38.

597 27 1
                                    

kristina bazan

A nap simogatására és erős fényre ébredtem meg reggel. Mélyet sóhajtva löktem le magamról a takarót, hiszen elképesztően melegem volt, majd még mindig csukott szemekkel fordultam a hasamra és toltam be a kezemet a párnám alá. Tovább pihentem, miközben szépen lassan visszaemlékeztem a tegnapra és rájöttem, hogy nem a saját ágyamban fekszek a párizsi lakásomban.

Felnyitottam a szemeimet és rögtön a vakítóan fehér ágyneműt pillantottam meg. A fejemet lentebb biccentve és kicsit arrébb rakva már ráláttam Liamre is, aki mellettem feküdt az oldalán, kezével a fejét támasztotta és egy elképesztően helyes mosollyal az arcán nézett rám.

- Jó reggelt – köszönt halkan, hangja hallatán végigfutott rajtam a lúdbőr és akaratlanul is mosoly kúszott az én arcomra is. – Jól aludtál? – hajolt le hozzám, majd az ajkait a halántékomra nyomta, és miután elidőzött ott jó néhány másodpercig, hátrahúzódott és a fejét újra megtámasztotta a tenyerében.

A haja el volt aludva, az arcán még láttam, hogy nem rég kelhetett fel ő is, a lehelete viszont kellemes mentolos volt. Szemeim tovább vándoroltak rajta, vállaira, sima mellkasára, bicepszére... várjunk csak.

- Te le borotváltad a mellkasodat? – nyomtam fel magam fekvő helyzetből, a kezeimmel biztosan tapostam a matracot és elkerekedett szemekkel bámultam pontosan a mellkasára, ami olyan sima volt most, mint egy baba popsija.

- Igen – mondta lassan, miközben a homloka ráncba szaladt és furán nézett rám.

- De... eddig sosem láttam még simának a mellkasod!

- Otthon leborotváltam, mert nem akartam hülyén kinézni melletted a nyaralásunkon. Gondolom te is gyantáztattad a lábaidat.

- Na de... - tátottam el a számat és totál padlót fogtam, amiért tényleg azt hitte, hogy szőrös mellkassal és hassal majd hülyén néz ki mellettem. – Most ezt komolyan mondod? – kérdeztem döbbenten.

- Igen, nem értem miért csodálkozol ezen – nevetett fel.

- De Liam, én imádtam, hogy szőrös a mellkasod! – háborodtam fel.

- Tényleg? Bejött neked? – kérdezte összezavarodva.

- Igen, mert rohadt szexi volt. Nagyon jól állt neked.

- Komolyan? – kérdezett vissza, mint aki nem akar hinni a saját füleinek.

- Mondom! Szerettem. És most szomorú vagyok – biggyesztettem le a számat és a kezeimet oldalra kinyújtva visszazuhantam a párnákba. Liam felnevetett mellettem, aztán megmozdult, a matrac is besüppedt és pár pillanattal később éreztem, ahogy a kezeit körém csúsztatja és magához húz, én pedig természetesen hagytam neki.

Mert elmondhatatlanul jó érzés volt, ahogy körém fonta a kezeit és a mellkasára húzott – a borotvált mellkasára, de hát még így is elképesztően szexi volt. Mosolyogva nyomtam a fejemet még jobban a bőréhez, a kezeimet a hóna alatt a hátára csúsztattam, míg a lábaimat az övéi közé dugtam és teljesen hozzá simultam.

- Mhmm ezt nevezem én egy tökéletes reggelnek – morogtam a bőrébe, mire felkuncogott.

- Most mondjam azt, hogy ennél jobb is lehet? – kérdezte, mire felhümmögtem csukott szemekkel, de nem igazán gondoltam bele a mondanivalójába. – Hallod ezt?

Erre persze fülelni kezdtem, nem sokkal később pedig észrevettem azt, amire ő is utalt. Méghozzá a tenger morajlását, ahogy a hullámok a szikláknak csapódtak újra meg újra. Elmosolyodtam, miközben az ujjaimmal a hátán kezdtem barangolni, és közben továbbra is a tengerre koncentráltam.

Out • l.p • (Befejezett)Où les histoires vivent. Découvrez maintenant