Egy idol testvére vagyok! /BTS ff./

15. Felvettek!

Felérve a szobámba kezembe vettem a mobilom és a laptopom. Megnyitottam az e-mail-emet és figyeltem, hogy mikor érkezik az üzenet. Addig egy kis halkan szóló zenét kapcsoltam be. Telefonomat megnéztem, hogy milyen üzeneteim jöttek.

Önnek 17 értesítése érkezett.

Azta.... Valaki nagyon keresett. Megfigyelve jobban mindegyik Ji Ho-tól jöttek.

12 hívás és 5 üzenet.

Miért nem vagy suliban?

Mi történt?

Aggódóm, kérlek válaszolj!

Valaki bántott?

Kérlek, hívj fel! Szeretlek!

Szeretlek??? Mi van? Inkább hagytam az egészet. Azért válaszoltam neki, hogy minden oké.

- Felvettek! - ordítottam a barátnőm fülébe, aki hirtelen egy nagyot ugrott, hozzá egy hatalmas sikítás kísérte, ami miatt odajöttek a fiúk is.

- Huh....Megijesztettél! - fújta ki azt a levegőt amit bent tartott a nagy ijedségben. - Gratulálok! - állt fel és megölelt.

- Gratulálok! - mondta Jungkook aztán a többiek is gratuláltak.

- Mi történt? Miért mondja mindenki Ji Song-nak, hogy gratulálok? Csak nem kisbabát vársz? - nevetett egyet a mondandója végén a menedzser. Hirtelen mindenki elkezdett nevetni.

- Nem, dehogyis.... - kacagott közben Monie. - Felvették az egyetemre. Tudod mondtam, hogy innen nem messze van.

- Ja, igen. Hát akkor én is gratulálni szeretnék. - hajolt meg, amit én is követtem. - Oké. Ha már így örülünk, akkor lassan annak is lehet örülni, amikor kiadjuk az MV-t. De azt előbb el kell játszani és felvenni, de ehhez szükségünk van a tagokra. Úgyhogy lányok sajnálom, de el kell vinnem őket. Gyertek! - a fiúk, mint a szófogadó kisgyerekek mentek utána és folytatták tovább.

Mi addig egy órán át néztük őket, illetve sminkeltem. Nagyon tetszett ez a munka. Azt még nem tudom, hogy mennyi pénzt kapok érte, de nem is azért csinálom. A fiúk miatt csinálom, meg persze, hogy fejlesszem a kéz ügyességemet, mert olyan suliba vettek fel, ahova ez kell.

- Szia Kincsem! - állt mögöttem az anyukám. Kezében a... - Itt van a ruhád. Gyere menjünk felpróbálni! Annyira izgulok, hogy hogy áll rajtad.

Ahogy befejezte mondatát, én és Aria addigra felálltunk. Remélem szépen megcsinálta a varrónő. Gyorsan siettünk a szobámba, hogy láthassam a szalagavatós ruhámat.

J-Hope pov.

Nagyon örülök, hogy ide nem messze felvették az én szerelmemet. Legalább tudok rá vigyázni és mellette lehetek. Csak egy baj van....Még nem vallottam szerelmet.

Amikor mentem a menedzser mellett lévő kis palackokból inni, mindig rámosolyogtam Ji Song-ra, aki vagy visszamosolygott vagy épp elpirult és elfordult nehogy meglássam gyönyörű arcát, ami paradicsom vörös lesz és ez mind miattam.

De......

- Nagyon ügyesek voltatok fiúk! - veregette meg a vállunkat és úgy mondta tovább, de közben a staff-osok felé is fordult. - Nagyon köszönöm a segítséget és három nap múlva már készen is lesz a videó! Ügyesek voltatok! Hamarosan látjuk is a videót! - azzal egy csapat ölelésre hívott minket.

Elengedve minket, rá néztem Ji Song-ra..... Várjunk! Rá akartam nézni, ha ott lett volna. De nem volt. Eltűnt! Elment és nem is vettem észre. Akkor hogy vigyázzak rá, hogy ha én ilyen buta vagyok, hogy szemem előtt eltűnik. Nem hiszem el!

Gyorsan odafutottam a menedzserhez.

- Bocsánat! Hyung! - szakítottam félbe egy beszélgetését az egyik staff-al.

- Mi a baj Hoseok? Nem tetszik valami a részedben? - ijedt meg, pedig semmi ilyen nem volt.

- Nem, nem. Minden rendben van a szövegemmel. Csak az előbb még ott ült Ji Song. Most meg már nincs ott. Nem tudod véletlenül hova ment?

- Lehet. Mintha az anyukájával elment volna valahova. Többet nem tudok. De miért is keresed? - na ezt nem vártam, hogy még ő kíváncsiskodik.

- Csak... Khm... Csak kérdezni szeretnék tőle valamit a sulijával kapcsolatban. Tudod, hogy minek tanul, melyik suliba is ment...- próbáltam elmenekülni onnan. - Köszönöm! Viszlát Hyung! - köszöntem el és gyorsan elszaladtam.

Az a baj velem, hogy nem merem elmondani az érzéseimet egy nő iránt. Régebben volt egy barátnőm azt is 1 éven át próbáltam elmondani neki a dolgokat, de soha nem sikerült. De jobb is, hogy csak pár hónapig voltunk együtt. Rájöttem, hogy a kapcsolatunk alatt többször is megcsalt. Azóta nem akartam barátnőt se feleséget. De Ji Song-ról ezt nem mondhatom el, hogy megcsal. Olyan aranyos és védtelen. El kéne mondanom, hogy szeretem, de erre képtelen vagyok! Amikor találkozom vele teljesen lefagyok. Minden találkozásunkkor gyönyörűen mosolyog és onnantól elvesztem a fejem és ő irányít engem. Meg kell tennem! Gyerünk Hoseok!

Aria pov.

- Nagyon jól áll! És kényelmes is? - kérdezgette Ji Song anyukája, mire bólintott. Eddig én nem is szólaltam meg se Ji Song. Folyton az édesanyja faggatta vagy magában beszélt.

- Tényleg nagyon szép! - végre megszólaltam. - Sajnálom, hogy ma este haza kell mennünk. Pedig nagyon megnéztelek volna. Óóó.... És van már táncpartnered? - lehajtotta a fejét és úgy gondolkodott valamin. Addig én is gondolkodtam az ő megfelelő partnerére. Vajon ki az aki szívesen táncolna vele?

- Erre még nem is gondoltam. Szerintem senki sem táncolna velem. - keseredett el.

- Pedig igen. - eszembe jutott valaki. - Ma estig keresek neked. Addig nem megyek illetve megyünk sehova. - Ji Song erre csak bólintott és azzal a lendülettel kiszaladtam a szobájából.

Nem kellett sokáig keresgélnem a megfelelő embert. Ahogy futok le a lépcsőn szembe jön velem...

Sziasztok!

Sajnálom a késést, de megpróbálom gyorsabban írni és tartalmasan is.
Ez a rész egy kicsit rövid lett, de a többi jobb lesz. Ezért is sajnálom!

Köszönöm a bíztatásokat mindenkitől!

Addig is szép napot/estét!