Lost Souls

~4~

- Sziasztok. - köszön illedelmesen, miközben végig az én szemeimbe néz.
- Szia. - köszönök halkan, miközben torkomban gombóc képződik. Öltönyben még jobban néz ki. A francért kell Tominak focistának lennie, és a francért kell mindkét barátnőmnek olyan férfi, aki focista, és a francért kell neki is focistának lennie, és a francért kell egy csapatban játszani mind a három férfinak. Várom, hogy helyet foglaljon, de amikor elnézek a jobb oldalamra, és meglátom a nevét a kis kártyán, amely az ültetési sorrendet mutatja, megilletödöm. Te jó isten, egész este mellettem fog ülni? És ha észreveszi a hasam, vagy ami még rosszabb megint lefekszem vele? Nem. Ne gondolj Amélia ilyenekre. Nem lesz semmi baj. Körbe nézek a termen, majd meglátom barátnőm a főasztalnál, poharát emeli felém, majd mosolyog. Ahogy Tomi is rám néz, ő is mosolyogni kezd. Szerintem beárult. És gondolom együtt kitaláltak mindent. Elásom mindkettőt, amint megtudom hogy benne van a kezük a dologba.
- Szóval, mikor is ér ide Dominik? - néz rám Ádám, olyan pillantásokkal, mintha tudnom kéne, hogy a barátja merre lófrál. Szemem sarkából érzékelem, hogy Krisztián mellettem ökölbe szorítja kezeit az asztal takarásában.
- Honnan kéne tudnom azt nekem? - nézek kicsit talán csúnyán Nagyira.
- Nem tudom. Eléggé össze vagytok melegedve. - válaszol izgatottan.
- Mert barátok vagyunk. Mint veled. - mondom, majd elfordítom fejem, eszek tudtára adva, hogy a beszélgetésnek vége.
- És mi újság veled? - hallom meg a hangját egyszercsak mellőlem. Mikor ránézek látom, hogy ezt a kérdést nekem intézte.
- Nemsok. - mosolygok rá. Majd illedelmesen vissza kérdezek. - És veled?
- Nemsok. Másik klubhoz igazoltam. - mondja, én pedig úgy nézek rá, mintha nem is tudtam volna, pedig mióta megtudtam, hogy ki ő, mindenhol nyomon követem, de olyan távlatból, hogy ő ne tudhassa.
- Tényleg? És honnan hova? - nézek rá.
- Hát neked talán úgy könnyebb, hogy Amerikából Qatarba. A múltkor elég jól kifejtetted, hogy nem érted, és nagyon nem is rajongsz a fociért. - mosolyog, én pedig képes lennék ismét elveszni szemeiben, és mosolyától én is mosolyogni akarok. Vissza gondolok arra a pár órára, amit együtt töltöttünk, és a boldogság kerít hatalmába. Abban a fél órában, ami beszélgetéssel telt el, nekem megtetszett az ő személyisége. Tetszett magabiztossága, a mosolya, a szemei, a haja, ahogy félig oldalra félig taréjra van fésülve. És hogy most mit gondolok? Teljesen ugyanezt. Nem lesz ez jó. Nem ihatok, különben megint rossz vége lesz.
- Megyek csinálok képet az ifjú párral, aztán megölöm őket. - morgom, majd felkelek, és velem együtt Krisztián is.
- Ha megengeded, veled tartanék. - mondja kedvesen, én pedig bólintok.
- Én is akarok. Én is akarok. - lelkesül be Betta teljesen.
- Istenem szívem. Mintha egy kisgyerek lennél. - sóhajt Roland, majd ő is felkel.
- De hát esküvő van. A barátaink házasságot kötöttek. Örülök nekik. Már ez is baj? - tárja vezet kezeit, mi pedig csak nevetünk a jeleneten. Az ifjú házaspár keresésére indulunk, és szerencsére gyorsan rá akadunk az éppen pezsgőt italozó párra.
- Hello srácok. - köszön Tamás, majd Betta is és én is kapunk egy egy puszit, míg a fiúkkal kezet fog.
- Képet akarunk veletek. Most. - mondom, majd előkapok barátnőm kezét is.
- Oké, egy pillanat. - tartja fel kezét, majd elkapja az első ember kezét, és a kezébe nyomja a telefonom. - Csinálsz rólunk egy képet?
- Hát persze. - mosolyodik el a vendég, akit én még sosem láttam. Valószínűleg a Priskin családhoz tartozik. Összeállunk majd a kép is elkészül. Azonnal fel is teszem instagramra.

Amikor mindenki megjelöltem, és jobban szemügyre veszem, senki nem néz a kamerába, csak Krisztián. Ez megmosolyogtat. Mindenki vissza indul a helyére, de én még maradok.
- Direkt sikerült így az ültetési rend? - kérdezek rá egyből, ők pedig összenéznek.
- Mondtam, hogy egyből tudni fogja. - szólal meg először Tomi, majd jelentőségteljesen néz feleségére.
- Én is tudtam, de hát na. Olyan aranyosak lennének együtt, és te magad mondtad, hogy Krisztián megérdemelne valaki normálisat. Ő meg normális, ráadásul nem is ismeretlenek egymás számára. Annyira. - von vállat rövid monológja után.
- Úgy beszéltél, mintha itt se lennék. De csak közlöm hogy itt voltam, és nem sokáig tart ez a házasság kettőtök között. Ha bármi rossz történik az este, akkor most mondom kedves Tamás, búcsúzz el ettől a nőtől. - mosolygok rá barátnőmre, aki tudja, hogy nem történhet semmi, különben tényleg ki leszek akadva.
- Nem adom. Már az enyém. Én megvédem. - mondja Tomi, majd átkarolja Maját.
- Te tudod. - vonok vállat.
- Nem értem mit háborogsz itt. Mindketten tudjuk, hogy imádsz. - ölel még barátnőm, nekem pedig mint mindig, most is elszáll minden haragom.
- De ugye nem tudja? - ijedek meg hirtelen, hogy megtudja a titkom.
- Dehogy, sose tenném ezt veled. Ha nem akarod elmondani neki, tőlünk nem fogja megtudni. - mondja barátnőm, én pedig megnyugszom.
- Azt hiszem ideje visszamennem beszélgetni a többiekkel. - mondom, majd megfordulok, hogy vissza sétáljak az asztalunkhoz. Érdekes lesz ez az esküvő.