Egy idol testvére vagyok! /BTS ff./

19. Blackpink koncertje

Most pedig itt ülök az autóban én és Rosé leghátul, középen Lisa és Jisoo és a leader ül legelöl a sofőrrel. Amíg ők valamilyen vicces játékot játszanak, addig én próbálom elérni Jin-t és a szüleimet, de senki sem kapcsolható. Még egyszer megpróbálom Jin-t, legalább lássa, hogy hatvanszor kerestem és aggódjon értem. Milyen kis sunyi vagyok nem igaz? Jin alapból egy aggódós személyiség, főleg ha velem van a probléma, akkor pár perc múlva rohamot fog kapni.

- Ji Song!!! - ordította a nevemet a telefonba én pedig majdnem fülkárosodást kaptam miatta, de időben elhúztam a fülemtől. De a legelöl ülő személyek is furcsán néztek rám, de oda suttogtam egy ,,minden rendben vele"-t és hallgattam Jin aggódó prédikációját. - ...Ott vagy? - halkult el a végére.

- Igen itt vagyok. És inden rendben. Vagy lehet hogy nem... - húztam az agyát, de gyorsan folytattam, nehogy probléma legyen. - Minden rendben ne aggódj! - nyugtattam meg. - Csak szólni akartam, hogy megyek a lányok comeback-ére és egy kicsit később megyek, ne várjatok rám a Big Hit-nél. Majd hazamegyek. - mondtam nyugodt hangom. A háttérben nagy hangzavar volt, de nem tudtam azonosítani a hangokat.

- Rendben van, de legközelebb ne hívj sokszor, mert a szívbajt hoztad rám és Hobira.

- Oké, legközelebb nem lesz ilyen. - persze, hogy fogok ilyet még csinálni! - Várj! Mi? Hobi? - állítottam le.

- Szia mennem kell! Akkor otthon találkozunk! - azzal lecsapta a telefont, engem pedig kétségek között.

Hobi miért aggódik értem? Most vagy azt akarta mondani, hogy anya vagy apa, csak összetévesztette, vagy nem tudom. Vajon miért? Csak nem viszont érzi az érzéseimet? Nem! Ji Song! Nem gondolhatsz ilyet! Egy idol nem szerethet egy szerencsétlent lányt, mint én! És fordítva sem lehet! Nem szerethetem! El kell, hogy felejtsem!

Lassan, de oda érkeztünk a fellépés helyszínére. Pontosabban ők lépnek fel, én nem! Még ha mondták is, hogy van egy mikrofonom akkor sem fogom használni. Ja, de igen! Álmomban! De akkor is! Minek van nekem mikrofonom? Vagy csak véletlen került rá?

Nem foglalkozva az idegességemmel siettem ki a mosdóból egyenesen a lányok öltözőjükbe. Persze egy két staff megnézte a kártyámat, de utána ment tovább mindenki a dolgára.

- Lányok igyekezzetek, már csak 5 perc van kezdésig! - kiabált egyet a rendező.

A munkálkodik jobban siettek, a lányok, pedig mély levegőket szívva nyugtatták magukat. Kicsit közelebb mentem a lányokhoz és sok sikert kívánva elindultak fel a színpadra.

- Ügyesek voltatok! A koreográfiával semmi baj nem volt. Egyszerűen tökéletesen ment!...- hallom egyre erősödő direktor hangját, aki boldogan és furcsa módon ünnepli boldog fellépést. Az a furcsa mód az azt jelenti, hogy ugrálva mondta mindenkinek. Nem tudom, hogy mindig ezt csinálja-e, de akkor is jót kuncogtam rajta.

- Tényleg nagyon jó volt! - biztattam a könnyes szemekkel néző lányokra. Egy bólintással köszönték meg, mert nem jött ki hang a a torkukon.

Egy gyors ölelés után siettünk pakolni. Vagyis segítettem nekik pakolni. A mikrofont még mindig nem értem. Remélem egyszer elmagyarázzák. Vajon miért vettek nekem is?

J-Hope pov.

- Hobi-ah! Beszélnünk kell! - kiáltotta a folyosó végéről Jin.

