Styles Kapitány » h.s. | magyar fordítás

34. fejezet

Isabella szemszöge:

Gyengéd simogatásra ébredtem. Lassan kinyitottam szemeim és megfordultam Harry karjai között, hogy zöld szemeibe nézzek, amelyek engem bámultak. Néhányszor pislogott, mielőtt beszélni kezdett. 

"Hoznál nekem egy kis vizet?" kérdezte erőtlen hangon, könnyen észrevehető volt másnapossága a tegnap este miatt. Bólintottam és kimásztam karjai közül. Egy poharat teletöltöttem vízzel, gondolatban nagyot sóhajtottam, hogy nekem kell segítenem egy másnapos Harrynek. 

Megfordulva majdnem elejtettem a poharat, Harry rögtön mögöttem dörzsölte az egyik szemét, másikkal engem vizslatott. "H-Harry! Pihenned kéne." hadartam, megfogva kezét visszahúztam az ágyhoz. Visszaült az ágy szélére, sóhajtva tekintettem le rá. 

Szavak nélkül nézte mozdulataimat. Odaadtam neki a vizet, majd miután megitta kezembe adta és én letettem azt. "Őszintén, nem kellett volna ennyire lerészegedned." motyogtam, fejét oldalra billentve tekintett rám. 

"Bella..." kezdte, hangja már sokkal tisztább volt, mint az előbb. 

"Mi az Harry?" kérdeztem, összezavarodva húzta össze szemöldökeit. 

"Nem tudom eldönteni, hogy tegnap este mi történt meg és mi nem. Elmondanád?" kérdezte és orcáim azonnal vörössé változtak. 

El kéne mondanom neki a csókunkat? Vagy csak hagyjam ki?

"Nos, ünnepeltük a győzelmünket és te az első harminc percben leittad magad. Én visszahoztalak téged ide és lefeküdtünk aludni." mondtam, nem részletezve semmit sem. Ha nem emlékszik rá, talán az lesz a legjobb ha nem is fog. 

"Más?" kérdezte, kezemet maga felé húzva, ezzel kényszerítve hogy letérdeljek elé. Közel hajolt arcomhoz, éreztem hogy újra elpirulok. 

"N-nincs." mondtam, próbáltam a legmeggyőzőbben elmondani a dolgokat, de úgy látszott Harry nem hisz nekem. 

"Hazudsz? Tudod mit csinálok azzal, aki hazudik." mondta egy önelégült mosollyal, pontosan tudtam mire gondol. Kényszeríteni fog arra, hogy elmondjam az igazat azzal, hogy olyan szituációba sodor, amiben nem tudom, mit tegyek. Mióta itt vagyok mindig ezt tette, habár mostanában nem fordult elő.

"Harry, én nem..." kezdtem, Harry oldalra döntve fejét nagy mosollyal nézett rám, szemöldökét összeráncolta. 

"Oh, akkor miért pirultál el? Azt hiszem emlékszem valamire, de el kell mondanod az igazat, hogy megtörtént-e vagy sem." mondta, nagyot nyelve pillantottam félre. 

Harry óvatosan megfogta államat és kényszerített, hogy szemébe nézzek, mosolya továbbra sem enyhült. 

"Csak válaszolj a kérdésemre." mondta és én sóhajtva bólintottam. Hát ezen is túl kell esnem. 

"Tényleg kiborultam a hajóról és valakinek utánam kellett ugrania?" kérdezte teljesen komolyan, én lefagytam. Mi?

"M-mi?" kérdeztem és ő bólintott.

"Azt hiszem kiestem a hajóról tegnap este, de nem vagyok benne biztos. A te hangodat hallottam, szóval biztos voltam benne, hogy te tudod az igazat. Szóval?" kérdezte és én megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Tehát nem emlékszik a csókra. 

"Nem Harry. Nem estél ki a hajóról." mondtam, szemei nagyra nyíltak. 

"Tényleg? Akkor biztos csak álmodtam... furcsa. Esküdni mernék, hogy történt valami izgalmas tegnap este." motyogta és én újra elpirultam. Valami izgalmas? Ez azt jelenti... nem, nem azt. 

"De nem. Sajnálom." mondtam sietősen és felálltam, hogy kiöblítsem a poharat és visszategyem oda, ahol találtam. Mikor megfordultam, Harry megint ott állt velem szemben és én ismét megijedtem. 

