Out • l.p • (Befejezett)

57.

kristina bazan

- Pszt Cibs – pisszegett valaki hangosan, ami miatt kirázkódtam a tengerparti álmomból. – Jesszus, olyan hangos vagy – susogta Fiona.

- Lányok, csitt, mindketten – szólt közbe anya suttogva, mire nyöszögve húztam a párnát a fejemre, hiszen így már tudtam, hogy mit művelnek egykori szobámban, hajnalok hajnalán.

- Remek, most felébresztettük! – morogta Fiona, aztán besüppedt mellettem a matrac és valaki rám ugrott.

- Boldog születésnapot húgocskám – kiabálta Kyra a fülembe, mire nevetve felnyöszögtem és a hátamra fordultam.

Kyra lehúzta a fejemről a párnát, én pedig pislogva felnyitottam a szemeimet és rögtön Kyra jeges kék szemeibe pillanthattam. A kezemet köré fontam, aztán lerántottam magamhoz, miközben egy nevetés csúszott ki a számon, előbbi ijedt arckifejezése miatt.

- Boldog születésnapot nővérkém – nyomtam egy puszit az arcára, aztán mélyet szippantottam az illatából, ami a barackos tusfürdőjének és a testápolójának keveréke volt, aztán hagytam, hogy leszálljon rólam.

- Boldog szülinapot Tinaa – közelített meg Cibelle és Fiona, mire gyorsan felültem és széttártam a karjaimat, hogy átölelhessem legjobb barátnőimet.

- Köszönöm lányok – szorítottam őket magamhoz, aztán mindkettejüknek adtam egy-egy puszit, én pedig kaptam egyszerre az arcom két oldalára tőlük. Utána elengedtek, és mellém ültek, így rálátásom nyert anyára, aki egy hatalmas tortával a kezében állt és mellette apára, akinek máris egy becsomagolt doboz volt a kezében.

Elénekeltük közösen a Boldog szülinapot, majd anya a kezembe adta a tortát, mire óvatosan Kyra felé fordultam vele és felnéztem rá.

- Elfújjuk közösen? – vigyorogtam rá, mire könnyektől csillogó szemekkel, szélesen mosolyogva bólintott, aztán elfújtuk a két kettes gyertyát a tortán.

- Nagyon szépen köszönjük a tortát anya – mosolyogtam fel rá, aztán becsuktam a szemeimet és odatartottam a szüleimnek az arcomat, hogy puszit nyomhassanak rá.

- Sok boldog születésnapot lányok – mondta apa és bár mosolygott, de közel sem olyan szélesen, mint ahogy azt vártam volna és ez megrepesztette a szívemet. Nem miattam, Kyra miatt.

- Na, ki az ágyból, vágjuk meg a tortát – indult meg anya kifelé, mire óvatosan az ágy szélére csusszantam és felálltam a tortával a kezemben.

Kivonultunk a nappaliba, megvágtuk a tortát és fogyasztottunk belőle, amit aztán egy bögre kávéval öblítettünk le, és anyáék, illetve a lányok is megajándékoztak engem és meglepetésemre Kyrat is. Utána kicsit szétszakadt a társaság, anyáék elmentek csinálni a mindennapos dolgaikat, Kyra elment telefonálni a vőlegényével, akiről csakis én tudtam, nekem pedig a kezembe került a telefonom, ami már rezgett néhány beérkező üzenettől és értesítéstől.

Úgy oldottam fel a készüléket, hogy nem olvastam át az értesítéseket, az applikációk jobb sarkában mindenütt jelezte egy piros kis szám, hogy üzenet vár rám. iMessage –ba léptem először, a szemeim kiszűrték a felesleges neveket, és csakis arra a bizonyos kettőre tudtam bámulni, amik pontosan egymás alatt helyezkedtek el. Mély levegőt vettem, majd Raphi nevére kattintottam és a szemeim az új üzenetére ugrottak.

„A világon mindent megadnék, hogy most veled ünnepelhessek a nászutunkon. Boldog születésnapot Tina."

Könnyek gyülekeztek a szemembe és csak nagy erőfeszítés árán tudtam visszatartani őket. A könnyek ezúttal viszont már nem azért jöttek, mert hiányzott Raphi, hanem mert megint sikerült összetörnöm a szívét és ezért borzasztóan haragudtam magamra. Egyáltalán nem érdemelte meg, hogy megcsaljam, húzzam az agyát, mézesmadzagon vezessem, és a végén megszabaduljak tőle, mint egy lyukas zoknitól. És hiába mondta azt, hogy közösen döntöttünk így, csakis én tehetek arról, hogy nem vagyunk most a nászutunkon. Mert én szakítottam vele, és én vagyok az, aki beleszeretett egy másik férfiba is. És Raphi az, aki a legrosszabb végkifejletet kapta.