Megálltam, így hamar utolért és együtt sétáltunk tovább. Nagyobb lépteket vettem, hogy hamarabb odérjünk, de valahogy nem sikerült. Egyszerűen azért akarok előbb odamenni, hogy ne keljen beszélnem Jin-nel. Nem az,hogy utálom, vagy haragszom rá, persze szeretem, mint barát, hyung, testvér... De félek tőle! Aggódik és vigyázik a húgára, így még egy üzenetet sem merek küldeni, mi van ha azokat is megnézi. Félek bárkinek is bevallani amit érzek. Nem is tudom. Magamnak elmerem mondani, hogy szerelmes vagyok Ji Song-ba, de másnak nem merem. Olyankor ha róla kérdeznek, szám kiszárad, ahogy a torkom is, nyelni nem tudok és nehezen veszem a levegőt. Azt hiszem ez a félelem. Vagy rosszul tudom?

- Hoseok! - csapkod előttem Hyung. Odabólintottam és szemeibe néztem, hogy mi a baj. - Olyan furcsa vagy mostanában. Tördeled az ujjaidat amikor itt vagyok melletted, vagy ha a testvéremről van szó... - és ahogy kimondta a titokzatos szót elfogott a félelem és ahogy mondta elkezdtem tördelni ujjaimat. - Ahogy most is!... - mutatott végtagjaimra, mire megállított és leültünk a nappaliban lévő díványra. - Mi van veled öcskös? Csak nem valami fan? Vagy várj! Nem! Nő ügy? Tetszik valaki? - kíváncsiskodott és pont ezt nem akartam. Nem tudom elmondani neki! Félek mit reagálna az egészre. Megverne? Ordibálna velem? Ahww... Nem is gondolok ilyenekre.

- Semmi, csak.... - most mégis mit mondjak? Ha elmondom az lesz a baj, ha nem mondom el akkor meg az. Bármit is mondok az nem jó vagy nekem vagy neki.

- Csak? Hobi nyögt már ki! Csak nem lehet olyan rossz. Nekem bármit elmondhatsz őszintén! - próbált el lazítani.

- Semmi nő ügy... - problátam hazudni, de nem szeretek, főleg nem neki. Jin mindig látja, hogy ha igazat mondok vagy nem. - Csak félek az új koreográfiától. - nyögtem ki a,, hazugságomat".

- Na ne! - nevette el magát. Vagy várjunk!... Inkább röhögőgörcsöt kapott. Szó szerint!

- Mi az? - értetlenkedtem, mire felhúztam a szemöldököm.

Erre a nagy hangzavarban, amit persze Jin adott ki a nagy szájával, mindenki ide tömörült.

- Hyung! Mi történik? - kérdezte a legfiatalabb és leült mellém.

- Nem tudom. Elmondtam, hogy... - a,, hazugságomat"- félek a koreótól és elkezdett nevetni.

Na csak ez hiányzott. Egyszerre tört ki belőlük a nevetés és az egész ház a barátaim nevetésével telt meg. Most mit mondtam, ami ennyire vicces lenne? Vajon tudják az igazat? És engem csak átvernek?

- Már ti is kezdidek? - néztem a nemrég érkezettekre.

- Tudod.... - kezdett bele a leader. - Eléggé vicces, hogy pont te mondod, hogy nehéz. Most hallani először. - kuncogott tovább.

- És ez ennyire vicces? Miért azt gondoltad, hogy elmondom a szerelmem nevét vagy mi? - kérdeztem tőlük idegességemben. Várjunk! Mit is mondtam? Elmondom a szerelmem nevét? Ójaj!

- Mi? - kérdezték egyszerre.

- Semmi. Megyek gyakorolni a táncot. - próbáltam felállni, de a maknae visszahúzott, így ugyan oda ültem vissza.

- Nem mész sehova. Most mindenki elmondja a szerelmi bánatát. Hobi kezdi! - mutatott rám a legidősebb.

Muszáj lesz! Gyorsan elmondom és elmegyek innen, nehogy valami történjen.

- Mielőtt elmondom kérlek ne verjetek meg... - ezen is egy kis kuncogás hallatszott. - és ne piszkáljatok! - mindenki bólintott, hogy semmi nem fog történik és hogy folytassam. - Ji Song-ba lettem szerelmes és próbáltam elfelejteni, de soha sem sikerült. - azzal felálltam és elmentem a szobámba.