Egy idol testvére vagyok! /BTS ff./

21. Készülődés

Egy bólintással siettem a konyha felé. Ahogy Jungkook mondta ott voltak és valamiről beszélgettek. Megálltam az ajtóban és hallgatóztam, ami tudom nem szép dolog, de a hallottak alapján jó is, hogy meghallottam.

,, - Anya! - mondta halkan Ji Song, mire az említett közelebb ment hozzá. - Látszik rajtam, hogy mit érzek Hobi iránt? - kérdezte egy kicsit feszülten a lány."

Ezt mégis hogy érti? Csak nem..... Ji Song szerelmes Hoseok-ba! Majd megkérdezem lehet rosszul hallottam. Tényleg szeretik egymást? És miért nem vallották be egymásnak? Ezt nem értem. Ahogy így nézem őket tényleg össze illenek. Remélem hamar elmondják egymásnak, mert nem fogom ezt így bírni. Nem tesznek semmit és én sem akarok semmit tenni, mert ez nem az én dolgom.

Felsiettem a szobámba, nehogy észre vegyenek. Bezártam az ajtót és megfordultam. Az ágyamon ott ült Hoseok és nézte a padlót. Mit keres itt? Már elmondta, hogy mit érez, akkor mégis mit akarhat?

Szombat

Ji Song pov.

Egy éles fény vakított a még kora reggeli szemeim előtt. A szemem eltakarva ültem fel és próbáltam felébredni teljesen. Nem is a fényre, hanem a hangzavarra ébredtem fel. Sminkesek, fodrászok és még más szakmai emberek sürögtek-forogtak a szobámban. Én ennyire nem akartam túlzásba vinni a szalagavatómat. Úgy gondoltam, hogy anyám befonja a hajam, ahogy mindig is szokta az ünnepségekre. A sminket, pedig magam is eltudom intézni.

- Jó reggelt! - köszöntöttem az ott megforduló emberkéknek. Ők csak egy bólintással viszonozták vagy épp semmit nem reagáltak, ami szerintem bunkósság.

Ide jönnek kora reggel a szobámba, zörögnek, ami miatt felkeltenek és még köszönni sem tudnak. Ch... egy kicsit sok.

- Minden rendben? - kérdezte a velem szemben álló Hoseok.

Egy bólintással válaszoltam, mert a hangom az elment. Ott állt előttem fekete feszülő nadrágban, ami kiemelte izmos combjait és fehér ingben, ami nagyon jól állt neki. Soha nem láttam így.. ilyen.... gyönyörűnek! Na ez a szerelem! Folyton csak az ő arcán agyalok, a telt ajkaira, az izmos lábaira, ami a sok gyakorlás után ilyenné vált. És a kedvességén, aranyosságán és még ezernyi sok más dolgon.

- Hahó!... - kalimpált előttem Hobi. - Elbambultál? - nevetett egy kicsit és a száján egy nagy mosoly ült meg. Én is próbáltam egy mosolyt ültetni, de ahogy mondtam, csak próbáltam.

- Minden oké. - még egyszer bólintottam és mentem kifele a szobámból.

Gyorsan siettem Jin szobájába, hogy még reggel 5-kor is tudjak pihenni, ne úgy menjek, mint egy hulla. Berontottam a szobába és hangosan trappoltam befele. A bent pihenő Jin felébredt és komás arccal nézett rám. Ijedten felült az ágyban és furcsán nézett rám.

- Ji Song? - törölgette fáradtan karikás szemeit. - Miért vagy itt? Hány óra? - kérdezgetett, de nem válaszoltam, hanem inkább mentem az ágya felé.

- Aludni jöttem. - lépkedtem közelebb és közelebb.

- Hozzám? Alvajáró vagy? Miért nem mész egy üres szobába? - faggatott tovább, de nem foglalkozva vele mellé lefeküdtem. Egy kicsit nekem is kényelmetlen és furcsa volt, hogy ténlyeg ide feküdtem, de ha álmos az ember bármit megtesz, hogy aludjon még egy darabig.

Kis mozgolódás után elfértem, de Jin nagy sóhajtások közepette felkelt mellőlem és kiment. Egy darabig még hallottam csoszogását, ami a papucsa miatt és az, hogy nem emeli fel a lábát, az miatt csoszogja végig a folyosót. Aztán vége tért a hang. Belefúrtam az arcom a párnába, aminek jó illata volt. Jin különösen figyel a megjelenésére, ahogy én is. A kedvenc illatunk is van. Elaludtam...