Lost Souls

~24~

Már 4 hónapos a mi pici lányunk, aki egyre rohamosabban nő, így szinte mindennap kinövi a body-kat meg a rugdalozóit.

- Istenem. El sem hiszem, hogy hamarosan férjhez mész. - lép be Maja is, miközben az én picim van a kezében. 

- Hát te? Meguntad Apát? - nézek rá, majd átveszem.

- Csak éhes. Úgyhogy Krisztián megkért, hogy hozzam át. - néz rám Maja, én pedig kezembe veszem a telefonom.

- Félévvel ezelőtt még a te esküvődön voltunk, most pedig, nem hogy együtt vagyok Krisztiánnal, de az esküvőmre készülök. Te jó isten. Valakinek a felesége leszek. - kapom kezem a fejemhez, majd lenézek a kislányomra.

- Látod szívem, milyen sietős apukád van? - simogatom meg a kis arcát, majd puszit nyomok a homlokára.

- Annyira aranyos ez a pici lány. - sétál be Ildi közénk.

- Azt hittem a fiaddal vagy. - nézek rá.
- De hamarosan lesz egy menyem is, akit legalább annyira szeretek mint a fiam. - mondja.

- Ezt öröm hallani. - mosolyodom el, majd kezemben Pankával felkelek, és megölelem.

-  Panka eszik, aztán kezdhettek velem akármit. - nézek rájuk, majd úgy fogom, hogy tudjon szopizni. Amikor már jól lakott, és meg is büfiztetem, Ildi átveszi.

- Átviszlek Apához, neki nincs annyi dolga, mint Anyának. - mondja Pankának, aki csak nagy szemekkel nézi, majd kezébe veszi Ildi nyakláncát. Éppen lépnének ki az ajtón, amikor Krisztián ront be rajta. 

- Nem csináltok vele semmit, elmegyünk Pankának ruhát venni a holnapi esküvőre. - néz ránk komolyan, én pedig csak bólintok. 

- Nem viszed te sehova. - fogja meg a csuklóm Maja. 

- Ohh, dehogynem. - mosolyodik el Krisztián is majd felénk lép.

- De nem. Még nem vagy a férje, hogy csak úgy parancsolgass neki. Meg utána se fogsz. - néz farkasszemet vele Maja. 

- Nem fogok parancsolgatni neki. felnőtt nő, eltudja dönteni, hogy mi jó neki, meg nekünk, és mi nem. - néz vissza rá Krisztián, majd szemeit összébb húzza. 
- Oké, ebből elég volt. Elmegyek Krisztiánnal veszünk ruhát Pankának, majd ha hazaértem azt csináltok, amit akartok velem.  - nézek Majára, majd Krisztiánra. Mindketten bólintanak, így megragadom Krisztián kezét, és kifelé kezdem húzni a szobából. 

- Várj, kell Panka is. - kap a fejéhez Krisztián, amikor már becsukom az ajtót mögöttünk. 

- Ja tényleg. - tűnik fel nekem is, majd az ajtó előtt várom, ahogy visszalép, és kezében lányunkkal tér vissza. 

- Mehetünk. - mosolyodik el, majd a garázs felé vesszük az irányt. Krisztián beköti Pankát, én pedig beülök a volán mögé, hiszen Panka csak akkor tud nyugodtan utazni, ha az apukája mellette ül. 

- És merre menjünk? - kérdezem, amikor kifordulok.

- Nem tudom. Amerre jónak látod. - von vállat.

- Akkor Vágóhíd utca. Ott vannak a legszebb ruhák. - kanyarodok rá egy másik utcára, ahonnan pillanatok alatt oda lehet érni. 

- Én bízok benned, szívem. - mondja Krisztián is, én pedig már le is parkolok a bolt előtt. 

- Az összes ruhája innen van. - szállok ki az autóból. 

- Tényleg? Többet kéne járnom veled vásárolni, vagy helyetted. - sóhajt nagyot, majd kiveszi Pankát, én pedig bezárom a kocsit. Bemegyünk a boltba, ahol már ismerősként köszönt Zsófi, az egyik eladó, akivel sokat beszélgetek.