Egy idol testvére vagyok! /BTS ff./

30. Felvállalás

Namjoon átkapcsolt egy másik adóra, ami a sajtó legújabb híreit közli. Egy 40 év körüli nő beszélt, a legmodernebb eszközökről. Nem tudom, hogy most ez miatt lett hangulat ingadozása, vagy valami más miatt. Hirtelen egy reklám érkezett a szemünk elé és mindenki elnevette magát a hirtelen felugró hirdetéstől, ami a legújabb testápoló volt.

- Nam! - nevette el magát Hoseok. - Ezért ébresztettél fel mindenkit? - viccelődött tovább. Mindenki nevetett, csak RM nem szólt semmit. Ugyanolyan komoly arccal nézte a TV-t, mint amikor először leült. Pislogni is alig pislogott.

- Üdvözlöm Önöket.... - kezdett bele az előző nő a hirdetés előtt. Ruhája még az én ízlésemnél is szarabb. Nagyon ronda volt, ahogy a nő maga. Agyon rakott sminkkel volt felkenve. Ezt még én is észrevettem, pedig nem szoktam nézegetni a nőket. Sőt! Amióta idol vagyok nem is szabad, meg nincs is időm erre.

- Az ott a háttérben nem mi vagyunk? - mutat V a TV-re. Jobban megnézve azok a háttérben tényleg a mi fotónk van ott. Vajon miért vagyunk benne a hírekben? Csak nem az új album miatt, amit hamarosan kiadunk?

- A híres BTS titkát fedtük fel. Eljött közénk egy személy, aki hamarosan felfedi a titkot. Már kíváncsiak vagytok ugye? - azzal a kamera egy másik emberre szegeződik. A mellettem ülő emberek, ahogy én is tátott szájjal figyeljük az eseményeket. Nem hiszünk a szemünknek. Hoseok amióta megjelent a lány a kamerában levegőt sem vett és senki nem mozdult. Együtt figyeltük a lány heves lélegzetét és a beszéde kezdetét.
Miért van ott Ji Song?
És milyen titkot akar elmondani?

- Jó reggelt mindenkinek! Azért jöttem el ide, hogy felfedjem a személyes titkomat, ami miatt hamarosan mindenki gyűlölni fog. - vett egy újabb levegőt és folytatta. - Én nem csak egy lány vagyok. - itt megakadt a lélegzete mindenkinek. A szobában a légy zümmögését a TV hangos kattogását és az óra ütését is tisztán lehetett hallani.

- Ezt hogyan érti? - teszi fel első kérdését a mikorfonnál álló húgomnak. - Kibővítené nekünk? - próbálta kiszedni belőle a dolgokat az interjúban.

Testvérem mély levegőt vett össze szedve gondolatait és belekezdve beszéde folytatásába. A mi levegővételünk, sem volt több a normális levegővételeknél. Hoseok nagyon furcsállta a dolgot, ahogy én is. Érzelmek sokasága futott át testemen, keresve kijutat, de semelyik sem talált. Barátaimra ránézve nem mutatttak semmilyen érzelmet vagy mást. Mindenki meglepődött, hogy az a lány aki velünk viccelődött, gyermekies mosolyt villantott ránk. Úgy nevetett, mint egy kisgyerek. Álmai szálltak, mint a szél. Még vigyázni kellett, nehogy leessen, vagy beüsse a fejét illetve az embereketől is védeni kellett.
Most meg ott áll nőies arccal. Nem látszik rajta, hogy valaha is gyerekesen viselkedett volna. Arcán félelem és izgalom uralkodik. Nem is értem hogy változott ennyit. Pedig nemrég pici volt. Lehet pont ez a baj, hogy nem láttam, nem voltam vele. Nem láttam, hogy hogyan verekszik át az általános iskola nagy kapuján, hogy bejusson és elkezdődhessen az első órája. Nem láttam, amikor sírt, mert bántották a felsőbb osztályban járó idegenek. Nem láttam, amikor el ballagott vidámon és újabb pályát választott. Nem láttam, amikor megtalálja élete értelmét. Vagyis nem tudom, hogy ki lenne az. Remélem legalább ezt megosztja velem. Nagyon szeretném tudni, hogy kivel fogja leélni élete hátralevő részét.

