Egy idol testvére vagyok! /BTS ff./

20. Utolsó nap

Na csak ez hiányzott. Egyszerre tört ki belőlük a nevetés és az egész ház a barátaim nevetésével telt meg. Most mit mondtam, ami ennyire vicces lenne? Vajon tudják az igazat? És engem csak átvernek?

- Már ti is kezdidek? - néztem a nemrég érkezettekre.

- Tudod.... - kezdett bele a leader. - Eléggé vicces, hogy pont te mondod, hogy nehéz. Most hallani először. - kuncogott tovább.

- És ez ennyire vicces? Miért azt gondoltad, hogy elmondom a szerelmem nevét vagy mi? - kérdeztem tőlük idegességemben. Várjunk! Mit is mondtam? Elmondom a szerelmem nevét? Ójaj!

- Mi? - kérdezték egyszerre.

- Semmi. Megyek gyakorolni a táncot. - próbáltam felállni, de a maknae visszahúzott, így ugyan oda ültem vissza.

- Nem mész sehova. Most mindenki elmondja a szerelmi bánatát. Hobi kezdi! - mutatott rám a legidősebb.

Muszáj lesz! Gyorsan elmondom és elmegyek innen, nehogy valami történjen.

- Mielőtt elmondom kérlek ne verjetek meg... - ezen is egy kis kuncogás hallatszott. - és ne piszkáljatok! - mindenki bólintott, hogy semmi nem fog történik és hogy folytassam. - Ji Song-ba lettem szerelmes és próbáltam elfelejteni, de soha sem sikerült. - azzal felálltam és elmentem a szobámba.

Péntek

Ji Song pov.

Holnap lesz a szalagavató! Már várom! De ahogy most végig nézek magamon a szobában lévő hatalmas tükörben nem nézek ki ahogy minden más lány. Vagy velük van a baj? Nem érzem magam annak. Nem tudom, hogy miért. Lehet csak egyik furcsa érzésem a sok közül, de na! Nem érzem úgy.

Ezt az egyszerű szettet vettem fel, hogy az utolsó napom jól, lazán sikerüljön. Felkaptam utoljára a táskám és siettem le reggelizni.

——————————————————

- ...Lányok? Holnapra készen van minden? A díszek és a ti ruháitok, sminketek, meg nem tudom mit vesznek fel a nők? - mindenki hangos nevetésben próbált nem megfulladni.

Azért olyan sok mindent nem hordunk, hogy ne lehessen egy férfinak megjegyeznie. Főleg nem egy házas férfinek.

Bólintottunk egyet és tovább kérdezkedett mindenkit, hogy mi lesz vele meg hasonlók.

Az igaz, hogy csak egy kis ideig lehettem itt velük, de nem volt olyan rossz, mire számítottam. Az előző iskolában sokkal rosszabb volt az osztályom. Néha úgy éreztem, hogy reggelente amikor bemegyek a terembe és előkészülök az első órámra egy-két idióta odajön és elkezdenek énekelgetni, meg hülye arcokat vágni vagy épp ugrabugrálni és olyankor olyan érzésem van, mintha állatkertbe járnék iskolába és majmok álcázzák magukat, úgy hogy beöltöznek emberként. Lehet viccesen hangzik, de néha így érzek. Persze vannak jó fejek, de kora reggel nem pont a legjobb ilyeneket csinálni.

- Szia Ji Song! - ugrott a nyakamba egyik barátnőm a folyosón. Leszállva rólam mentünk ki együtt az udvarra és leültünk a legközelebbi szabad padra és folytattuk társalgásunkat.

- Na, és várod már az új iskoládat? - kérdeztem picit megütve felkarját és viccesen felhúztam szemöldököm.

- Nem nagyon... -hajtotta le a fejét az én szemöldököm meg még nagyobbra emelkedett.

- Miért?

- Mert te nem leszel ott, sem Ji Ho és senki más barátom. - szomorodott el, ahogy nekem is görbült le a szám.

- Ezért ne aggódj! Mindig itt leszek neked! Az lehet, hogy nem pont melletted, de ha bármi baj van rám számíthatsz! - öleltem át, és nem láttam, de tudtam, hogy elmosolyodott. Szorosan megöleltük egymást és biztattuk a másikat a jelenlétünkkel.

- Na menjünk, mindjárt kezdődik az óra és dogát írunk! - hatalmas nevetés fogott el minket ahogy kimondtam. Írunk? Dehogyis! A legtöbb tanár elköszön tőlünk és hasonlók, de egyik tanár sem íratna. Nevetséges!

Jin pov.

Nagyon nehéz nekem is és Hobi barátomnak is. Egyik felem örül neki, de a másik felem nagyon nem akarja, hogy Hoseok ilyen érzéseket táplálja a húgom iránt. Vajon mikor kezdődött ez az egész? Amikor idejött Ji Song.... Ha nem hívtam volna ide őket akkor nem lenne ez a kavar a fejemben. Nagyon furcsa érzés volt amikor megtudtam, hogy mit érez. Barátom el is ment amikor kimondta, mert azt hitte, hogy megverjük, megbántjuk, lebeszéljük róla. Neki ez az első és igen! Nekem is, amit még nem tudnak a fiúk sőt még a családom sem. Ahogy Hobi én sem merem bevallani senkinek, szerencse, hogy magamnak megtudom mondani.

Épp a holnapi ruhámat készítem össze és a legújabb szerelmemre gondolok, akit persze nem merek elmondani senkinek.
A fiúkkal úgy terveztük, hogy előadunk neki valamit, ezért amikor haza jövünk akkor átveszük a szmokingunkat valami utcai ruházatra.

——————————————————

- Sziasztok! - hallom meg a földszintről érkező hangot.

Gyorsan elraktam nehogy véletlen meglássa a neki szánt meglepetésemet, ami persze nem csak egy ruha amit fel fogok venni, hanem az sokkal több. Fürge léptekkel mentem lefele, hogy minél előbb köszönthessem húgomat.

- Hova ment? - kérdeztem a nappaliban ülő fiúktól, akik csak egy szemrebbenést vettek felém, aztán folytatták a tv képernyőjét.

- Anyukáddal a konyhában vannak. - mutatott a konyha irányában a legfiatalabb. 

Egy bólintással siettem a konyha felé. Ahogy Jungkook mondta ott voltak és valamiről beszélgettek. Megálltam az ajtóban és hallgatóztam, ami tudom nem szép dolog, de a hallottak alapján jó is, hogy meghallottam.

,, - Anya! - mondta halkan Ji Song, mire az említett közelebb ment hozzá. - Látszik rajtam, hogy mit érzek Hobi iránt? - kérdezte egy kicsit feszülten a lány."

Ezt mégis hogy érti? Csak nem..... Ji Song szerelmes Hoseok-ba! Majd megkérdezem lehet rosszul hallottam. Tényleg szeretik egymást? És miért nem vallották be egymásnak? Ezt nem értem. Ahogy így nézem őket tényleg össze illenek. Remélem hamar elmondják egymásnak, mert nem fogom ezt így bírni. Nem tesznek semmit és én sem akarok semmit tenni, mert ez nem az én dolgom. 

Felsiettem a szobámba, nehogy észre vegyenek. Bezártam az ajtót és megfordultam. Az ágyamon ott ült Hoseok és nézte a padlót. Mit keres itt? Már elmondta, hogy mit érez, akkor mégis mit akarhat?

Sziasztok!

Tudom elkéstem és nem is kicsit. Nem jött az ihlet és remélem nem haragszotok ezért a kaki részért. Megpróbálok hamarabb hozni részeket. Még egyszer bocsánat!😢