Egy idol testvére vagyok! /BTS ff./

25. Repülőn

- Fiúk és Ji Song! - szólított meg minket RM. Mindenki felébredt álmodozásiból, gondolataiból és a leader-re figyelt. - Mindenkinek nyugodtnak kell lennie. Egy csomó rajongó van kint és riporterek. Ji Song! - hívta fel a figyelmet rám. - Játszd el, hogy az egyik staff-os vagy. Nagy robaj lenne, ha azt hinnék, hogy valakinek a barátnője vagy. - arcom kivörösödött és egy nagyot nyeltem. Nagy kockázat a barátnős szerep. Ahogy kimondta egyből Ho-ra gondoltam, amit nem is értek, mert most vörösödtem el ilyen gyorsan először. - Tessék! - vett ki a táskájából egy nyakba akaszthatós jelvényt amire nagy betűkkel volt rajta, hogy,, STAFF". A hátulján az arcom és a nevem, meg pár adat, ami nem nagyon személyes. - Tegyél úgy, mintha nem is ismernél minket. Tudom, hogy nehéz, mert itt a bátyád, de próbáld meg. Ja és próbálj meg nem olyan közel jönni hozzánk. Ennyi lenne ami eszembe jutott. - mélyebb levegőt vettem és becsuktam a szemem, hogy átfussam a dolgokat, amiket mondott. Kifújtam a benntartott levegőt és kinyitottam a szemem.

- Mehetünk! - ahogy kimondta a leader az ajtók kinyíltak és nagy hangzavar keletkezett. Egy újabb nagy levegőt vettem és a maszkomat felvéve szálltam ki a kocsiból.

-Kényelmes úgy? - kérdezte Jin mellettem, és kérdésen egy kicsit mocorogtam jelezve, hogy egyáltalán nem. Kettesével osztottak el minket és a többiek úgy döntöttek, hogy jó lenne a bátyámmal ülni. - Akkor add ide a pulcsid. Ne azon ülj! - húzta ki alólam a ruhadarabot és az előttem ülő Hoseok támlájára rakta. - Minden oké? - nézett rám kérdően.

- Mhm.... Igen. - adtam rá választ a kérdésére. Felhúzott szemöldökkel figyelt engem és tudta, hogy valami nincs rendben. - Kimegyek a mosdóba. Mindjárt jövök. - azzal felállva hagytam el a helyemet és indultam meg az említett helyiség felé.

Jin pov.

Vajon mi a baj? Annyira rossz érzés látni őt, ahogy szenved, de vajon mitől? Vagy kitől? Fél tőlem? Vagy a fiúktól? Vagy egyszerűen csak rossz napja van és ahogy oda érünk, egyből mosolyra húzódik a szája. Olyan sok kérdésem van, de válaszolni fog rá? Lehet nem kéne letámadni és faggatni arról, hogy van-e gondja.

- Ji Song! Minden oké? - kérdeztem tőle újból, ahogy vissza érkezett. Leült, de nem előre fele nézett, hanem felém fordulva. Végre teljesen megnyíl előttem. Eddig nem mondott el nagyon személyes dolgot, de remélem most elmondja gondjait. Szeretnék rá vigyázni, mindentől megvédeni és soha nem engedem el.

- Nem szeretnék erről itt beszélni. - utalt az utasokra, akik velünk együtt utaznak velünk. Persze, megértem, hogy nem meri elmondani a bizalmas dolgait egy repülőgépen. - Majd ha megérkeztünk. - egyett bólintottam és vettem egy mély levegőt, ahogy ő is vett egyet és kényelmesen visszaült a székbe, s fejére tette a kedvenc fejhallgatóját.

Egy csöppet megkönnyebültem, hogy nem akar életünk végéig titkolózni, hanem hamarosan elmondja szíve baját. Nem volt húgom, azt sem tudom, hogy egy lánnyal hogyan is kellene viselkednek. Milyen is egy igazi bátyj? Fogalmam sincs... Az biztos, hogy megvédem és mostantól nem emgedem el messzire. Talán a dorm melletti kis üzletbe egyedül elengedem, de ezt is jól megfontolom.

Ji Song pov.

Elmondom Jin-nek! Nem tudom magamban tartani. Vajon milyen reakciója lenne, ha elmondom a Hoseok-os ügyet? Örülni fog? Vagy nem engedi ezt a kapcsolatot? Vagy nem is tudom... Anyáéknak mindegy már, mert anya szerinte egy felnőtt érett nő lettem, aki saját maga meghozza döntéseit, így nem szól bele ha kapcsolatom lesz. De jobb is így!

