24.

506 27 4
                                    

kristina bazan

Este hét felé úgy döntöttünk, hogy ideje visszatérni a hajóra, úgy hogy miután megvacsoráztunk az étteremlánc egy másik éttermében, összepakoltunk és újabb taxikat rendeltünk, hogy valahogyan visszakerüljünk a kikötőbe.

Egész délután egy szót nem váltottam Liammel, habár a tekintetemet egyszerűen nem tudta elkerülni. Valahogy mindig a látókörömben volt, ha pedig nem, akkor vagy automatikusan kerestem a szemeimmel, vagy éreztem a tekintetét magamon, így addig forgattam a fejemet, amíg meg nem találtam. Volt, hogy összeakadt a tekintetünk néhány másodpercre, de egyikünk mindig megszakította a szemkontaktust.

Összegében egészen jól kibírtuk szó nélkül egymás mellett és csak őszintén mertem remélni, hogy a nyaralásunk hátralévő részében is sikerül ilyen eredményesen megmaradnunk egymás társaságában.

Csak hát, mint később kiderült, túl sokat vártam el magamtól.

A hajóra visszaérve Louisék már azzal vártak, hogy este mindenképpen ki kell mozdulnunk valahova és bár eljátszottam a gondolattal, hogy én maradok, hogy biztosan megússzuk a mai napot, ellene döntöttem.

Nem fogok csak Liam miatt begubózni, azon felül igenis kiakartam mozdulni és legurítani pár koktélt a lányok társaságában. Eleanorral, Lottieval és Louval is alig váltottam ma még pár szót, és ezen mindenképpen változtatni akartam az este folyamán.

Úgy hogy beelőztem Fionát a fürdőben és gyorsan megmostam a hajamat, majd átadtam neki a terepet és a selyem köntösömben, ami alatt nem viseltem semmit sem, a mosdókagyló előtt állva beszárítottam a hajamat, amíg ő tusolt.

Végül a hajam felkontyolt állapotban a fejem tetején végezte, hiszen elképesztően melegem volt a szárítás miatt, plusz odakint sem volt sokkal jobb idő, és valami klubba készültünk, úgy hogy biztos voltam benne, hogy csak meghaltam volna nyitott hajjal. A frufrumat ezúttal viszont nem fésültem és lakkoztam hátra, így azt áttúrtam még párszor az ujjaimmal, majd az arcomnak estem.

Tusvonalon, szempillaspirálon és rúzson kívül semmi mást nem vittem fel az arcomra, hiszen a napsütés miatt a szeplőim jobban előjöttek, mint bármikor és én kifejezetten egy olyan ember voltam, aki szerette a szeplőit. Sokan eltakarják, mert csúnyának találják, nekem viszont tetszett, ahogy megjelentek az apró kis pontok az orromon és a szemeim alatt.

Kijöttem a fülledt fürdőszobából, és mivel tudtam, hogy Fionának legalább szüksége lesz egy háromnegyed-egy órára, mire teljesen elkészül, én pedig félig már készen voltam, neki álltam kipakolni a bőröndömből. Közben kiválasztottam, hogy mit veszek fel és elchateltem az időt Sammel, illetve Cibelle is bejött párszor a szobánkba, hogy megnézze, hogy állunk, illetve a véleményemet is kikérte az öltözékével kapcsolatban.

- Hé, Tina – kopogott be az ajtón Lottie, mire felkaptam a fejemet, aztán kiszóltam, hogy bejöhet. – Kifogytam a zöld camouflagemből, tudnál kölcsön adni? – állt meg a félig kinyitott ajtóban, félig felöltözve. Felül ugyanúgy még csak egy köntöst viselt, mint én, míg az alól már egy élénk rózsaszín bőrszoknyát láttam kikandikálni.

- Persze – mosolyodtam el, majd leraktam a telefonomat az éjjeliszekrényre és a helyett, hogy felálltam volna és megkerültem volna az ágyat, keresztben átmásztam rajta, majd a másik oldalán le és bementem Fionához a fürdőbe.

Kihalásztam a sminktáskámból a Lottie által emlegetett kis dobozt, aztán a kezem csak úgy csattant Fiona csupasz seggén, majd az ujjaim között forgatva a kis dobozt, visszamentem a szobaajtóhoz.

Out • l.p • (Befejezett)Opowieści tętniące życiem. Odkryj je teraz