Out • l.p • (Befejezett)

12.

kristina bazan

Zavaros álmaim miatt, amik mostanában kergetnek, kirázódtam a nyugodt állapotomból és hiába voltak még csukva a szemeim és hiába érzékeltem sötétséget és egy nedves orrocskát a kezemnek és egy meleg kutya testet a lábaimnak nyomódni, tudtam, hogy már nem fogok tudni visszaaludni.

Felnyitottam a szemeimet, ezzel egy időben pedig becsúsztattam a jobb kezemet a takaró alá és Teddy fejét kezdtem simogatni, mire rögtön reagált az érintésemre, kibújt a takaró alól és felmászott hozzám a párnákhoz.

Egy kis mosoly kúszott az arcomra, miközben egyik kezemet a nyaka köré fontam, aztán lehúztam magamhoz és a szőrét feltúrva a fején, puszilgatni kezdtem őt, míg a kezeimmel a testén simítottam végig újra meg újra.

Végül elvettem a kezem a nyakától így esélyt adva neki, hogy felemelje a fejét és kíváncsian pillantson le rám hatalmas barna szemeivel.

- Mi az szőrmók? – kérdeztem halkan, a hangom teljesen rekedt volt, mondjuk ez egyáltalán nem lepett meg az utóbbi végigsírt napok után.

Teddy morogva válaszolt valamit, fejét visszadugta a mellkasomra, mire tovább simogattam, míg a szemeimet oldalra vezettem az ablakra, ami előtt a szürke függönyök elvoltak húzva.

Egy hatalmas sóhaj hagyta el a számat, miközben a gondolataim természetesen rögtön Raphi felé kúsztak és bár le kellett volna állítanom magamat, még csak meg sem próbáltam.

Vajon mit csinálhat most? Alszik még, vagy ébren bámulja a plafont, akárcsak én? Vajon gondol rám? A haverjánál van még mindig? Hogy aludt az éjszaka? Őt vajon gyötrik zavaros álmok, vagy az csak nekem jutott? Elvégre én voltam az, aki becsapta, és akinek akkora a bűntudata, hogy tükörbe se bír pillantani. Vagy lehet, hogy próbál a lehető legjobban elfelejtkezni rólam, és ezért lehet másnaposan horkol egy idegen ágyban? Habár Raphi sosem volt az a nagy ivós fajta, sőt alig emlékszem egy alkalomra, amikor részeg volt, láttam rajta tegnap, hogy mennyire ki volt. Akárcsak én.

Teddy újra felmorgott, mire megkaparintotta a figyelmemet és lepillantottam rá. Eközben a kezeimmel folyamatosan simogattam úgy hogy nem tudom, hogy mi miatt lehetett volna elégedetlen.

- Neked is hiányzik apu, nem igaz? – motyogtam szomorúan, a látásom akaratlanul is homályosodott el és meg sem próbáltam erőlködni a sírás ellen. – Elszúrtam Teddy, és nem igazán tudom jóvá tenni – motyogtam továbbra is a kiskutyámhoz, aki bánatos szemekkel nézett rám, miközben a fejét még mindig a mellkasomon nyugtatta.

Néha fel nem tudtam fogni mennyire okos egy kutya volt. Szinte mindent megértetett, amit mondtunk neki, és néha már-már úgy nézett rám, hogy azt hittem mindjárt megszólal itt nekem. Mindig alkalmazkodott a hangulatomhoz és rögtön tudta, hogy ha valami nincs rendben.  Éppen ezért voltam biztos benne, hogy Raphi hiányát is érezte. Hogyisne érezhette volna. Nem csak a hangulatom volt miatta már egy hete a béka feneke alatt, de a lakás is olyan üresnek tűnt nélküle, hogy néha elgondolkodtam rajta melyikünk az üresebb. A lakás, vagy én.

És bár magányra vágytam, ezt mégsem kaphattam meg, hiszen legjobb barátaim nem hagytak egyedül és próbáltak sűrűn társaságot nyújtani és elterelni a gondolataimat. Tegnap este is egy fél órát biztosan győzködtem Fionat és Cibellet, hogy menjenek haza és a saját, kényelmes ágyukban aludjanak, és ne nálunk nyomorogjanak. Mert még egyikük meg is lett volna mellettem az ágyban, a másikuknak biztosan a kanapén kellett volna aludnia. Ezt pedig nem akartam, arról nem beszélve, hogy annak ellenére, hogy Raphi felbontotta az eljegyzésünket, titkon arra vártam, hogy éjszaka hazajön és befekszik mögém az ágyba.