-Azt nem tudom, de egy próbát megér. Mégis hogy máshogy akarod megoldani, ha a nyomok már kihűltek?
-Fogalmam sincs, Joyce, komolyan! Nem értem, mi vezeti arra az embert, hogy az erdő közepén tegye le a gyerekét.
-Én két lehetőséget tudok. Üldözték, vagy a tiéd a gyerek.
Olyan gonoszan nézett rám, hogy hátráltam egy lépést, majd a kissrác nyöszörögni kezdett.
-Kezdj vele valamit! - szólított fel idegesen
-Nyugi, Aaron, csak egy gyerek, nem fog megölni.
Odaléptem a kicsihez, kikapcsoltam a biztonsági övet, amit Aaron szuperbiztosan a fiúcska köré csavart, majd a karomba vettem.
-Szia, édesem, köszönj Aaron bácsinak.
A kezével integettem Aaron felé, aki csak biztos távolságból, bizonytalanul nézett ránk.
-Most mi a baj? - vágtam szomorú képet
-Aaron bácsi? - ráncolta a homlokát
-Jobban tetszene az apa szerep?
-Inkább induljunk hozzátok. - indult meg a volán mögé
Megpróbáltam visszatenni az ülésbe a kicsit, de teljesen kiborult, ezért inkább beültünk Aaron mellé.
-Honnan szerezted ezt a kocsit? Nagyon állat!
-A garázsból. - felelt egyszerűen
-Na nem mondod? Ki sem találtam volna.
-Joyce, most nagyon nem vagyok jó kedvemben.
-Azt látom. De elmondod miért?
-Amiatt a karodban.
-Nemár Aaron! Ő nem egy tárgy. Nem mellesleg hihetetlenül cuki. Hívhatnánk Tonynak...
-Csak nem vagyok biztos benne, hogy nincs igazad.
-Tessék? - értetlenkedtem
-Talán tényleg én vagyok az apja.
-Az lehetséges? Hiszen, halottak vagyunk.
-Bizonyos esetekben lehetséges. Hallottam néhány hibridről.
-És ez miért is olyan rossz?
-Csak... ha ő tényleg az én fiam, akkor... szóval... ha a feleségemmel jön össze, talán minden máshogy történik.
-Nem lehetsz biztos benne, hogy a tiéd. És ha mégis, az csak azt bizonyítja, hogy nem veled volt a baj.
-Talán.
Szerettem volna mondani neki valamit, ami megnyugtatja, de megérkeztünk hozzánk, és habozás nélkül kiugrott a kocsiból, majd kitárta nekem az ajtót. Anya meglepődött, mikor meglátta a kis Tonyt, de minden világossá vált számára, mikor Aaron elmesélte a történteket.
-Joyce! Joyce! Joyce! Megfoghatom? - ugrált körül Brian
-Aaront kérdezd.
-Aaron! Aaron! Aaron! Megfoghatom?
-Persze. - bólintott rá
-Joyce, add ide! Naaaa, add ide!
-Ülj a kanapéra, hogy ne ejtsd le. - utasítottam
-Már hogy ejteném le? - rohant duzzogva a kanapéra
Brian beült a sarokba, én pedig a karjára fektettem Tonyt, és inkább egy párnával is kitámasztottam.
