hangjától elhúzódtam. 

"Te hoztál ide, ráadásul eléggé erőszakosan." vágtam vissza, próbáltam bátornak tűnni ahhoz képest, hogy belül remegtem. 

Drake csak nevetett, megrázta fejét mielőtt felbosszantva tekintett rám. "Játékból raboltalak el. Tudtam, hogy érdekes leszel, de oh... te még ennél is érdekesebbé teszed ezt nekem, édesem."  mondta ijesztően, szemeiben valami tükröződött. 

Kezeim remegtek a félelemtől, de ökölbe szorítottam őket, hogy elrejtsem előle, mennyire is félek jelenleg. Ha tudná mennyire félek, a helyzet csak még szórakoztatóbb lenne számára. 

Ezt pedig nem engedhetem, most erősnek kell maradnom. 

"Ezt nem fogod megúszni." figyelmeztettem, mire egy sötét vigyor terült el arcán, ezt látva szívem hevesen dobogott a rettegésemtől. 

"Oh, de Bella..." kezdte, gyorsan közelebb lépve hozzám és megfogva államat, erőtejesen követelte, hogy szemkontaktust tartsak vele. "Már megúsztam." szavaira szemeim nagyra nyíltak. "Látod, tudom hogy Harry bármelyik pillanatban megérkezik, még ha a fél legénységét a háta mögött is hagyta. Szóval, természetesen nem közvetlenül követ minket, ugye? Biztosra mentem, hogy ne találjon meg minket könnyedén. Felállítottam neki egy kicsi csalit, amibe ha belesétál, lemarad tőlünk." mondta Drake, mitől szám is kiszáradt. 

Tudta, hogy Harry eljön értem, TUDTA. Meg akarta téveszteni Harryt, hogy amikor ideér, akkor... már túl késő lesz. 

"Egy szörnyeteg vagy." suttogtam, Drake pedig felnevetett, erősen ellökve magától, minek hatására a földre estem. Összerezzentem, ahogy landoltam, de másképp meg sem mozdultam. Nem hiszem el, hogy Drake ilyen messzire megy, csak hogy keresztbe tegyen Harrynek. "Miért?" kérdeztem tőle, de ő csak elmosolyodott. 

"Látod, szeretem azt az utat, amin járok. Harrynek pedig nem tetszik ez, mert ő ugyanolyan, mint én." mondta és én félbeszakítottam. 

"Harry nem olyan, mint te!!" kiabáltam, Drake a szemeit forgatta. 

"Tudod egyáltalán, hogy milyen is ő igazából?" kérdezte és én homlokomat ráncoltam. Ki ő valójában? Miről beszél? 

Drake-nek feltűnt összezavarodottságom, mitől felnevetett. "Azt hiszem nem, ha a reakciódra támaszkodom. Oh, milyen vicces lenne, ha elmondanám neked, sosem tudnál rá ugyan úgy nézni többé. Túlságosan ledöbbennél." hahotázott, egyik kezével fejét fogva, miközben teste rázkódott őrült nevetésétől.