Egy idol testvére vagyok! /BTS ff./

33. Csikizés

Szemeim cikáztak a társalgó egyedek között. Jimin alig tudott lenyugodni, pörgött, énekelgetett sőt megtáncoltatta majdnem az egész hotelt, annyira örült, hogy találkozhat a szüleivel és az öccsével. Nagy levegőt kiengedve indultam meg bátyámhoz, hogy jó éjszakát kívánjak neki.

- Jó éjt! Megyek, mert elfáradtam. - adtam arcára egy puszit és egy ölelés után megvárva válaszát igyekeztem a hotelszobámba.

Sietve lezuhanyoztam és átvettem pizsamámat, hogy végre át engedjem magam az álomnak. De előtte tárcsázni kezdtem anyámat, aki boldogan ám szomorúan örült, hogy haza megyek, de ott megint nem lesznek mert újra közbejött valami halaszthatatlan probléma. Végül felhívtam Ariát.

- Szia Ji Song! - vidáman, de mégis hangján hallható fáradt hangon üdvözölt. - Naaa. Megvan már mikor talizunk?

- Szia Aria! Pont erről szeretnék veled beszélni. - kezdtem félni kiakadásán, amire próbáltam lehetőleg felkészülni, amíg zuhanyoztam.

- Most komoly? Ezt a pár hetet vártuk már mióta, de most mégsem? - hangja idegesen hangzott.

- Sajnálom. Holnapután megyünk vissza és holnap nem tudunk találkozni, mert pakolni kell, meg segítenem kell a fiúk sminkjében meg hasonlók. De ígérem a következő alkalomkor a reptér után egyenesen hozzátok megyek. - próbáltam engesztelni elkeseredett szívét.

- Én nem értelek! Oké, hogy a barátaid, de szerintem ez már úgy hangzik, mintha a cselédjük lennél. Te csinálod a sminkjüket, vásárolsz nekik kaját, ruhát és hasonló, amit egy cseléd szokott. - vett a végére levegőt, vagyis azt hiszem. Lehet igaza van, de én szeretek nekik segíteni. Főleg ha nekik kell. - Ne értsd félre nagyon bírom őket, csak...

szerintem kihasználnak! Egy kis ideig jó vagy, amíg nem mész egyetemre. Majd szeptembertől elfelejt mindenki aki van. Még Jin is. És mi lesz ha jobban beindul a karrierjük? Hoseok nem lesz ott mindig melletted.- hagyta abba beszédét és fáj amiket állított róluk.

Nagyon szíven ütött amit mondott és elgondolkodtató. Biztosan nem ilyenek, amit gondol róluk.

- Figyelj Aria. Nem tudom miért állítasz róluk ilyeneket, de ők nem olyanok! Ebben biztos vagyok! És most jó éjszakát! - azzal leraktam a telefont meg sem várva válaszát. Egy kicsit mérges vagyok, de majd elmúlik.

Lerakva a készüléket kopogni kezdtek ajtómon. Kinyitva látom, hogy Hoseok és a nagy mosolya áll az ajtóban.

- Mi a baj? Látom rajtad, hogy baj van. - még köszönni sem köszönt, de már leolvasta az arcomról az előbbi témát.

- Ja nem lényeges. Egy kicsit összekaptunk Ariával, de tudod. Amolyan csajos vita. Holnap már semmi nem lesz. - magyaráztam neki a lényeget.

- Okés. - hagyta a témát és leült az ágyra.

- Miért jöttél? Ha azért hogy szórakoztass, hagyd holnapra. - ültem le mellé és néztem megbabonázó íriszeibe. - Álmos vagyok. - jelentettem ki.

Nem is vettem észre, annyira elvette az eszem, hogy már épp ajkai az enyémet falják és nem mondhatni lassú sebességgel.

- Csak jó éjszakát akartam kívánni. - engedte el számat, de ahogy kimondta ezt a mondatot, úgy folytatta ajkam elvarázslását.

*Másnap*

Kivételesen nem magamtól keltem fel, hanem a telefonom csörgésére. Nagyon, de nagyon nehezen nyitottam ki fáradt pilláimat és kerestem meg mobilom. Megtalálva hunyorítottam egyet és megnéztem a zaklatómat: ,,Aria". Most nem volt kedvem megint hallgatni a kioktatását, miszerint a fiúk kihasználnak. Ezért a piros gombot nyomtam meg a készüléken. Visszatéve a telefont, ahogy a fejemet is újra elaludtam.

..........

