Lost Souls

~25~

- Végre kész vagyok. - simítok végig fehér ruhámon.

- Most már mehetünk. - szól Apukám, majd kezét nyújtja felém. Belekarolok és a templom ajtajáig megyünk.

Amikor megszólalnak az ismerős akkordok, megszorítom Apa kezét, majd oda suttogom.
- Félek, Apa.

- Csodálatosak vagytok. Még ha nem is vagytok együtt régóta. - suttogja vissza, én pedig puszit nyomok arcára, éppen akkor, amikor az ajtók kitárulnak.

Amint meglátom Krisztiánt, ahogy engem vizslat szemeivel, aztán arcomra vezeti tekintetét, és azonnal találkozik tekintetünk, amely mindkettőnket vigyorgásra késztet.

Gyorsan odaérünk az oltárhoz, pedig a 12 centis fehér Louboutin cipőben, nem tudok olyan gyorsan sétálni, mint a többi magassarkú cipőmben. Krisztián és Apa kezét fognak, aztán az én kezem Krisztián kezébe adja.

- Vigyázz rá. - suttogja oda, majd ő odasétál Anya mellé, és leül. Krisztián megszorítja kezem, miközben a pap a szokásos szöveget mondja.

- Te Németh Krisztián elfogadod- e hites feleségedül Kiss Améliát? - kérdi a pap.
- Igen. - vágja rá gyorsan Krisztián.

- Te Kiss Amélia elfogadod- e hites férjedül Németh Krisztiánt? - kérdezi tőlem, én pedig csak nézem Krisztián.

- Kicsim, válaszolnod kell. - suttogja Krisztián.
- Mi? Ja, Igen. - kiáltom el magam, miközben visszanézek Krisztiánra.

- És akkor most jöjjenek a fogadalmak. Előbb a férj, majd a feleség. - mondja, és Krisztián felé int, aki előveszi zakója zsebéből a kis papírt, amit hiába kérdeztem, nem tudtam meg, hogy mit írt benne.

- Kedves Amélia!
Sose írtam fogadalmat, és ez is nehéz volt, így ígérem neked, hogy soha többet nem fogok esküvői fogadalmat mondani, csak akkor, amikor az 50 éves házassági évfordulónkat ünnepeljük. Ígérem azt, hogy melletted leszek mindennap minden órájában és minden percében. Ígérem, hogy megpróbálok olyan férjed lenni, amilyet megérdemelsz. Szeretnék az a férfi lenni az életedben, akire mindig számíthatsz, aki mellett minden reggel felkelsz, és aki mellé minden este lefekszel. Ígérem, hogy a pici lányunknak is olyan apukája leszek, amilyet megérdemel, hogy soha el nem engedem kezeteket, még akkor sem, ha te azt szeretnéd. Tudom, hogy sokszor hülye voltam, és nem úgy bántam beléd, ahogy kellett volna, de megígérem, hogy ezentúl ez nem így lesz. Ígérem, hogy soha nem kell majd nélkülözni, mert megteremtem a megélhetéshez a pénzt. Ígérem, hogy örökké szeretni foglak, és amikor már őszülő hajjal kint ülünk a teraszon, azt fogom mondani, hogy az élet szép volt és veled megérte. Szeretlek. - mondja, majd összecsukja a papírt és elteszi.

Csak utána veszi észre, hogy az én szememből folynak a könnyek végig az arcomon, ami miatt valószínűleg már a sminkem sem olyan szép.

- Hé, kicsim ne sírj. - mondja, majd kezei közé veszi arcom.

- De ez annyira szép volt. - mondom, majd megölelem. Pár percig így vagyunk, de utána elengedem.

- Nekem is el kell  mondanom a sajátom. Még ha nem is ilyen szép. Majd utána sírok. - törlöm le könnyeim, majd elveszem Lotti kezéből a papírt.

- Kedves Krisztián!
Tudom, hogy néha mindketten buták vagyunk, és hagyjuk elmenni a másikat, de engem ez nem érdekel, hiszen az utóbbi egy évben, nem egyszer bizonyítottuk, hogy még ha el is engedjük egymást, akkor is mindig vissza találunk a másikhoz. Remélem mindig vissza találok majd hozzád, a szívedhez és a lelkedhez, hiszen mindkettő gyönyörű. Ígérem, hogy olyan feleség leszek, amilyet megérdemelsz. Aki mindig támogatni fog, és segít a küzdelmeidben. Ígérem, hogy mindig itt leszek neked, és mindenben számíthatsz rám. Remélem, olyan szülei leszünk majd Pankának, amilyet megérdemel. Ígérem, hogy sütök és főzök, csak hogy ne robbanjon fel a konyha, és ne vonja el a figyelmed a hétvégi meccsekről. Ígérem, hogy örök időkig szeretni foglak, úgy, ahogy most is szeretlek. - adom vissza a papírt Lottinak, majd ránézek Krisztiánra, akinek szintén folynak a könnyei.

- Mostantól férj és feleség vagytok. Megcsókolhatod a mennyasszonyt. - fordul Krisztián felé, aki azonnal magához húz derekamnál fogva, majd megcsókol.

- Örökkön örökké. - suttogja, amikor homlokát enyémnek dönti.

- És még azután is. - bújok hozzá.