Lost Souls

~20~

- De doktor úr, akkor minden rendben? Biztosan? Mi van ha mégse, csak nem vett észre valamit? Mi lesz ha rosszul lesz? - aggodalmaskodik Krisztián.

- Hé, nyugi. Nincs semmi baj. És nem is lesz. Itt leszel ha szükségem lesz rád. Ráadásul a kórház sem 100 kilométerre van. - fogom még Krisztián kezét, majd a kijárat felé kezdem húzni. - Köszönjük doktor úr.

- És most merre? - kérdi Krisztián, amikor kiérünk a parkolóba. 

- Én szeretnék hazamenni, és elolvasni azt a levelet. - nézek rá, ő pedig bólint.

- Veled mehetek? - kérdi, és most rajtam a sor, hogy bólintsak.

- Csak előtte be kell még ugranunk boltba, mert éhes vagyok. - mondom, ő pedig elmosolyodik, és előveszi a telefonját. 

-  Ismerek egy jó éttermet, és vállalnak kiszállítást, rendelek, és mire hazaérünk, addigra az is ott lesz, és akkor meleg kaját tudsz enni, és nem kell se főznöd, se hideg kaját enned. - mosolyodik el. 

- Ez mind szép és jó, de jön haza Lotti is, és neki is kell kaja, és ő sem akar hideget enni. - mondom. - Úgyhogy útba kell ejteni valamit. 

- Nem kell. Rendelünk neki is. Tök jó dobozokba vannak csomagolva, és így akár egy órán át vagy még kicsivel tovább is meleg marad benne. - mondja, majd már tárcsázza is a számot. Leadja a saját rendelését, majd felém néz. 

- És te mit szeretnél? - kérdi, én pedig gondolkodóba esek. 

- Nem tudom. Ennék egy kis halrudacskát meg egy sajttal töltött pulykamellet is, és salátát kérek mellé.  mondom, ő pedig tovább mondja a rendelésem.

- És Lotti? -  néz rám még mindig. 

- Hmm... Cordon bleu-t salátával neki is. azzal nem lehet mellé lőni. Ez a kedvenc kajája. - mondom, ő pedig ezt is vissza mondja a telefonba, majd gyors elköszönés után már a zsebébe is rejti a készüléket. 

- Most már mehetünk, egy fél óra, és hozzák is. - mosolyodik el. 

- Megkérhetlek valamire? - nézek rá, miközben lábaim már kezdik felmondani a szolgálatot. 

- Persze. Mondd csak. - néz rám nagy szemekkel. 

- Vezetnél hazafelé? - nyújtom felé a kulcsot. - Elfáradtam ebben a sok ácsorgásban. 

- Persze. Menjünk. - veszi el a kulcsot, majd kinyitja az autót. Mikor beülünk nehezen bekötöm magam, hiszen nagy pocakkal már túl nehéz. Krisztián kifordul a parkolóból, majd a mi házunk felé veszi az irányt. Fél óra kocsikázás után haza is érünk, amit én megkönnyebbülve veszek észre. Nem szóltunk egymáshoz egy szót sem, még sem volt kínos a csend. 

- Gyere, segítek. - sétál oda mellém, amikor kiszállok az autóból. Megfogná a kezem, de én elhúzom. Hirtelen furán kezd el nézni rám, de én helyette csak belé karolok. 
- Nagyon fáradt vagyok. - suttogom, majd fejem Krisztián vállára hajtom.
- Majd most alszol egyet. - mondja, miközben a kaput nyitja ki.

- Előbb a levelet szeretném elolvasni. - mosolyodok el.
- Ahogy gondolod. - mondja, miközben én már az ajtó zárával küzdök. Amikor sikerül kinyitnom egyből a szobám felé veszem az irányt, majd kiveszem a levelet a fiókból. 

- Tudnom kell előtte valamiről? - nézek rá már a nappaliban, de ő csak a fejét rázza. Remegő kezekkel bontom fel, majd veszem ki a papírt, amelyet kézzel írtak. 

Kedves Amélia, 

 Azt hiszem magyarázattal szolgálok mindenre. Először is szeretnék bocsánatot kérni a mai napért, és hogy nem voltam ott, amikor igazán szükséged lett volna rám. Szeretném az elején kezdeni, amikor megláttalak azon a koncerten, én ott megőrültem. sose hittem a szerelem első látásra dologban, de most már elhiszem. Azt hiszem akkor és ott valami  a helyére pattant bennem, és ezt azóta sem köszöntem meg neked. Ehelyett inkább ellöktelek magamtól, csak mert féltem az elköteleződéstől. De jelent pillanatban bármit megadnék azért, hogy mellettem legyél. Hogy megölelhesselek, és hozzám bújj, és megcsókolhassalak. most mégis egyedül ülök, és iszom a kávét, amely szintén rád emlékeztet. Mióta találkoztunk feketén iszom, és eleinte erős volt, de most már bírom, sőt szeretem így enni. Akárhányszor elfintorodok, amiért egy kicsit keserű, mindig eszembe jutsz, ahogy az ideiglenes irodádban kortyolgattad, miközben azt sem tudtad, hogy ki vagyok. Tudnod kell, hogy sosem csalnálak meg. A nő, aki ajtót nyitott neked a testvérem. Nagyon csúnyán összevesztek a vőlegényével, és felhívott, hogy átjöhetne-e hozzám. Ő nem tudott arról, hogy egyáltalán létezel. Nem akartam azt mondani neki, hogy egy szinte ismeretlen nőt teherbe ejtettem, és az első alkalommal bele szerettem. Ez majdhogy nem lehetetlen. Szeretnék minden reggel melletted kelni, és hozzád/ hozzátok hazamenni az edzés után. Nem akarom, hogy akár 5 percre is, de messze legyetek tőlem. Szeretném ha megpróbálnánk együtt, de ez sajnos nem csak az én döntésem, hanem a tiéd is. Ha te is szeretnéd, kérlek, tudasd velem. Ha nem szólsz, azt nemnek veszem, és nem kereslek. 

Én mindig szeretni foglak.

                                                                                                                A te Krisztiánod

Könnyes szemekkel nézek Krisztiánra,a ki a reakcióimat figyeli.
- Én is szeretlek. - sétálok oda hozz. Ő pedig megölel a pocakomnál fogva, majd puszit ad a hasamra. 
- Nagyon szeretlek. - suttogja ő is.