Out • l.p • (Befejezett)

14.

kristina bazan

Nem tudtam volna megmondani, hogy mit éreztem pontosan, miközben azt a képet bámultam. Az érzelmeim kavarogtak bennem, egyik gondolatom kergette a másikat és mindeközben a düh és a szomorúság olyan erősen tört rám, hogy semmit nem érzékeltem a környezetemben.

Csak a képre tudtam bámulni, és hogy milyen szélesen vigyorogtam Lottie és Louis között, meg hogy milyen szélesen vigyorgott Liam a kép bal szélén Louis mellett zárva a sort, és végül, hogy milyen pofátlanul dögösen festett az öltönyében.

Az ember ránézett és az első gondolata az volt, hogy milyen piszkosul dögös pasi, a második pedig az, hogy egy ilyen férfinak bizony nem szabad bedőlni. Én pedig felfoghatatlanul megtettem, bedőltem neki és hagytam magam elcsábítani. Továbbra se sikerült rájönnöm, hogy miként tudtam neki elcsábulni, viszont az eddig végtelenségbe nyúló szomorúságom szépen lassan kezdett átalakulni dühvé. Még hozzá mérhetetlen dühvé Liam iránt, amiért szétbarmolta az életemet.

- Tina? Hahó – Fiona hangja és érintése rángatott ki a gondolataim közül, ijedten rezzentem össze és kaptam fel rá a fejemet, majd Cibellere, végül pedig Samre pillantottam.

- Baj van? – kérdezte Cibelle aggódó arckifejezéssel és Sam arcáról is csak gondterheltséget tudtam leolvasni.

Na, most biztosan lebuktam a kis színjátékommal előttük. Liamnek sikerült teljesen kizökkentenie és ehhez elég volt meglátnom őt egy hülye képen.

A mérgem pedig csak növekedett és növekedett.

- Ez az esküvőn készült? – kérdezte Fiona a telefonomra pillantva, mire rögtön lezártam és visszacsúsztattam a telefonomat a táskámba.

- Igen – válaszoltam halkan. – Bocsánat, elbambultam, mit mondtál? Nekem jó a jövő hét – hadartam Cibellere pillantva.

- Um, nem muszáj csinálnunk jövő héten, nekem jó a jövő hét után is. Ha nem érzed magad jól... - mondta bizonytalanul, mire az arcomra erőltettem egy mosolyt, majd a poharam után nyúltam, de annyira remegett a kezem, hogy inkább nem kockáztattam meg, hogy felemeljem a magasfalú poharat, így csak közelebb hajoltam hozzá és az ajkaim közé véve a vastag szívószálat, szívtam pár kortyot a teámból.

- A jövő hét az jó lesz – feleltem végül, majd hátradőltem a fonott székben és körbe pillantottam az embereken egy felszolgáló után kutatva. – Nem hozták még az étlapokat? – kérdeztem terelésképpen.

- Nem, de mindjárt szólok valakinek – felelte Sam, aztán intett egy pincérnek, én pedig próbáltam ignorálni Cibelle és Fiona fura pillantásait amennyire csak tudtam és továbbra is természetesen viselkedni.

《《《《

Ebéd után megmondtam Samnek, hogy nyugodtan menjen haza Raphihoz, hiszen neki valószínűleg nagyobb szüksége van rá, mint nekem, tekintettel, hogy nekem itt voltak a lányok. Miután sikerült rábeszélnem, hogy menjen, mi a lányokkal úgy döntöttünk, hogy sétálunk egyet a városban. Vagyis inkább a lányok döntöttek úgy, én pedig persze belementem, így egyik oldalamon Fionaval, a másikon pedig Cibellevel jártuk Párizs számunkra már oly' ismerős utcáit. Teddy előttünk sétált a pórázon, amit Fiona fogott, és valószínűleg ő is élvezte, hogy végre kimozdulhat, még ha nála lustább kutyával még nem találkoztam.

Jelentéktelen és apró-cseprő dolgokról beszélgettünk, amik bár a lányok szerint, biztosan elterelték a gondolataimat a vőlegényemről, mármint bocsánat, ex-vőlegényemről, igazából egyáltalán nem így volt.