Out • l.p • (Befejezett)

10.

liam payne

2017. június 07., Szerda, London

Felmorrantam, mikor a békés csendet a telefonom folyamatos zümmögése zavarta meg. Hálát adtam saját magamnak, amiért volt annyi eszem, hogy lehalkítsam, így legalább nem az unalmas iPhone csengőhang töltötte be a szobát a kora reggeli órákban. Ugyanakkor a zümmögés az éjjeliszekrényen volt legalább olyan hangos, mint a csengőhang lett volna.

Kinyújtottam a jobb kezemet a hang felé, mégis nehezen sikerült a kezembe fogni a telefont, hiszen a végtagom tisztára elzsibbadt annak által, hogy a párna és a fejem alatt pihentettem. Hüvelykujjamat a képernyőre nyomtam és elhúztam annak reményében, hogy sikerül anélkül felvennem, hogy oda sem nézek, és mikor a zümmögés abba maradt, akkor örömmel konstantáltam, hogy felvettem.

Mondjuk arról így fogalmam sem volt, hogy ki hívott, de legalább nem kellett felemelnem a fejemet a párnáról és a telefont egyszerűen félig az arcomra és félig a fülemre fektethettem.

- Hallo? – szóltam bele rekedtes hangon, de még arra sem vettem a fáradtságot, hogy megköszörüljem a torkomat. Egyrészt mert lusta voltam, másrészt pedig mert biztosan kiszakítottam volna a vonal másik végén lévő személy dobhártyáját.

- Eyy pajtás, nem mondod, hogy még alszol?

Andy barátom hangja váratlanul ért és egyszerre öntött el hirtelen dühvel, ugyanis álmos voltam és ennek a baromnak meg sikerült kirángatnia az álmomból.

- Mit akarsz? – motyogtam, aztán sóhajtottam egy nagyot és visszanyújtottam a kezeimet a párnám alá.

- Liam, haver, ébresztő – kiabált a telefonba, mire megugrottam az ijedtségtől, a telefon leesett mellém a matracra, de egyáltalán nem bántam. Jelenleg a halálba kívántam ezt az idiótát.

- A kurva életbe már, ne kiabálj! – mordultam rá olyan hangosan, hogy úgy is meghallja, amit mondtam, hogy nem közvetlen a telefonba beszéltem.

- Másnapos vagy, vagy mi a szar van? – nevetett teli torokból és ismertem már annyira hogy, tudjam, rohadt jól szórakozik a szenvedésemen.

- Menj a fenébe!

- Bal lábbal keltél fel Limuci? – a becenév hallatán úgy döntöttem, nem pazarolok tovább több időt erre a balfaszra és egyszerűen kinyomtam a telefont.

Még egy sóhaj is kicsúszott a számon, ahogy a csendességet élveztem és egyre jobb lett a kedvem, hiszen a telefonom nem szólalt meg újra, így nyugodtan tudtam lustálkodni még az ágyban.

A hátamra fordultam, majd nyújtózkodtam egyet és egyszerre nyomtam el egy hatalmas ásítást. A takarót fentebb húztam a testemen, majd egyik lábamat felhúztam a talpamra és pislogva tapogatni kezdtem a kezemmel a telefonom után.

Bal öklömmel megdörzsöltem a szemeimet, aztán magam elé emeltem a készüléket és az ujjlenyomatommal feloldottam azt.

Egy ideig csak bámultam a kezdőlapra, a szemeim cikáztak az óra és a naptár között, végül twitterbe lépve szörfölni kezdtem az újdonságok között. Mivel elég hamar meguntam, kedvem pedig nem volt a tweeteléshez, csak kiléptem a kék applikációból, és a játékos gyűjteményembe lépve kiválasztottam az egyik autósat. Mostanában totál rákattantam a játékokra, úgy hogy egy órát, ha nem többet, biztosan eltöltöttem még azzal, hogy csak feküdtem az ágyban és egyik játékból léptem át a másikba.

Kicsit megugrottam, mikor a bejárati ajtó csengője felhangzott, a telefonomat rögtön leejtettem magam mellé, majd összeráncolt homlokkal meredtem magam elé a szobám ajtajára. Aztán realizáltam, hogy az az illető, aki átjutott a külső kapun, ami csak akkor lehetséges, ha tudja a kódot, még mindig odalent vár az ajtó előtt, felültem és a takarót magam után húzva kiszálltam az ágyból.