Styles Kapitány » h.s. | magyar fordítás

20. fejezet

Isabella szemszöge: 

A szemeim félelemmel teltek meg, ahogy Drake-vel néztem farkasszemet, aki vágyakozó tekintettel méregette testemet. Újra a falhoz taszított, szorítása csuklómon szoros és törhetetlen volt. 

"Sz-szállj le rólam." suttogtam, mire ő önelégülten elmosolyodott, testét enyémhez nyomta. Nem volt olyan, mint amikor Harry tette ezt. Harry játékosságból és kötekedésből tette, de Drake... Drake azzal a szándékkal tette, hogy bántson engem. 

"Nincs esélyed, bébi." mondta lassan, éreztem ahogy a könnyek gyülekeznek a szememben. "Szükségem van új szórakozásra, a mostanában megkapott nők unalmasak voltak. Remélem te nem vagy unalmas, Bella." mondta nekem, ajkait fülemhez vezette, amitől kirázott a hideg és szemeimet lehunytam. 

Az összes többi nő? Unatkozott velük? Ez szörnyű!!

Ez az, amiért Harry azt akarta, hogy távol maradjak ettől a sráctól. A saját szórakoztatására használja a nőket. Távol kell tartanom magam tőle. Nem hagyhatom, hogy felhasználjon, mint a többieket. 

Küzdeni kezdtem fogása ellen, ő vidáman nézett engem, amíg a hiábavaló próbálkozásaim nem vezettek sehova. Sokkal erősebb volt, mint gondoltam. Nem annyira, mint Harry, de azért közel járt hozzá. 

Félelemmel teli szemekkel néztem fel rá, közben egy ötletem támadt. Ez az egyetlen esélyem arra, hogy elengedjen. Ha megcsinálom, elfuthatok előle. Hova? Fogalmam sincs. De nem érdekel. 

A hajó bármelyik részén jobb, mint itt vele. 

Erősen felhúztam a térdemet, erősen megrúgva őt ott, ahol a legjobban fájhat neki. Felnyögött, én pedig kihasználva a lehetőséget kirohantam a szobából. 

Ez már a második alkalom volt, hogy ágyékon rúgtam őt, de megérdemelte. 

Kétségbeesetten néztem körbe, egy helyet kerestem ahová menekülhetnék. A legénység furcsán kezdett nézegetni engem, mitől nagyot nyeltem, elfutva mellettük a vitorlákhoz mentem. 

Ahogy az első nap Harry hajóján, most is felmásztam a cölöpök közé, hogy minél messzebb legyek ettől a piszkos perverztől. Hallottam Drake ideges kiáltásait a kapitány részlegéből, így olyan gyorsan másztam, ahogy csak tudtam. 

Amikor felértem, az egyik vitorla mögé bújtam. Levegő után kaptam, ahogy lenézve Drake kutató tekintetét láttam. Ha csendben maradok, nem fog észrevenni. 

"Hova ment?" kiabált a legénység tagjaival, mire átkozódtam. Ők láttak engem. El fogják neki mondani hol vagyok, és el fog kapni. Sehova sem tudok ugrani innen, túl magasan vagyok. 

A legénység tagjai felmutattak, néztem ahogy szemei lassan követték az ujjakat, majd ahogy tekintetünk találkozott megforgatta szemeit. 

"Ezt meg fogod bánni." morogta, én pedig fejemet ráztam. Nem érdekel, hogy mit mond, nem fogom megbánni azt, hogy ágyékon rúgtam. Sajnálom, de megérdemelte. 

Drake elkezdett felmászni, közben rám vigyorgott. Gyorsan ki kell találnom valamit, hogy kitérjek előle. Valamit, ami távol tart tőle még egy ideig.

 Ahogy egyre csak fentebb mászott, az agyam úgy pörgött. Mit tehetnék? Mit CSINÁLJAK?

Körbenéztem, de később észrevettem a kötelet a korláton. Természetesen!! Harry elmagyarázta nekem, hogy működik a kötél, és a segítségével le tudok ereszkedni, míg ő felmászik. Így nem tud majd elkapni. 

A vitorlák széléhez mentem, de egy percre sem néztem le. Meginogtam, de nem estem le. Megragadva a kötelet hátranéztem, ahol Drake vigyorgott rám, most már a vitorlák tetején. 

Rámosolyogtam, majd intettem neki, mielőtt szorosan megfogtam a kötelet és leugrottam. 

A szél az arcomba fújt, ahogy a padló felé zuhantam, a kötél szorításától kezeim vörösek lettek. Fogaimat csikorgatva koncentráltam, hogy hova is fogok érkezni. 

Amikor elég közel voltam a padlóhoz, elengedtem a kötelet, mielőtt talpra álltam még gurultam egy kicsit, majd felnéztem a vitorlákhoz. 

Drake megdöbbenve nézett rám, én pedig nem bírtam ki, és rámosolyogtam. Ha azt hiszi könnyű eset vagyok, teljesen elment az esze. 

Bármit megteszek, hogy távol maradjak a mocskos kezeitől. Örökre ezt fogom csinálni, ha szükséges. Nem akarom, hogy bántson engem bárhogyan is. Mentálisan vagy fizikálisan. 

"Nos, érdekes vagy." mondta, mire rávigyorogtam, körbenézve a hajó lentebbi részei felé szaladtam. 

"ELFOGNI!" hallottam ordítását, amire rohanni kezdtem, egy menekülési pontot kerestem a legénység elől. Egy random ajtót kinyitva egy kicsi, de használható szobácskát találtam, ahol senki sem volt, aki elárulhatna. 

A szobába csúsztam, becsuktam magam mögött az ajtót és leghátra mentem, ahol egy hordót húztam magam elé, hogy ne legyek könnyen észrevehető. 

Hallottam ahogy az emberek a szoba előtt rohannak el. Kiabáltak és kétségbeesett kísérletekkel próbáltak megtalálni. Harry sokat tanított nekem. Ha nem tette volna, most nem is tudom mit tennék. 

Ahogy egyre többen haladtak el a szoba előtt, mosoly húzódott arcomra. Ebben a szobában maradhatok egy ideig, engem aztán nem zavar. Csak amíg Harry meg nem érkezik. 

Úgy értem... eljön értem, ugye? Nagyon remélem. Tulajdonképpen hiányzik nekem. Szomorúan öleltem körbe karjaimmal a lábaimat, államat térdeimen támasztottam meg. Tekintetem szomorú volt, ahogy rá gondoltam. 

Talán lehetetlen, hogy megússzam ezt a helyzetet. 

Egyébként, szeretném ha megmentenének. Tudom, hogy ez a bújócskázás nem tarthat örökké. Drake egy okos férfi, nem verhetem át túl sokáig. 

Az elméletemet igazzá tette, hogy a szoba ajtaja kinyitódott. Kicsit jobban a hordó mögé húzódzkodtam, lélegzetem is visszatartottam, ahogy az ajtóban álló árnyékot néztem. 

"Valahol itt lesz." mondta fagyosan Drake, hangnemétől félni kezdtem. Ideges volt, nagyon ideges. Bolondot csináltam belőle mindenki előtt, és ez nem tetszett neki. Egyértelmű, hogy mindig megkapja amit akar. 

A hordót ami mögé bújtam, oldalra rúgták. Zihálva tekintettem fel, ő kegyetlen mosollyal nézett vissza rám. Jaj ne, sarokba szorítottak. Nem lehetséges, hogy meneküljek. 

"Megvagy."