"Emlékszem valami másra is. És erről tudom, hogy megtörtént." mondta, bizonytalanul szívtam be a levegőt, nem tudtam mit csinálják. Ha emlékszik, szomorú lesz? Vagy rendben lesz vele így?

Lassan hátrálni kezdtem, Harry pedig komoly arckifejezéssel közeledett felém. Elértem a falhoz, Harry pedig azonnal közel merészkedett hozzám, kezeit fejem két oldalára támasztva a falhoz. 

"Talán részeg voltam Bella. De ilyesmit nem felejtek el. És tudva, hogy nem említettél meg egy ilyen fontos dolgot, nagyon szórakoztató ahhoz képest, hogy milyen ártatlan lány vagy." motyogta, arcom szinte olyan lehetett, mint egy paradicsom. 

"M-miről beszélsz?" próbáltam ártatlanul kérdezni, de az orcáim pirossága és a vadul verő szívem mindent elárult. Basszus, miért nem lehetek egy jó hazudó csak egyszer?

Harry komolyan nézett le rám, szemeivel megállás nélkül méregetett. 

"Megcsókoltalak tegnap este?" kérdezte, szívem hevesen dobogott. Válaszolni akartam, de képtelen voltam. "Bella?" kérdezte közelebb hajolva. 

"É-én... igen..." mondtam ki végre, pár másodpercre lehunyta szemeit. 

"És... tetszett?" kérdezte hezitálva, félve a válaszomtól. 

"É-én." én próbáltam, de a szavak nem akartak kijönni a számból. Mindig ez volt velem a probléma. Nem tudok normálisan beszélni az érzésemről addig, amíg nem fajul el a helyzet. 

Harry sóhajtva fordított nekem hátat, de én elkaptam ingét, maradásra bírva. Fejemet mellkasának döntöttem, szemeimet lehunyva tartottam, testem enyhén észlelhetően remegett. 

"Nekem... nekem tetszett Harry... tetszett. Én csak félek, hogy... hogy neked nem." mondtam, készen álltam az elutasítására vagy a nevetésére. Ez csak egy részeg hiba volt, ennyi. 

"Bella..." suttogta Harry, éreztem ahogy egyik kezét fejem tetejére helyezi, a másikkal pedig körbeölelve derekamat közelebb húz magához. "Attól féltem, hogy ezek után nem akarsz a közelemben maradni. Féltem, hogy hibát követtem el." motyogta, szemeim kipattantak és nagy szemekkel néztem fel rá. 

"Féltél?" kérdeztem és ő bólintott. 

"De úgy érzem, most már nem." mondta egy félénk mosollyal, amit akaratlanul is viszonoztam. "Most egy komoly kérdés. Szeretnéd még egyszer? Most úgy igazán, és nem egy részeg férfitól?" kérdezte egy ravasz mosollyal arcán, amitől újra elpirultam. 

Válasz helyett csupán bólintottam, Harry pedig visszatolt engem a falhoz. Egyik kezét derekamon tartotta, hogy közel maradjon hozzám, a másikat a falra helyezte a fejem fölött és úgy nézett le rám. 

Lehajolt hozzám és megcsókolt, a szemeim automatikusan lecsukódtak. Most mindketten józanok voltunk és ez a csók a saját döntésünk volt. De csupán pár másodpercig tartott, mert Harry egy nagy mosollyal húzódott el tőlem. 

"Hozzá tudnék szokni." mondta. "Nos Bella. Büszkén kijelentem, hogy örülök, hogy aznap este elraboltalak. Ha nem, sosem láthattalak volna és nem ismerhettelek volna meg." szólt mosolyogva, közben az ajtóhoz sétáltunk. 

"Én is örülök, hogy megtetted Harry." válaszoltam és követtem őt az ajtóhoz, amit ő nyitott ki. A fedélzetre sétáltunk, ahol a nap arcunkra sütött és a tenger hullámzott körülöttünk. 

"És tudod mit Bella?" fordult felém nagy vigyorral. 

Oldalra billentettem a fejemet, fogalmam sem volt mit akar mondani. "Mit?" kérdeztem és ő önelégülten mosolyodott el.

"Ez innentől már csak jobb lesz."