Korai géppel indultunk útnak, ami nem is zavart volna, ha nem repülni kell. Nem attól féltem, hogy meghalok, Aaron társaságában felettébb nehéz lett volna, csak a zuhanástól rázott a hideg.
Aaron az első osztályra vett jegyet, sőt engem ültetett az ablak mellé, mondván, hogy csodálatos látvány tanúja leszek, de nem állt szándékomban kinézni az ablakon, hiszen senkinek nem volt szüksége arra, hogy egy vámpír pánikrohamot kapjon több ezer méter magasban.
A térdemen doboltam, míg Aaron a légiutas kísérővel egyezkedett, ha jól hallottam, márpedig jól hallottam, be akart vinni a pilótához, hogy megbizonyosodhassak róla, nem fogunk lezuhanni.
-Minden rendben? - foglalt helyet mellettem mosolyogva
-Igen, megvagyok.
-Nem gondoltam volna, hogy ennyire félsz a repüléstől, hiszen a családoddal sokat repültök ide-oda.
-Általában a folyosó mellett ülök, végig becsatolt övvel, és soha, de soha nem mozdulok el a helyemről. Csak csendben imádkozom, hogy terv szerint landoljunk.
-Beszéltem a...
-Hallottam. De nem akarom látni a pilótát. Ha túl fiatal attól tör ki a frász, ha meg túl öreg, akkor attól.
-Joyce, nem lesz semmi baj.
-Valószínűleg nem halunk meg, ez igaz, de bármi megtörténhet.
-Semmi sem fog történni.
-Cserélj helyet velem!
-Rendben. - nevetett ki
-Ez nem vicces. Biztosan van valami, amitől még a rettenthetetlen Aaron Aboney is fél.
-Igen, van ilyen, de nem az egyszerű repülés az.
-Egyszerű repülés... - visszhangoztam miközben bekapcsoltam az övet immár Aaron régi helyén
-Pilóta is voltam, és többször lezuhantam, mint te azt el tudod képzelni. Békeidőben nincs miért aggódni.
-Nem is lepődök meg, komolyan. De mond csak, akkor te mitől félsz?
-Az ennél sokkal bonyolultabb, és kiábrándítóbb.
-Hallgatlak. - döntöttem felé a fejem a támlán
-Attól félek, hogy szembe kell néznem Eloisszal. - felelte szomorú félmosollyal
-Nem hibáztatna. Bármennyire is érzed bűnösnek magad.
-Nem tudhatod.
-De igen. Mindenkivel szemben ő volt az első a számodra, és ami vele történt, egyáltalán nem a te hibád, hiszen látta, hogy szeretnél segíteni, de nem tehetsz róla, hogy képtelen voltál.
-A feleségem...
-Egy őrült volt!! Ő döntött úgy, hogy elárul, és ez ellen nem tehettél semmit.
-Annyira nagyon hiszel az ártatlanságomban. A másik nagy félelmem, hogy egyszer rájösz, milyen szörnyeteg is vagyok valójában, és azon nyomban magamra hagysz.
-Ez nem fog megtörténni. - ellenkeztem -Soha!! Jól érzem magam melletted, és már nem az az ember vagy. Nem mellesleg, biztos vagyok benne, hogy feltűnt, oda meg vissza vagyok érted, ami nem merül ki annyiban, hogy felnézek rád.
-Ezt csak azért érzed így, mert én változtattalak át. A felek vonzódhatnak a másikhoz, de az el is múlik.
-Ne akard megmondani, mit érzek! Attól még, hogy te nem hiszed, hogy szerethető és értékes vagy, én tudom, hogy így van. Az egyetlen, amit a köztünk lévő kötelék számlájára írhatsz, hogy el tudod érni, hogy szót fogadjak. - akadtam ki
