1702-ben egy Thomas Busby nevű férfit halálra ítéltek. Az akasztás előtt azt kérte, hadd fogyaszthassa a kedvenc kocsmájában az utolsó vacsorát. Miután elfogyasztotta az ételt, felállt, majd azt mondta: „Halállal lakoljon az, aki bele mer ülni a székembe.” A szék ezután is a fogadóban maradt. A vendégek gyakran fogadtak, vajon ki mer beleülni, hiszen Busby átka hatott: nem élte túl senki, aki a székén helyet mert foglalni. A második világháborúból is fennmaradtak feljegyzések, miszerint azok a katonák, akik a székbe ültek, nem élték túl a háborút. Későbbről is ismerünk haláleseteket. 1970-ben egy kőműves tett próbát, kicsivel ezután pedig szörnyet halt, mikor a munkaterületén egy gödörbe esett. Egy évvel később egy tetőfedő kötött fogadást. Beleült a székbe, ezután pedig beszakadt a tető alatta, mikor dolgozni kezdett. A következő haláleset egy takarítónőhöz kötődik: a nő véletlenül a székbe esett, agydaganat okozta a halálát. A pub tulajdonosa 1972-ben egy múzeumnak adományozta a széket, ám az egyik szállító gyors pihenőt akart venni, ezért beleült az ülőalkalmatosságba. Nem sokkal később autóbalesetben lelte halálát. A múzeum vezetősége a levegőbe szögeltette a széket, hogy még véletlenül se tudjon senki sem beleülni.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
8. A gyötrődő ember festménye
Sean Robinson nem sejtette, miféle festmény pihen nagyanyja padlásán, egészen addig, amíg 25 évvel ezelőtt meg nem örökölte. Az alkotás körül keringő legenda szerint a mű gonosz, mivel a festő, aki festette, a saját vérét keverte a festménybe, majd a festmény elkészülte után öngyilkos lett. A nagymama azt állította, félt a festménytől, mert az állandóan sírt, és amíg fel nem zárta a padlásra, egy sötét alak sétált a lakásban. Robinson családja hasonló jelenségeket élt át, miután a festmény lekerült a házukba. A gyereke leesett a lépcsőről, a felesége úgy érezte, valaki simogatja a haját, és a titokzatos, sötét embert is látták a folyosókon cirkálni. A családfő úgy döntött, kamerán rögzíti az eseményeket, így a Youtube csatornáján magunk is megnézhetjük, mi minden zajlott le az alkotás körül egy nap leforgása alatt. Becsapódó ajtóknak, megmagyarázhatatlan mozgásoknak és fehér füstnek lehetnek szemtanúi a nézők. Robinson ezután a pincébe zárta a képet, ám hallani sem akar arról, hogy valaha is eladja azt.
7. A gyilkos szobor
Ismertebb nevén: A halál istennője. A szobrot tiszta mészkőből faragták, felfedezésének időpontja pedig 1878-ra tehető. A lembi hölgy szobrát Ciprusban találták meg, keletkezését körülbelül Kr. e. 3500-ra saccolják. A megtalálók szerint, egy termékenységi bálvány lehet a szobor, egyfajta jelkép, ami kifejezi a földi halandók imádatát az istennőjük felé. A szobor megtalálása után az első tulajdonos Lord Elphont lett, aki bizonyára rémülten tapasztalta, miután a bálvány a birtokába került, hogy hét családtagja is elhunyt. A halálok okát nem lehetett megállapítani, mindnyájan rejtélyes körülmények között haltak meg. A tulajdonosra is hasonló sors várt. A következő két férfi is áldozatul esett a szobor átkának. Ivor Manucci és Lord Thompson-Noel szintén életüket vesztették családtagjaikkal együtt, miután a Halál istennője a tulajdonuk lett. A negyedik, és egyben utolsó tulajdonos, Sir Alan Biverbrook is belehalt a szobor ártásába. Felesége és két lánya is rejtélyes körülmények között hunytak el, így a két életben maradt Biverbrook fiú, bár nem hittek az okkultizmusban, eladományozták a szobrot a Skót Királyi Múzeumnak, ahol ma is megtalálható. Röviddel azután, hogy a bálvány a múzeum tulajdonába került, a szobrot kezelő első dolgozó is életét vesztette, akár csak az eddigi tulajdonosok. A múzeum kurátora elismeri, feltehetőleg természetfeletti erővel bír a szobor, ezért egy vastag üvegfal mögött őrzik, így emberi kéz nem érintheti a gyilkos tárgyat.