- Khm... - köhint egyet a most már igazán hívhatnám nőnek, mint lány. Aki visszahúz a jelenbe és folytatja is mondandóját. - A BTS egyik tagjának vagyok a húga! Kim Seokjin testvére vagyok! - még az interjút készítő nőnek is elakad a lélegzete. Mintha megállt volna az idő. Mindenki lesokkolódott a hír hallatán. Vagyis mi nem a hír hallatán, hanem azon, hogy ezt meg merte tenni. Én azon csodálkozom, hogy eddig nem vettem észre, hogy most már nem gyerek igazi felnőtt nő. 19 éves és csodálatosan néz ki. Nem is értem, hogy eddig miért nem vettem észre.

J-Hope pov.

A csodálkozáson kívül nem hiszem, hogy sok mást tudnék ehhez a pillanathoz csatolni. Olyan aranyos és bátor, hogy azt leírni és elmondani is nagyon nehéz.

- Csak én vettem észre, hogy... - akad el Jin. - Hogy... - nehezen, de megpróbálja gondolatait elmagyarázni. - felnőtt nő lett. - fejezi be elkezdett mondatát.

- Szerintem is. - szólal meg Yoongi. - Nem is ismerem olyan rég, de a múltkor még olyan kis pöttömke volt. Még Jiminnél is kisebb. - nevetjük el magunkat.

- Hé! - kiált egyet az említett. - Most arra célzol, hogy összementem? - Jimin szemei villámokat szór, de mi csak nevetünk tovább a poénon. De Jimin nem hagyja magát. - Az orvos azt mondta, hogy nőttem. Sőt! Nem egy centit, hanem egyszerre KETTŐT!

Továbbra is csak nevettünk. Annyira elnevettük az egészet, hogy Ji már le is lépkedett a színpadról, amit nem is vettünk észre.

** pár óra elteltével**

Ji Song pov.

- Jaj, Kincsem! Annyira örülök, hogy elmondtad a világnak ki is vagy valójában. Büszke vagyok rád, ahogy apád is. - mutat apára anyukám.

Ahogy a hotelbe értem a fiúk letámadtak az öleléseikkel, meg a kíváncsi kérdéseikkel, amikor felértem a szobájukba. Nem sokkal utána anyukám felhívott skype-n és elmeséltem neki mindent, vagyis a sajtós dolgot nem kellett, mert azt ő is látta.

Ahogy visszaértem a hotelbe Jin-t láttam meg, aki boldogan mesélte el, hogy mekkorát nőttem és nem is vette észre, hogy már nem kell rám vigyáznia meg blablabla. Ez amolyan testvéries dolog volt. Azután Hoseok várt rám még az ajtóban a többiek fent vártak. Ho egyszerűen elképesztő volt. Megölelt és azt súgta a fülembe: ,,Büszke vagyok rád Ji!" Olyan jó érzés volt megölelni. Szavakba elég nehéz elmondani. Mindenki érzi ezt az érzést, csak türelemmel kell várni, hogy megkapd.

- Ji Song! Gyere el velünk.... - tör be Jin, akinek megakad a szeme a képernyőn, ahol anya és apa vigyorog. - Sziasztok! - köszön a kamera másik végén ülő embereknek, aztán hozzám fordul - Miért nem szóltál, hogy anyáékkal beszélsz? - szidott le, amikor az előbb mondta, hogy már nem vagyok kislány és nem kell beszámolnom mindenről. Na ilyen egy igazi bátyó. - Kérlek szólj a többieknek, hogy várjanak egy picit és indulhatunk. - adta ki a parancsot.

- Hová mentek? - kérdezi a szüleink egyszerre, ami miatt mindenki elnevette magát. Megvárom, amig elmondja és utána útnak eredek a szomszéd szobába.

- Megyünk új öltönyt vásárolni mindenkinek és ehhez kell egy női vélemény is. A style-tunk most nem érnek rá, már más összeállítást kell tervezniük és magunk is tudunk venni pár öltönyt. Nem nehéz!