- Ji! Ji! - suttogta a nevem valaki. Hangja mély és férfias volt. Mocorogni kezdtem, de valami megakadályozta. Kinyitottam szemeim és egy kart érzek derekamat lefogva. Megijedve fordulok hátra és nézem ki fog le. - Nyugi csak én vagyok. - nyugtatott szerelmem, így visszadőlve fújtam ki benntartott levegőt. megfordultam, így tisztán láttam arcát, ami olyan nyugodt és aranyos volt, hogy engem is arra késztessen.

- Mit keresel itt? - tettem fel neki egy kérdést. Íriszei újra megbabonáztak, mint az este.

- Csak beugrottam. - nevetett, ahogy én is. - Hiányoztál! - jelentette ki igazi ide látogatásának az okát. Ajkai vészesen közeledtek az enyémhez. Nem habozva feljebb toltam magam és szánk összeért. Hevesen faltuk egymást még hozzá szenvedélyesen. Miközben karja le-fel járta derekam és a fejem közti távolságot. - Fel kell kelni. - dünnyögte mély orgánumával, miközben én nyöszörögni kezdtem, reagálva mondatára.

Láttam nem tetszett neki a válaszom, ezért ágyból kikelve indult meg az ajtó felé.

- Na jó. - adtam meg magam. - Nem is kaptam reggeli puszit. - nyivákoltam, mire megállt és megfordult, így rám vezette tekintetét.

Mosolyogva vissza jött hozzám és ajkai megint közeledtek az enyémhez. De ahogy mondtam én nem csókot kérek, hanem puszit, ezért mielőtt hozzám értek volna kívánatos szája hirtelen elfordítottam fejem, így már megkaptam amit kértem. Váratlanul érte mozdulatom, ezért szemei tágra nyíltak és úgy varázsolták el az enyémeket. Nem tetszett neki viccelődésem, mert mindig ő szokott engem megnevettetni, ezért is nem hagyta magát. Hirtelen elkezdett csikizni. Tudja ő is, hogy nagyon csikis vagyok, mindenhol. Szeret ám kínozni. Tehát hangos nevetésem a hotel pincéjében is tisztán hallatszott, ha valaki ott tartózkodott. Már potyogtak a könnyeim, de Hoseok nem hagyta abba.

- Mi a franc van itt? - jön be valaki túl ordítva a röhögésem. Nem láttam, hogy ki volt, mert könnyeim miatt homályosan láttam mindent.

Nevetésem betöltötte az egész világot. Levegőt is alig bírtam venni. Megszólalni meg már el is felejtettem hogyan kell.
Kezdett ő is fáradni, ezért abba hagyta.

- Tanultál belőle, ugye? - mind a kettőnk szaporán vette a levegőt. A harmadik ember már ki is ment. Lehet azt hitte gyilkosság folyik.
Kérdésére csak bólintani tudtam, mert még mindig nem vert egyenletesen a szivem.

Ezer meg ezer mély levegő beszippantása után kezdett rendeződni lélegzet vételem.

- Akkor most már hagylak. - azzal kiment az ajtón magamra és a hangos lélegzet vételemre maradtam.

Sikerült kikászálódnom az ágyamból és kikotorva egy outfit-et indultam meg a fiúk szobájába.

J-Hope pov.

Annyira aranyos volt, ahogy szenvedett. Imádom, amikor miattam érzi jól magát. Egy kicsit betegesen hangzik, de belegondolva eszméletlen. Alig tudta abbahagyni a nevetést, hogy majdnem megfulladt.
Nem lesz ez így mindig. Nyár van és most nem is kell koncerteznünk, így szabadidőnk mint a tenger. De ahogy szeptember lesz.... Remélem nem lesz nagyon elfoglalva. Na de! Hagyjuk ezt, mert még nyár van és ki kell használni ezt az időt!

Ahogy kiléptem Ji szobájából egyenesen a miénk felé vettem az irányt. Bekopogva választ nem várva mentem be, mert hallottam RM hangos beszédét, hogy mi lesz ma. És a programok közül a legboldogtalanabb: összepakolás. Ezt a szót ki nem állhatom. Mit akar Jimin anyja ennyire, hogy visszamenjünk. Én is alig látom a szüleimet s nővéremet, de azért nem szereveznek nekem bulit, csakhogy találkozzunk. Ez nem fer!
A lényeg, hogy visszamegyünk és ennyi. Az oka nem lényeges!

Sziasztok Cukorkáim!

Meghoztam két részt, de ne szomorodjatok el, hogy csak kettő, mert mostantól megpróbálok minden héten hozni részeket.
Akik ezeket elolvassák és türelmesen vártak, azok az én igazi cukorkáim!
Köszönök mindent!
Puszi! 💋

További szép napot/estét!