Esküvő. Családtagok, barátok és távoli ismerősök. Gyönyörű feleség, büszke férj. Lélegzetelállítóan szép szertartás, hangos tapsvihar és örömkönnyek. Elegánsan öltözött férfiak és nők, egyenruhában felszolgáló dolgozók és mennyei ételek. Ártatlan po...
Alig bírtam elnyomni a hatalmas ásítást, mely kikívánkozott belőlem. Fáradt voltam, minden, amire vágytam, az egy puha ágy volt, hogy Teddyvel összetudjak bújni és kialudni magam. De tudtam, hogy ez a kívánságom nem egy hamar fog beteljesülni, hiszen még az egész nap előttünk állt és Teddy is Párizsban maradt.
Vetettem egy pillantást oldalra a napszemüvegem mögül, mire rögtön anya arcába ütköztek a szemeim és egy mosoly terült el az arcomon, ahogy végignéztem, miként próbálja elnyomni szintén az ásítását.
Mindketten kimerültünk, hiszen korán keltünk, hogy elérhessük a gépünket, a repülőn pedig nem valami sokat tudtunk aludni, tekintve, hogy az út csak egy órás és harminc perces volt. És ahogy arra gondoltam, hogy az előttünk álló autóút még körülbelül egy órás, ha nem kerülünk dugóba, akaratlanul is grimaszba húzódott az arcom.
Végül lelkiismeret-furdalás tolakodott a mellkasomba, amint arra gondoltam, hogy a rokonunk esküvőjére készülök és örülnöm kellene, amiért van egyáltalán esélyem eljönni, nem pedig amiatt elégedetlenkedni, hogy nem tudtam eleget aludni.
- Álljunk majd meg és vegyünk egy kávét, különben biztosan nem élem túl a mai napot – szakított ki anya a gondolataim közül, mire rákaptam a fejem, majd bólintottam egy aprót, közben a szemeimmel pedig a bőröndjeink után kezdtem kutakodni.
- Nekem is szükségem van egyre, úgyhogy mehetünk.
Összeszedtük a csomagjainkat, és megvettük a kávét is, úgyhogy utána kiindultunk a repülőtérről és anya legfiatalabb unokatestvére után kutattunk a szemeinkkel, míg nem anya felsóhajtott és felolvasta az üzenetet, amit Parrishtól kapott. Vagyis hogy dugóba keveredett és valószínűleg késni fog egy kicsit.
Így hát odébb álltunk, majd a telefonomat előhúzva a hátsó zsebemből, lőttem egy képet a bőröndömről, az újságról amit a kezemben tartottam, valamint Starbucksos poharamról, hogy megoszthassam követőimmel snapchaten, hogy rendben leszálltam és megérkeztem Angliába.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Amint kiposztoltam a képet, tovább sétáltam anya mellé, majd leültem a szabad helyre mellette a padon, amit gyorsan letudott foglalni.
A bőröndömet a lábaim közé állítottam, a telefonomat az ölembe ejtettem, majd kortyoltam egy nagyot a kávémból, miközben a szememet végigvezettem az előttünk elterülő parkolón. A kávé adott egy kis löketet, így sokkal éberebben bambultam egy ideig a távolba, végül felcsaptam a magazint és olvasgatni kezdtem, amíg Parrish meg nem érkezett.
Egy-egy puszival és egy öleléssel köszöntöttük egymást, és miután segített berakni a csomagjainkat a csomagtartóba, beszálltunk a kocsiba. Anya előre ült az anyósülésre Parrish mellé, míg én hátul foglaltam helyet, így mindhárom ülés a rendelkezésemre állt és kényelmesen elhelyezkedhettem.
