Egy idol testvére vagyok! /BTS ff./

34. Vissza Koreába!

J-Hope pov.

Annyira aranyos volt, ahogy szenvedett. Imádom, amikor miattam érzi jól magát. Egy kicsit betegesen hangzik, de belegondolva eszméletlen. Alig tudta abbahagyni a nevetést, hogy majdnem megfulladt.
Nem lesz ez így mindig. Nyár van és most nem is kell koncerteznünk, így szabadidőnk mint a tenger. De ahogy szeptember lesz.... Remélem nem lesz nagyon elfoglalva. Na de! Hagyjuk ezt, mert még nyár van és ki kell használni ezt az időt!

Ahogy kiléptem Ji szobájából egyenesen a miénk felé vettem az irányt. Bekopogva választ nem várva mentem be, mert hallottam RM hangos beszédét, hogy mi lesz ma. És a programok közül a legboldogtalanabb: összepakolás. Ezt a szót ki nem állhatom. Mit akar Jimin anyja ennyire, hogy visszamenjünk. Én is alig látom a szüleimet s nővéremet, de azért nem szereveznek nekem bulit, csakhogy találkozzunk. Ez nem fer!
A lényeg, hogy visszamegyünk és ennyi. Az oka nem lényeges!

Szomorúan, de mindenki elkezdett pakolászni. Egy kivételével, aki Chim volt. Na nem húzom fel újra magam. Csak nyugi! Ahogy készen lettem sietve átszögdécseltem a szerelmem szobájába, hogy meglepjem egy csókkal. Ahogy terveztem meg is léptem, mert azonnal ez volt a válasz tettemre:

- Ezt miért kaptam? - húzta fel szemöldökét, ami nagyon aranyosan mutatott csinos kis arcán. Ezt is imádom benne, amikor nem direkt csinálja a cukiságot, de mégis az.

- Mert szeretlek! - kezdtem én is átkapcsolni a ,,cuki Hobi" üzemmódba. Nagyon jól érzem magam vele. Olyan mintha teljes lenne a szívem. Eddig csak egy fél szívvel éltem, de most már nyugodtan fújom ki a levegőt, hogy megtaláltam életem szerelmét.

Egy kis ideig még csókolgattuk egymást, amikor megjelentek a többiek is. Elengedtük egymást karjai közül és együtt pakolgattunk tovább. Vagyis én inkább néztem, ahogy össza-vissza futkározik a szobában s közben beledobta a cuccait a bőröndökbe.

- Segítsek valamit? - adtam meg magam, hogy milyen férfi vagyok, ha nem teszek a kedvéért.

- Jó lenne. - dobott valamit a kezeim közé. Ami azt illeti nem a kezeimre célzott, hanem a fejemre, amit el is talált teljesen. Nem zavarva figyeltem tovább mondatára. - Felkelhetnél onnan, ahol ülsz és ami alattad volt azt hajtogasd össze és légyszi rakd a bőröndbe. - beszéde befejezése után kelek fel ülőhelyemről és pillantom meg összelapult pólóját. Összerázva egy kicsit máris jobban néz ki. Összehajtogatva betettem neki és visszaültem a helyemre. Eszembe jutott, hogy mi lenne ha ellopnék tőle egy ruhadarabot. Nem lopás, hanem az lesz a kabalám. Biztos örülne neki, főleg ha nem fog tudni róla. Ez lenne az én titkom. Ha már a legtöbbet már tudja.
Ahogy ezt kigondoltam, meg is akarom tenni. Vajon mit vegyek el tőle? A nadrágját? Áh.. Az nem lenne jó, mert hamar észre venné. Mondjuk az egyik csipkés bugyiját? Jaj ne már Hoseok! Az túl perverz lenne. Ahogy a melltartója is felejtős dolog. Azt hiszem maradok a pólónál. 

Ahogy elment a fürdőbe pakolászni, addig én kerestem a bőröndjében egy aranyos pólót, ami rá emlékeztet. Gyorsan kivéve egy halvány rózsaszínes pólót, ami egyszerűnek tűnik, de amúgy nagyon is divatos. Láttam már rajta párszor, lehet ez a kedvenc felsője. Akkor jó, hogy ezt választottam. Tehát gyorsan kivettem és felállva kiabáltam neki:

- Mindjárt itt vagyok! - azzal ki is mentem a szobából és siettem belerakni a ruhadarabot a bőröndömbe, nehogy észrevegye Ji.

Ji Song pov.

- Mikor szállunk le? - kérdezte Tae unalommal teli fejjel Namtól.

- Tae. Most szálltunk fel. - forgatta meg szemeit a vezető miközben a  kérdésre válaszolt.

- De én már most unatkozom. - nyafogott mint egy kislány.

Taehyung unatkozott, miközben Jimin fel volt pörögve, hogy találkozik a családjával. Bennem vegyes érzelmek keveredtek. Boldog voltam, hogy vissza megyünk, de eközben szomorú is voltam mert nem találkozhattam Ariával és Jasonnel. Persze egyetértek, mert Jimin nagyon régen nem látta a szüleit és megérdemli. 

Fülembe belerakva a fülhallgatót és elkényelmesedve hallgattam a Blackpink hangját. Mellettem Hoseok ült, ami nagyon jó érzéssel töltött el. Pár perc múlva elaludtam méghozzá szerelmem vállán.

- Ji Song! - ébresztett fel álmomból Hoseok. - Most szállunk le, be kell kötnöd magad!  - adja a kezembe az övet.

Örültem, hogy végre leszállunk, mert a repülő út alatt ezt az egyet nem bírom annyira. Egy kicsit fáradtan, de összeszedve a bőröndöket indultunk meg a kijárat felé. Nagy tömeg kísért minket egészen az autóig. Beszállva az autóba vettem észre, hogy idefele egész végig fogtuk egymás kezét J-Hope-pal, pedig nem szabadott volna, vagyis én boldogan jöttem végig, de ha meglátta volna Hoseok menedzsere akkor nagyon mérges lett volna. De ahogy látom az arcán nem sok érzelem fut át. 

———————

- Megérkeztünk! - mondja a sofőr. 

Kiszállva vesszük észre, hogy autók sorakoznak fel mindenhol. Tippelve szerintem Jimin családja van itt. Mindenki megfogott két bőröndöt és siettünk be a lakásba. Jimin csak úgy futott be az épületbe, hogy láthassa a szüleit. Mi meg lohoktunk utána a cuccokkal. De nagyon örültünk, hogy boldog volt.

Sziasztok Cukorkáim!

Tudom nagyot csalódtatok bennem, hogy nem hoztam részeket. Tényleg nagyon sajnálom késéseimet. Ezért úgy döntöttem, hogy befejezem e könyvet és ötleteimet egy másik könyvben fogom leírni. Ezért majd később kirakom új könyvemet. Szeretném vagyis remélem, hogy ahogy ezt a könyvet azt is sokan fogjátok olvasni.

Puszi minden hű Cukorkáimnak!
További szép napot/estét! 😘