Lost Souls

~9~

Remélem a mai nap pontot teszünk az i-re, és minden normális lesz. Beleértve Krisztiánt is. Nem szeretném, ha még egyszer úgy viselkedne velem, mint a múltkor. Persze valamilyen szinten érthető, de akkor is. És itt vagyok most, miközben azon gondolkodom, hogy mit vegyek fel az esti találkozónkra. Tegnap vacsora után, amikor elment, azt mondta vacsorázni megyünk. Már a randi szó hallatán elvetettem azt az ötlete, hogy magassarkúban menjek, hiszen lehet, hogy utána majd sétálni akar vagy valami, én pedig már semmit sem tudok csinálni, anélkül, hogy fájna a lábam, pedig még szinte az elején vagyok, és ez csak rosszabb lesz majd a vége felé. 

- Segítsünk? - sétál be Lotti a szobámba, maja pedig szorosan a nyomában van. 

- Lehet nem ártana, mert fogalmam sincs, hogy mit akar majd csinálni, vagy mit sem, és ötletem sincs, hogy mit kéne felvennem. - sóhajtok nagyot, majd leülök az ágyamra, és vizslatni kezdem a szekrényem tartalmát. 

- Még szerencse, hogy az egyik legjobb barátnőd hozzáment az egyik legjobb haverjához. Így esetleg tudhatom, hogy mit tervez. Persze Tamás a lelkemre kötötte, hogy nem árulhatom el, csak a ruha, smink meg ilyen lányos izékban segíthetek. - mondja Maja, majd a szekrényemhez sétál, és kivesz egy fehér felsőt, egy hozzá színben passzoló nadrággal, és egy kicsit sárgásabb árnyalatú mégis fehér blézert is előhúz onnan. - Ez tökéletes lesz.
- Várj, mik azok a lányos izék? - jut el tudatomig előző mondata.
- Nem tudom. Ezt Tomi mondta, amikor ma elváltunk. Szerintem ő sem tudja. - nevet fel, miközben kérdésemre válaszol.
- Ez vicces. Szóval hová visz? - nézek rá.
- Vacsorázni. De ennél többet nem mondhatok. - mondja, majd gyenge mosolyra húzza a száját, és látom szemeiben, hogy bánja amiért nem mondhat többet.

- Ennyit én is tudtam. - sóhajtok nagyon, majd megfogom a ruhákat, és bemegyek a fürdőszobába, hogy lezuhanyozzak. Kezeimmel megtámasztom magam a mosdó  szélén, majd bámulni kezdem a tükörképem, mégis mi a faszba keveredtem én? Hogy történhetett meg ez? Mi lesz ha mégsem illünk majd össze és a gyermekünknek ingáznia kell majd a két szülői ház között, miközben idegen embereket is meg kell szoknia majd, mert az anyukája is mást szeret majd, és az apukája is másik lányt fog szeretni? Nem akarom ezt az életet neki, nem akarom, hogy állandóan azt kérdezgesse tőlünk, hogy miért nem egymást szeretjük. Jézusom, miért gondolkozok én egyáltalán ilyeneken? Ez csak egy randi, még bármi lehet.

Mielőtt újra ilyen gondolatok futnának at ágyamon, gyorsan beállok a márványozott tusolóba, majd folytatni kezdem magamra a vizet. Először el sem jut tudatomig, hogy tusfürdőt kéne lennem a testemre, majd az izzadtságom és a koszt, ami rám telepedett el kéne távolítani. Miután eltávolítok magamról mindent, még a szőrt is. Kezembe veszem a sampont, és a hajam is megmosom. Miután kész vagyok kilépek a tusolóból, és szárazra törlöm testem. Kiveszem a fehér tölgyfa szekrényből a hajszárítót, majd neki állok megszárítani. Nem csinálok mást vele, nem akarok most se göndör tincseket, se szögegyenesen lógó hajat.  Fogat mosok mielőtt előveszem sminkes táskám, majd nagyon enyhe sminket teszek fel. Sosem szerettem ha rikít rajtam valami, max a rúzsom. Húzok egy szinte láthatatlan tusvonalat, majd a szempilláim is nagyobbá és dúsabbá varázsolom a spiráljaim segítségével, teszek egy kis púdert, hogy egyforma színű legyen az arcom, majd egy halvány rózsaszín rúzst is kenek ajkaimra. Amikor elég lesznek nyilvánítom magam, kisétálok a szobába, és magamra öltöm a ruhát, amelyet Maja választott. Meglátom az ágy lábánál az aranyszínű magassarkú szandálom, mellette pedig az ugyanolyan színű lapost. Gondolkodás nélkül veszem fel a lapost.

- Kész vagy? - ront be Lotti a szobába, majd végigmér. - Azt a rohadt.
- Ennyire rossz? - nézek rá.
- Dehogy. Csak azt akartam mondani, hogy megjött érted Mr. Faszfej Vagyok, Mégsem Dobtak Ki A Lakásból. - mondja unottan, majd leveszi a fogasról arany színű táskám és a kezembe nyomja.
- Ezt hallottam. - kiált Krisztián talán a nappaliból.
- Egy perc és jövök. - kiáltom vissza neki, majd mindent átszórók a másik táskámból. Még egyszer végig nézek magamon a szobám sarkában lévő tükörben, majd elindulok a nappali felé. Igazam van, Krisztián ott áll egy egyszerű kékesfehér ingben, és farmerban.
- Nahát. Gyönyörű vagy. - mondja, és tátott szájjal meredt rám.
- Köszönöm. - pirulok el.
- Mehetünk? - nyújtja felém kezét, én pedig belecsúsztatom. Még egyszer ránézek a lányokra, majd bólintok.
- Viselkedj rendesen. - kiált még utánunk Maja, miközben mi már kifelé sétálunk az udvaron.