Egy koreai lány kint él Amerikában. 14 évesen költöztek ki, de nem tudja, hogy miért. (Csak annyit tud, hogy van egy testvére, akit még 6 éves korában elvittek, ezért csak homályos emlékei maradtak meg.) A szülei nem árulják el neki. Számára ez egy...
Leraktam az asztalomra és leültem az egyik székre és gondolkoztam. Mindenfélén járt az agyam. A legtöbbet Ji Song-on. Hogy lehet ilyen szép lány a földön? És pont itt? Mosolya elképesztő és még érti is a vicceimet és lelkesen nevet rajta. Hamar feltudom vidítani és így látom gyönyörű mosolyát. Alakja pont nekem való és az a száj... Csak arra vár, hogy megcsókoljam.
- Sziasztok! - kiabált Ji Song ahogy hazaért. Egyből megismertem szép hangját. Tényleg! Énekelni még nem is hallottam, és ha szép akkor lehetne idol! Fantasztikus ötlet! Leszaladtam üdvözölni és a poharamat is levittem.
- Nem azt mondtad, hogy nyolcra hazaérsz? Negyed tíz van. - faggatta szegény húgát Jin.
- De igen, csak beugrottam a Blackpink-hez. Jó éjt! - azzal boldogan felfutott a szobájába.
Mi is hamar nyugovóra tértünk. Én még forgolódtam egy kicsit, de Ji Song-ra gondolva hamar elaludtam.
*Péntek*
Ji Song pov.
Nagyon jól éreztem magam Ji Ho-val. Kis humoros lélek, de Hobi viccei azért jobbak. Én még mindig nem érzek semmit Ji Ho iránt. Pedig azt hittem, hogy fogok.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Elrendeztem a reggeli teendőimet és lebattyogtam a konyhába. Jin ült ott és kortyolgatta a teáját.
- Jó reggelt! - köszöntöttem kedvesen.
- Jó reggelt! - próbált vidám lenni. Röpke mosoly lett az arcán, de hamar el is szállt.
- Baj van? - ültem le mellé és letettem a poharat.
- Igen. - letörölt egy könnycseppet. - Hazudtam neked. - nézett rám először.
- Mi? - értetlenül néztem rá.
- Tegnap nem azért nem mentünk, mert új dalt írtunk együtt, hanem, mert én írtam egy dalt. - csúszott le egy könnycsepp amit hamar letöröltem.
- És miért sírsz? Ez nagyon jó! Örülök neki! - mondtam és átöleltem a bátyám. - És mi a címe? - engedtem el.
- Ébredés. (Awake) - szipogta. Még pár percig beszélgettünk aztán rájöttem, hogy péntek van és még menni kéne suliba, így felkaptam a táskám és elindultam.
Útközben szembe találom magam Ji Ho-val és egy öleléssel köszönt engem ami furcsa volt. Ilyet sohasem szokott csinálni.
- Hogy vagy? - fogta meg a vállam.
- Jól. Mi a baj? - néztem rá furcsán.
- Semmi. Miért kérdezed?
- Csak mert ilyet soha nem szoktál csinálni. - utaltam a kezére, ami a vállamon pihent és le is vettem róla.
- Jah... Tudod a tegnapi vacsora miatt, ami nagyon jó volt. Jó volt veled beszélgetni, nevetni látni. És azóta az érzéseim megváltozott irántad. Szeretnék többet, mint barátság. - elkezdtem nevetni szavai hallatán. - Ennyire vicces lennék?
