Lost Souls

~13~

🔹Kiss Amélia🔹

-

Nem találom a kulcsom. - aggodalmaskodom, miközben a kocsi kulcsom keresem.
- Megvan. - kiált fel Lotti. - Én vezetek. Ha már ez a majom nem jött érted.
- Annyira komolynak tűnt, amikor azt mondta szeretne velem jönni. - sóhajtok fel, majd papírjaim is táskámban rejtem, és elindulok felvenni a kabátom meg a csizmám.

- Úgy tűnik nekem, hogy annyira meg sem akart. - jön utánam barátnőm.
- Biztos csak valami közbejött neki. - mondom, de inkább a saját elmém megnyugtatására.
- Szerintem is. - motyogja magában, majd bezárja az ajtót magunk után, és a garázshoz sétálunk.

- Szerintem megmutatja magát? - kérdem, miközben hasam simogatom.
- Ajánlom neki, ha már én viszlek. Szeretném tudni, hogy keresztfiam vagy keresztlányom lesz. - mondja, majd elindítja az autót, és a a kórház felé vesszük az irányt. Csak bámulok mi az ablakon, miközben azon gondolkozom, hogy mi lehetett Krisztiánnak fontosabb, mint velem eljönni. Mármint oké, nincs köztünk semmi, de tegnapelőtt meg nagyon biztos volt abban, hogy ő elvisz, mert szeretné látni. És mindent tudni szeretne róla.

- Mi van, ha csak megijedt? - nézek barátnőmre, aki szorosan fogja a kormányt. Látszik rajta, hogy ideges.

- Kedveled őt, ugye? Jobban, mint más férfiakat. - kérdi, én pedig aprót bólintok.

- Nem szeretem, de azt hiszem jó úton haladok afelé, hogy beleszeressek. - mondom, majd ismét a tájat kezdem el vizslatni. Elbambultam, így hirtelen megijedek, amikor telefonom eszeveszett csörgésbe kezd. Az utolsó pillanatig reménykedem, hogy Krisztián keres, mert elaludt vagy valami, és majd a kórházban találkozunk vagy valami. De aztán, amikor előveszem táskámból, és meglátom a közös képünk a lányokkal, tudom, hogy nem Krisztián keres. Amint felveszem, ki is hangosítom, hogy Lotti is hallja, amiről Majával beszélünk.

- Hello, kismama. Hogy vagy? - kérdi félig nevetve, félig aggódva.
- Szia. Még bírom, de nem sokáig.
- Sziaaa. - ordít bele Lotti.
- Mi történik ott? Miért nem Krisztiánnal mész? Én esküszöm megölöm. Oké, ha végeztetek, gyertek át hozzánk. - hadarja el egy szuszra.
- Rendben. Úgyis ráfér egy kis beszélgetés Liára. - mondja Lotti mosolyogva, majd ki is nyomja a telefont.

- Jól vagyok. - mondom, majd egy könnycsepp jelenik meg.
- Látom. - mondja, miközben beáll a kórház parkolójába.

Miután kiszállunk, belém karol, így megyünk egészen a nőgyógyászatig, ahol senki nincs.
- Ahj, de jó. Így gyorsan végzünk itt. - sóhajtok, majd leülök, mert a lábaim egyre inkább fájnak. Csak pár percet ülhetek, mert az orvos asszisztense ki is néz, majd egyből int, hogy mehetek.

- Jó napot doktor úr. - köszönünk szinte egyszerre Lottival.
- Szép napot. - mosolyodik el. - Hogy van?

- Egyre nehezebben viselem. - vallom be őszintén.
- Hát eléggé a vége felé jár. Na jöjjön. - mondja, majd odavezet a már ismerős ultrahangos géphez. Bekeni a hasam, majd már rá is teszi az érzékelőt. Egy ideig nézegeti, majd felém fordul.

- Szeretné tudni a nemét? - kérdi tőlem.

- Hát persze, hogy szeretné tudni, hogy pöcse van vagy puncikája. - válaszol helyettem Lotti, én pedig felnevetek. - Most mi van? A keresztanyja leszek.

