Out • l.p • (Befejezett)

53.

kristina bazan

Nagyon oda kellett figyelnem, hogy mit mondok, és mit teszek következőnek, miután leraktam a telefont. Raphinak nem szabadott meglátnia, hogy mennyire megérintett a beszélgetés Liammel és még fontosabb, hogy elhitessem vele, hogy minden a legnagyobb rendben van. Mert rendben is van minden. Holnap férjhez megyek Raphihoz és az lesz életem legszebb napja. Ennek az útjába pedig senki sem állhat. Még Liam sem.

- Ő volt az? Liam? A képekről?

- Igen. Azt mondja, hogy semmi köze ahhoz, hogy kikerültek a képek.

- Visszaváltanál franciára? – kérdezte idegesen, mire az alsó ajkamba mélyesztettem a fogaim és ránéztem. Már észre se veszem, mikor maradok melyik nyelvben. – Lehet, semmi köze sincs hozzá – szólalt meg újra –, de akkor is megvan még a számod neki. Ami még csak a kisebbik gond. Mert a képeiteket se törölte le a telefonjáról és egyáltalán nem tetszik a gondolata, hogy akkor nézhet rá, amikor csak akar. És most már nem csak ő, de a világon mindenki.

- Tudom, hogy borzasztóan hangzik, de próbálj meg kérlek ne gondolni erre – másztam fel hozzá az ágyba és a kezemet a teste köré fontam, majd a fejemet a vállára fektettem. – Én sem foglalkozok vele és bár ettől még nem fog eltűnni semmi, leszedetni se lehet már onnan. Én csak nyugodtan feleségül akarok hozzád menni és semmi mást nem kívánok jobban.

- Látszólag mást jelent mindkettőnknek az, hogy nyugodt. Mégis hogyan tudnánk úgy nyugodtan esküdni, hogy ez az alak a nyakunkba liheg? Mégis mi a fenéért jött ide? Louis meg hogy lehet ilyen, hogy magával hozza?

- Héj, ez nem Louis hibája – néztem fel rá, majd elengedtem a testét és a kezeimet az arcára raktam, hogy rám nézzen. – Raphi. Szeretlek. És feleségül akarok hozzád menni. Zárjunk ki mindenki mást és esküdjünk meg holnap, rendben? – mondtam mélyen a szemeibe pillantva.

- Rendben – fújta ki a levegőt hosszasan, aztán előrehajolt és megcsókolt. Hosszan, szenvedélyesen és akaratosan, amitől teljesen elállt a lélegzetem. – Én is szeretlek – lihegte az ajkaimra, aztán újra megcsókolt, nem sokkal később pedig hátra döntött az ágyon, én pedig boldogan hagytam neki, hogy rám zuhanjon és továbbra is elvegye az eszem a csókjaival.

Pár órával később úton voltam Fionával és Cibellével az esküvői ruhaszalonba, ahol is ma az utolsó ruhapróbán veszek részt. Annak ellenére, hogy nem akartunk nagy felhajtást az esküvőből csinálni, az előkészületeket nem hanyagoltuk el és ruhát is sikerült olyat választanom, amibe rögtön beleszerelmesedtem.

- És csak úgy felhívott? – kérdezett rá ötvenedére Cibelle, én pedig nagyot sóhajtva bólintottam. – És akkor semmi köze ahhoz, hogy kikerültek a képek – jelentette ki, habár a hangjában ott csengett egy kis bizonytalanság is. Nem csodálkozok rajta, én se hittem el teljesen, amit Liam állított.

Ugyanakkor. ha belegondolok, mégis miért tett volna ilyet velem? Kapcsolatunk elején teljesen félreismertem őt, és ha utána nem lett volna esélyem közelebbről megismerkedni vele, akkor bevallom igen, én se hinném el, hogy semmi köze nincs a képek kiszivárgásához.

Most viszont csak a nyaralásunkra tudok gondolni, és hogy mennyire édesen viselkedett velem egész végig. És így pedig egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy szándékosan bántani szeretne. Hiszen érzései voltak irántam! Nem kellett mondani, csupán a pillantásából kitudtam olvasni, ha csak egymásra néztünk.

- Nem – sóhajtottam fel hangosan.

- És te hiszel neki?

- Mi mást tehetnék Cibs? Elakarom felejteni az egészet, és ahhoz, hogy ez sikerüljön, nem rugózhatok azon, hogy Liam igazat mond, avagy sem. Különben is mit változtat már az a tényen, hogy ország-világ látja, milyen kapcsolatunk volt egykor?