Alone

22. fejezet

Új év, új élet! - szokták mondani a nagyokosok ezt a totális hülyeséget. Miért kellene változtatni az életünkön, csak mert egyel nagyobb szám szerepel a naptárunkba, mint legutóbb? Nem hinném, hogy évhez köthető lenne, ha valaki változtatni akar a sorsán.
A január első hetei is ugyanúgy telnek, mint a decemberé, annyi különbséggel, hogy végre valahára béke és nyugalom honol a környéken. Lezárult a félév, vége a nagy hajtásnak, úgyhogy fellélegezhetünk egy kicsit. Olivérrel minden a legnagyobb rendben, szilveszter óta teljesen más fordulatot vett a kapcsolatunk, minden apróságot megosztunk egymással, ezzel elkerülve pár esetleges vitát. Azért nem mondom, hogy nem veszünk össze alkalomadtán, de ezek csak olyan szerelmes civakodások, mint például, hogy milyen filmet nézzünk, vagy mit csináljunk iskola után. A szabadidőnk nagy részét nálunk töltjük, tekintve, hogy a szőkeség nem nézi túl jó szemmel a szüleink bimbózó kapcsolatát. Úgy vettem észre, hogy apu nem bánja, sőt, néha több időt töltenek egymással és a foci bámulásával a tv-ben, mint velem.

Ahogy Olivér visszatért a suliba, az is gyökeres változást hozott a dolgokban. A focicsapat tagjai leszálltak rólam, bár azt nem tudom, hogy az ő érdeme - e, vagy Krisz fenyegette meg Bencét, de nem is lényeg. Az osztályban is rendeződtek a hierarchiai viszonyok. A két domináns srác nem más, mint Krisztián és a szőkém, de megoldották úgy a helyzetet, mint eddig. Vannak akik az egyik fiút pártolják, vannak akik a másikat, és vannak, akiket nagyon hidegen hagy mindkét srác és elvannak a saját kis világukban. Így nagyjából megvannak a klikkek és nincs vita sem.

És kezd lecsengeni az új év nagy szenzációja, miszerint Szandra és Dominik hivatalosan is egy párt alkotnak. Bár ez a kapcsolat igazából csak a lány részéről számít annak, Dominik szimplán csak elviseli, hogy szünetekben odaáll mellé és olykor jól jön neki valakin levezetnie a feszültséget. Ezzel csak kulturáltan azt szeretném kifejezni, hogy alkalomadtán együtt töltik az éjszakát és kb ennyiben ki is merül a szerelmük. Fura páros, az egyszer biztos.

Ma egyébként suli után jégkorizni megyünk az osztály nagy részével és mindenki mással, aki jönni akar. Alig várom már, mivel a szünetben kevés időnk volt a kikapcsolódásra és a fiúkkal sem sokat beszéltünk. Nagyon jó barátom lett Kristóf is és Dominik is, aminek elképesztően örülök. Kristóf olyan nekem, mint egy felelősségteljes bátyus, a másik bolond pedig teljesen az ellentéte, olyan, mint egy rossz kölyök, aki mindig azt nézi, hogy hol tud belém kötni, de ennek ellenére nagyon bírom a srácot.

Már kabátban és bundás csizmában állok reggel a nappali közepén és várom, hogy Olivér értem jöjjön végre. Nem szokott késni, ennyit meg pláne, hiszen tíz perc múlva nyolc óra és ilyenkor már régen bent szoktunk lenni a suliban. Remélem azért nem aludt el, mert akkor várhatom. Épp venném ki a zsebemből a mobilom, hogy felhívjam, mi tart már ennyi ideig, amikor meglátom az ablakból a fehér autócsodáját. Felkapom a hátizsákom, majd bezárom magam után az ajtót és sietek is, nehogy elkéssünk.

-Szia. - köszönök gyorsan, miközben beülök mellé és a biztonsági övvel babrálok.

-Szia. - monoton üdvözlésére felé fordulok, de nem tűnik túl vidámnak. Na, mi történt már megint?

-Baj van? - kérdem és odahajolok hozzá, hogy egy puszit nyomjak az arcára.

-Csak a szokásos. Veszekedtem apámmal. - morogja, miközben az utat kémleli. Nem újdonság, hogy ezt mondja, mostanában szinte mindennapos, hogy vitatkoznak valamin. Nem lesz ennek így jó vége...

-Jól van. Vagyis nincs jól, de nyugodj meg és hagyd rá a dolgot! - javaslom és végig simítok a karján. Gyorsan hajt a jeges úton, így hamar odaérünk a sulihoz, bár nem szeretem, ha állat módjára vezet, főleg olyankor, mikor ennyire  csúszik az út.