Annie kiviharzott a szobából, de Aaron még csak fel sem figyelt rá.
-Hogy csináltad? Én azt hittem, közel kell lenned ahhoz, akibe átlépsz.
-Általában így is van, de te más vagy.
-Mert te változtattál át.
-Igen.
-Van más is, aki neked köszönheti, hogy vámpír?
-Nem voltak olyan szerencsések.
Valószínűleg nem volt elég önuralma és motivációja, hogy ne megöljön valakit, hanem segítsen rajta, de ez nem tudott zavarni, hiszem már megváltozott.
Pillanatnyilag jobban foglalkoztatott, hogy a fájdalom egyre csak erősödött ahelyett, hogy enyhült volna, és egyre nehezebb volt elrejteni Aaron elől, aki szemmel láthatóan átlátott rajtam.
-Sajnálom. Nem kellett volna ide jönnünk, megint te húztad a rövidebbet miattam.
-Ne hülyéskedj! Ennyi erővel, sehová se kellene mennünk.
-Csak velem nem kellene.
-Ha megint azzal jössz, hogy megteszed a szükséges lépéseket az érdekemben, hozzád vágok valamit, még ha megmozdulni is alig tudok.
-Tudom, hogy te tökéletesnek látsz, hogy mentesítesz minden bűnöm alól, mert mindenre megvan a saját magyarázatod, de ez nem így van, túl fiatal vagy még, hogy tisztán láss.
-Vagy te vagy túl öreg. - kezdtem dühös lenni
-Joyce...
-Nem küzdöm végig magam még egyszer ezen a beszélgetésen.
-Én csak szeretném ha tudnád, hogy mire számíthatsz.
-Erről inkább nem akarok tudni. Nem hozhatsz döntéseket helyettem!!
-Felelős vagyok érted.
-Igen, pont ezért nem hagyhatsz csak úgy itt.
-Az előbb majdnem megöltek miattam! - akadt ki
-Mindig arról papolsz, hogy könnyen rámtalálnak. Mi változna, ha elmennél?
-Biztonságban lehetnél.
-Kötve hiszem.
-Joyce!
-Aaron!
-Nem vitatkozom veled, pihenned kell.
-Éhen halok. - panaszkodtam
-Csak a méreg miatt van.
-Nem. Iszonyú éhes vagyok.
Mindenem feszült és égett, olyan iszonyúan kiszáradtam, hogy úgy érzetem, széthasadnak az ereim, és már nem tudtam elrejteni vámpír létem nyomait.
-Joyce, nyugodj meg, ezek csak mellékhatások.
Önuralmam árnyéka maradt csak meg, bármi élőre rátámadtam volna, ami szomjam enyhülését szolgálta volna.
-Hé, Joyce, figyelj ide rám! Joyce!! Ez miattam van, érted?
Nem igazán érte el a kívánt hatást, ezért elküldte Anniet vérért, mivel nem akart egyedül hagyni, és még belegondolni is nehezére esett, hogy mi lenne, ha kieresztene a szobából.
Perceken belül ordítottam a fájdalomtól, amin a vér sem segített, ahogy azt Aaron megmondta. A szememből könny helyett vér és valami fekete váladék folyt, görcsök rángatták a testem, aztán az egész csak úgy hirtelen abbamaradt.
-Joyce?
-Kutya bajom. - ziháltam
-Jobb lesz, ha most haza megyünk.
