Out • l.p • (Befejezett)

55.

liam payne

Kezemmel a fejemen többször is végigsimítva bolyongtam a templom folyosóin, miközben előttem folyamatosan az előbb történtek pörögtek le újra meg újra, a szívem meg úgy dübögött, hogy majd kiakart törni a helyéről. Nem tudtam koncentrálni arra, hogy merre kellene mennem, hogy ne a főbejáraton törjek ki a templomból, amerre csak láttam, nehéz fa ajtók voltak és nem akartam kockáztatni.

Felkaptam a fejem, mikor lépteket hallottam a kövön kopogni és megkönnyebbülten pillantottam Louisra, akinek az arcán ugyanolyan döbbent és érhetetlen arckifejezés ült, akárcsak az enyémen, annyi különbséggel, hogy én ezen kívül folyamatosan csak arra tudtam gondolni, miként karolja át Tina Raphael kezét, mindazok ellenére, amiket mondtam neki. Mindannak ellenére, hogy kértem, ne őt válassza, annak ellenére, hogy bevallottam az érzéseimet iránta. Már abban sem vagyok biztos, hogy jól láttam –e a felismerést felcsillanni a szemeiben, vagy csak az egészet beképzeltem. Tényleg azt hittem, hogy engem választ.

- Gyere – szólt nekem Louis, mikor lehagyott, én pedig ökölbe szorított kezekkel indultam utána, miközben magamban elszámoltam tízig és próbáltam lenyugodni.

Louis szerencsésen kivezetett a templom egy hátsó kijáratán és megkönnyebbülve lélegeztem be a hideg, októberi levegőt, miközben a vágy, hogy elszívhassak egy szál cigarettát, felerősödött.

- Mi a szar volt ez oda bent, jó ég – túrta át a haját Louis, míg én hátra hajtottam a fejemet és csak bámultam fel a tiszta égre, melyen egy felhő se volt, helyette a nap sütött, sok meleget viszont nem ontott magából. – Te tudtál erről? – intézte a szavait felém, mire felemeltem a fejem és rávezettem a tekintetem.

- Nem. Van cigid?

- Van – kezdte tapogatni az öltönyének zsebeit, míg végül a nadrágjából elő nem húzott egy dobozt. – Tessék – nyújtotta felém, én pedig kivettem egyet a gyújtóval együtt.

- Kösz – motyogtam és sebesen meggyújtottam, utána pedig csak figyeltem, miként száll fel a füst, miközben a mellkasomat megtöltötte az ismerős érzés és csak vártam arra, hogy a fejemből eltűnjön a káosz és lenyugodjak. A hideg sokat segített rajta, hiszen másodpercek alatt lehűtött, a figyelmemet pedig a környezetemre irányítottam, így tisztán hallottam miként kattog az öngyújtó, mikor Louis meggyújtotta a saját cigarettáját, ahogy elrepült a fejünk felett egy repülőgép és még a papír zörgése is felkeltette a figyelmem, amit a földön fújt a szél.

Egy ideig csendben álltunk egymás mellett mindketten a szálat fogyasztva, miközben arra vártam, hogy Tina kirontson azon az ajtón, ami mellett álltunk és a nyakamba vesse magát.

- Jól vagy Payno? – szólalt meg végül Louis, mire keservesen elnevettem magam és bólintottam egy aprót.

- Miattam ne aggódj, majd lesz valahogy – vontam vállat, aztán rávezettem a tekintetem. – Eddig mindig lett valahogy.

- Mit mondott Tina? Amíg kettesben voltatok.

- Nem sok mindent. Inkább én beszéltem – mondtam a fejemet elfordítva tőle és újra a távolba meredtem, miközben újabbat szippantottam a cigiből. – Megkértem, hogy ne menjen Raphaelhez – mondtam végül és szinte éreztem, ahogy Louis megfeszül mellettem, pedig még csak össze sem értek a könyökeink vagy valami.

- És erre ő?

- Nem tudott mit mondani, mert félbe lettünk szakítva.

- De milyen benyomásod volt? Mit csinált, mikor mondtad neki? Hogy reagált?