Épp az egyik kedvenc számomat hallgatom, amikor megszáll az ihlet és csak úgy jönnek a szövegek a fejemben. Szemeimet hirtelen kinyitom és előre dőlök, hogy a táskámat felkapjam és az ölembe tegyem. Kivettem a füzetet és már el is kezdtem írni, azt ami a fejemben kavarog. Egy kicsit furcsán nézhettem ki, hogy a fülemen a fejhallgató, lábaim felhúzva és azokon írom mondanivalóimat, amit nem fejthetek ki másképp, csakhogy ha leírom.

J-Hope pov.

- Igen, de nem hiszem, hogy örülne ennek. - mondtam a véleményem Jungkooknak.

- Mi? Miért ne tetszene neki? - értetlenkedett Kook.

Nagyon szomorú Jungkook is, azért mert Ji is. De senki nem tudja miért. Majd én kiderítem! De semmi ötletem sincs, hogy mit kéne csinálni. Nyugi Hoseok!
Lehet, hogy Jin tud róla? Ah.. Nem hiszem!

- Mert ismerem Ji Song-ot és nem tetszene neki. - mormoltam halkan, nehogy meghallja a mögöttem ülő lány. Miért is hallaná meg? A fején van a fejhallgató és csukott szemmel szuszog, ami azt jelenti, hogy valószínűleg alszik. Ahw.... Amikor róla beszélünk, vagy látom megőrülök, elvesztem a fejem.

- Most arra célzol, hogy én nem ismerem? - kérdezett Kook egy fejdöntést követően. - Várjunk! Te honnan ismernéd, amikor alig szólalsz meg a közelében. Mégis honnan tudnád? Mi vagy te, valami csendes megfigyelő? - zúdította rám a kérdés cunamit.

- Maradjunk abban, hogy az nem olyan jó ötlet. - zártam le a témát. Ugyanis felvettem a fülhallgatómat az ölemből és beleraktam a fülembe. Kedvenc számomat kikerestem a telefonomból és neki kezdtem a koreográfiagyártásának és a zeneírásnak.

Ji Song pov.

Nagyon belemélyedtem az írásban, hogy észre sem vettem, hogy Jin azt olvassa mit írtam. Persze amikor észrevette, hogy kinyitottam a szemem gyorsan elfordult és más merre nézett.
Egy kis idő múlva a mellettem ülő fiú megkocogtatta a vállam és hirtelen lerántottam a fejemről a zenedobozt és hallgattam a légi-utaskísérőt, aki a repülő közepén hangosan belekezdett a mondandójába.

- Tisztelt Utasaink! Kapcsolják be öveiket, megkezdjük a leszállást! - utasít minket és azzal mindenki igyekszik mihamarabb bekötnie magát. A biztonsági emberek körbementek megnézni, hogy mindenki bekapcsolta-e az övét. Egy kis idő múlva a gép ereszkedett lefele, mint egy kisgyerek a fáról óvatosan mászott le, nehogy valami baj történjen.

**autóban**

Sikeült biztonságosan kikecmeregnünk a tömegből és elindultunk a szállás helyünkre. Ami azt illeti nagyon ismerős volt a hely, egy darabig töprengtem, de amikor elhaladtunk a kevenc parkom előtt egyből leesett a tantusz, hogy a fiúk... Amerikába hoztak. Nem is gondoltam volna, hogy idejövünk pihenésképpen. Lehet mást is tartogatnak nekem? Alig hiszem el, hogy itt vagyunk. Még mindig. Pedig már vagy egy 15 perce itt kocsikázunk, hogy megkeressük a szállidát. Csak nem Jin adta ezt a szuper ötletet? Ha már itt vagyunk, vajon megengedik, hogy találkozzak Ariával és Jasonnel? Hát ha pihenünk, akkor elengednek, nem? Annyi kérdésem van.

Ohh... Az ígéretem, hogy elmondom Jin-nek a dalszövegírós dolgot, meg mindent. Ideje elmondani a titkaim. Bízom benne, annyira, hogy ne árulja el a nagyon személyes dolgokat. Azt hiszem megtudok nyílni mindenkinek! Mármint nem fogok beguboddzani azért, mert kérdeztek valami személyeset. Bízom bennetek, fiúk!

Sziasztok!

Sajnálom a késést, de sok minden összejött. Azért remélem elfogadható ez a rész. Próbálom izgisebbnél izgisebbre írni. Remélem sikerül!

További szép napot/estét!! 😍😘