- Egyébként kislány. - mondja nevetve a doki.
- Úristen. Majd babázhatok vele, még mehetünk együtt vásárolni. - mondja Lotti, és már előre tervez.

- Előbb még meg kell szülnöm. - fintorodok el. Megtörlöm hasam, majd visszahúzom rá a felsőm, amíg a doki aláírja a kiskönyvem.

- Három hét múlva találkozunk. - mosolyodik el, majd felém nyújtja a kiskönyvet. Elköszönünk, majd az autó felé vesszük az irányt.

- Előbb haza akarok menni átöltözni. - mondom Lottinak, aki csak bólint, majd hazafelé veszi az irányt. - Mi lenne ha holnap mennénk Majáékhoz?

- Ma megyünk. Holnap mennek vissza Győrbe, azt hiszem. - mondja Lotti elgondolkozva. - De lehet holnapután. Nem tudom. De mi ma megyünk.

- Oké. - mondom, majd betrappolok a házba, ahol átöltözök valami kényelmesebb cuccba, és már indulásra készen is vagyok.

- Mehetünk? - kérdi Lotti, én pedig bólintok. Gyorsan odaérünk a Priskin házhoz, tekintve hogy nem is beszéltünk az úton. Odasétálunk az ajtóhoz, ahol megnyomom a csengőt, majd Tamás ajtót is nyit nekünk.

- Na végre. Maja már aggódott, hogy baj van. - ölel át mindkettőnket.

- Neked is szia. - ölelem vissza, majd ellepek mellette, és a nappali felé vezsem az irányt.

- Ugye kisfiú? - támad le egyből barátnőm.
- Kislány. - mosolygok.

- Ahj. Azt hittem fiú, akkor Liát eltudta volna venni. - nevet Maja.
- Isten mentse a te gyerekedtől. - nevet fel Lotti is. Az én szemem Tamás köti le, aki kisétál a konyhába.

Észrevétlenül tudok utána menni.
- Kérsz? - kérdi, amikor észreveszi, hogy nézem.
- Egy keveset csak. Kérdezhetek tőled valamit? - nézek bele szemeibe.

- Hát persze. - mondja, majd kivesz nekem is poharat.

- Mit tudsz Krisztiánról? Mármint, amikor tegnapelőtt kint voltunk vacsorázni, akkor azt mondta ma mindenképpen szeretne velem jönni az orvoshoz, ma mégsem volt sehol. - sóhajtom.

- Mi? Mi az, hogy nem volt sehol? Tegnap egész nap azt hallgattam, hogy megengedted neki, hogy ma elkísérjen orvoshoz. - mondja Tamás értetlen fejét vágva.

- Akkor miért nem volt ott? - kérdem.
- Nem tudom. - mondja.
- Add meg a címét. - kérem, ő pedig készségesen leírja nekem.

Visszasétálok a nappaliba, ahol a lányok nagy beszélgetésekben vannak.
- Mindjárt jövök. - mondom, ők pedig bólintanak. Felveszem a kulcsot az asztalról, majd az autó felé indulok.

Remélem semmi komoly. Nem autózok sokat, hiszen könnyen megtalálom a házat a GPS segítéségével. Kiszállok az autóból, és az ajtóhoz sétálok. Nagy levegőt veszek, mielőtt megnyomnám a csengőt. Hallom a lépteket, majd egy szőkés barna hajú nő nyit ajtót.

- Szia. - köszön kedvesen.
- Szia. Krisztiánt keresem. - mondom, majd meg is jelenik az említett az ajtóban.

- Megtudom magyarázni. Esküszöm. Csak engedd, hogy megmagyarázzam. - mondja, miközben az ajtó felé sétál.

- A szobában leszek. - mondja a lány, majd ad egy puszit Krisztián arcára, és eltűnik a házban.

- Nincs mit. Látom más elfoglaltságod volt. - mondom, majd megfordulok, hogy elmenjek.

- Egyébként kislány, ha érdekelne. - vetem oda még félvállról, majd beszállok a kocsiba.