Out • l.p • (Befejezett)

29.

kristina bazan

A nap ragyogóan sütött és szinte égette a bőrünket, amint a hajón lófráltunk, vagy éppen a vízben hülyültünk. Kikötöttünk a hegyek mellett, így kedvünkre ugrálhattunk a türkiz színű tengerbe, melynek telítő sós illata volt és úgy csillogott a tetején a nap, akárcsak egy gyémánt. Louisnak hála még két pár békatalpunk, és néhány búvárszemüvegünk is volt, Cibelle pedig kihasználta a víz alatti kameráját, úgy hogy körülbelül kismillió kép készült szerintem mindannyiunkról. Persze először főként csak rólam és Fionáról készültek képek, hiszen Cibs munkája arról szólt, hogy minket fotózzon, onnantól kezdve viszont, ahogy Louis belerondított egy édes képünkbe Fionával, amin éppen egymás kezeit fogva, egymás felé fordulva vigyorogtunk egymásra, ő pedig a képbe beleúszott és bemutatott a kamerába, szépen lassan csatlakoztak a többiek is. És míg Cibelle a víz alatt, vagy éppen felett fotózta a társaságot, addig én kívülről kattintgattam Cibs normális kamerájával azokról, akik a hajón voltak.

Észre sem vettem, hogy rajtam kívül mindenki a vízben volt, de nem igazán izgatott. Jól megvoltam a hatalmas hálós részen, alattam a tenger hullámzott és hallottam a többiek hangját a vízből. A kezemben Cibs hatalmas kamerája volt, és a hegyeket fotóztam természetesen a csillogó tengerrel, a mutatóujjam folyamatosan a kis gombon volt, mikor is hirtelen felbukkant a hajó oldalán egy személy és így szépen belerondított a képembe. Csak aztán esett le, hogy Liam volt az, így a belerondított szó elveszíti az értelmét.

- Héj, belemásztál a képembe! – szóltam rá, miközben még mindig a létrán állt és kezeivel a hajó oldalába kapaszkodott. Izmai élesen kirajzolódtak, az erek előtűntek az alkarján, fekete tetkói erősen kitűntek a fény miatt, és six packje is megint csak úgy nézett ki, mintha elvágná az ujjamat, ha végighúznám az élén. A haja hátra volt nyalva a víztől és az arcán egy ezer wattos mosoly terült el, ahogy felnézett rám mogyoróbarna szemeivel.

Az ujjam automatikusan nyomódott le, így tovább kattogtam, a kamera hangos hangja persze mindkettőnk füléig eljutott, de igazából nem tudott érdekelni, hogy tisztában volt vele, hogy éppen megörökítem, miként mászik fel a létrán. Mindenesetre a képekre rálehetett volna nyomni a plusz tizennyolcas karikát.

- Ne haragudj – felelte még mindig egy vigyorral az arcán, és ebből tudtam, hogy igazából egyáltalán nem bánta. Hogy is bánhatta volna, mikor megint a figyelmem középpontjába került. Elvégre ezen próbált ügyködni majdnem egész délután. – De azért gondolom nem zavar annyira – jegyezte még meg, majd a karjait megfeszítve, sejtéseim szerint kihagyott vagy három lépcsőfokot és felhúzta magát elém a fedélzetre.

Imponálni akart vele? Sikerült neki.

- Eddig nem volt modellem, szóval ha már itt vagy – feleltem ügyelve rá, hogy minél több közömbösséget vigyek a hangomba és a fejemet forgatva, amivel együtt persze a kamerát is vittem, követtem a lépteit és kattintgattam továbbra is.

Majdnem egy kismillió felvételem lett arról, ahogy elcsattog az egyik nyugágyig, lenyúl a törülközőjéért és megtörli benne a haját.

- Na, jó most már elég lesz – engedte le a kezét és felém suhintott a törülközőjével, de persze úgy, hogy elég messze volt tőlem, így nem talált el, csak a vizes törülköző hangja a levegőben jutott el a fülemig.

Fittyet se hányva a kérdésére kattintgattam tovább, igazából teljesen belefeledkezve abba, hogy kit fotózok, hogy mit is csinálok éppen, és hogy már megint Liam testéről képzelgek. Izmos combjaira egy rövid sötétkék fürdőnadrág simult rá, tökéletesen kihangsúlyozva feneke kerekségét és kis barátocskáját elöl, amit minden képen látni lehetett, ha nem éppen háttal állt nekem.