Egy idol testvére vagyok! /BTS ff./

26. Vajon mi lesz?

**autóban**

Sikerült biztonságosan kikecmeregnünk a tömegből és elindultunk a szállás helyünkre. Ami azt illeti nagyon ismerős volt a hely, egy darabig töprengtem, de amikor elhaladtunk a kedvenc parkom előtt egyből leesett a tantusz, hogy a fiúk... Amerikába hoztak. Nem is gondoltam volna, hogy idejövünk pihenésképpen. Lehet mást is tartogatnak nekem? Alig hiszem el, hogy itt vagyunk. Még mindig. Pedig már vagy egy 15 perce itt kocsikázunk, hogy megkeressük a szállodát. Csak nem Jin adta ezt a szuper ötletet? Ha már itt vagyunk, vajon megengedik, hogy találkozzak Ariával és Jasonnel? Hát ha pihenünk, akkor elengednek, nem? Annyi kérdésem van.

Ohh... Az ígéretem, hogy elmondom Jin-nek a dalszövegírós dolgot, meg mindent. Ideje elmondani a titkaim. Bízom benne, annyira, hogy ne árulja el a nagyon személyes dolgokat. Azt hiszem megtudok nyílni mindenkinek! Mármint nem fogok beguboddzani azért, mert kérdeztek valami személyeset. Bízom bennetek, fiúk!

- Igen anya! Minden rendben, te csak ne aggódj! Szia, szia! - köszöntem el anyámtól, ahogy sikerült felébresztenie is. Az időeltolódás miatt szarul érzem magam. Anya is hajnali 5-kor hív, azaz náluk este 7,de akkor is. Megnézhetné az időeltolódást az interneten, ha nem tudná. Ezért is találták fel. A másik, hogy ő itt lakott egy pár évig tudnia kéne. Mindegy is.

Próbáltam visszaaludni, de nagyon nem ment. Csak forgolódtam, de a szemeim egyáltalán nem helyezkedtek vissza arra az üzemmódra, amikor pihenniük kellene. Úgy döntöttem iszok egy kis vizet, talán attól eltudok aludni. Kikelve a meleg ágyból felvettem a kardigánom. Kinyitottam halkan az ajtót, nehogy felkeltsem a többi álomszuszékot. Végülis pihenni jöttünk, nem azért, hogy ÉN felébresszek mindenkit. Lábujjhegyen kislisszoltam a folyosóról a nappaliba, ahol ott ücsörgött valaki és a fején egy fejhallgató volt. Akkor nem vagyok egyedül. Közelebb megyek és észre veszem, hogy az a valaki Jungkook volt. Nem értem mit csinál ilyen korán.

- Mit csinálsz, Jungkook? - érintem meg hátulról a fiú vállát.

Érintésemre ugrik egyet és sietve leemeli a fejéről a fejhallgatót. Hátra néz, hogy ki az a barom, aki megzavarta koncentrálás közben. Hát, persze, hogy én vagyok!

- Öhmm... Én csak.... Izé..... - vesz egy mély levegőt és a mellette lévő kis helyet megpaskolja, hogy üljek le mellé. Halkan megkerülöm a kanapét és helyet foglalok mellette és várom válaszát. - Én épp dalt írok. Tudod akkor tudok a legjobban koncentrálni, ha nagyon friss az elmém. Ezért is szoktam 5-6 óra fele felkelni, hogy elkezdjem dalokat írni. A többiek is hamarosan kellnek. - próbáltam nem feltűnően kíváncsiskodni a dolog miatt, de nem hagytam ki. Egy pillanatra odafuttattam a szemem és megnéztem hogyan csinálja. Számomra érdekes volt, mert most láttam először ilyesmit.
Észreveszi, hogy a kütyüt figyelem a laptopján és hirtelen az öléből lerakja a másik oldalára, hogy ne figyeljem. - Nem láthatod, csak azért is, mert mégis csak egy.... Izé... ARMY vagy. Nem kivételezek! Ezt jegyezd meg! - utasít és én megjegyzem fontos mondandóját. - Hamár te kifaggattál, most te jössz! - vesz egy mély levegőt és folytatja beszédét. - Mit csinálsz ilyen korán? - azzal egy kicsit mocorogni kezdtem, hogy időt nyerjek magamnak összeszedni gondolataim.

- Anya nem rég felhívott és azóta nem tudok aludni. - mondom a történteket.

- Ahá.... - bólogatott vigyorogva. - Kérdezhetek valamit? - pillantok rá, és erősen bólintok, hogy folytassa befejezetlen beszédét. - Viszont érzed amit Hoseok érez irántad? - halkan suttogja, nehogy meghallja valaki.

Ez terjeng az egész Bangtan-házban úgy látom. Mindenki tudni akarja, ezért egyesével megkérdezik, de nem tudom, mit válaszoljak. De, ha Hoseok kérdezné, sehogy sem megy a szemébe elmondani. Már mindent próbáltam, de semmi. Ahhw..... Azt hiszem beszélnem kéne vele.....

- Én azt hiszem... - motyogom és összeszedem válaszomat. - Igen, valamit érzek, de nem megy.... Nem tudok szóba állni vele, úgy, hogy a szemébe nem is merek bele nézni.... - egyre halkabban beszélek.

- Értem én a problémád, de mint barátod szólók, hogy nem kell félni. -fejezi be mondatát és a laptopján ügyködik valami, de nem sokáig. Pár perc múlva már le is csukta a készüléket és teljesen tudott figyelni rám.

Jin pov.

- Gyere már Ji Song! Nem vár rád mindig mindenki! - kiabálok, hogy ne álljon le minden egyes fűszálnál amit meglát itt Amerikában. Sok a teendőnk és ahhoz mindenki fegyelme kell. Persze ez nincs meg senkiben. Vagy épp hiányzik belőle valami. Példának vegyük Ji Song-ot. Figyelme mindenhez megvan, de folyton lemarad, vagy előresiet, de az utóbbi néha fordul csak elő és akkor is rossz irányban megy.

Épp gyalog megyünk az itteni stúdióhoz, hogy itt fejezzük be a már elkezdett dalunkat, amihez szereztünk egy kis segítséget.

Már majdnem ott vagyunk, amikor a maknae-k megállnak és csodálnak valamit, akikhez csatlakozni kezdenek a többiek is. Közelebb érve én is szemügyre veszem a dolgot. Épp Ji Song integet Aria-nak és Jason-nek. Sietve oda megyünk hozzájuk, ahol egy kávézó teraszán ücsörögnek.

Egy kis társalgás után RM utasítására érkeztünk meg a stúdióba, ahol már lassan készen is lesz minden. Ahogy beszéltük a repülőn Ji Song mindent elmondott a dalszövegeiről is, amit ma készségesen felhasználtunk, ezért is hoztuk el magunkkal. Nem tudom mi van Hoseok-kal, de eléggé csöndes mostanában. Csak nem Ji Song bántotta meg? Lehet már nem érez semmit és így.... Nem, nem lehet! Pedig olyan aranyosak lennének együtt.

Ji Song pov.

- Hamarosan forgatjuk az új MV-t! Köszönjük mindenkinek a munkáját! - kiáltja el magát a leader. - És köszönjük a dalszövegeket Ji Song-tól! - folytatja beszédét. - Köszönöm! - mondandója befejeztével tapsvihar tört ki és pár ember ujjongni is kezdett.

- Én is köszönöm! - válaszolom a taps közben. Hoseok-ra nézek,aki engem pásztázik amióta itt vagyunk. Elindul felém, lépései időközben megnyúlnak. Omo! Felém tart! Mély levegőket veszek és próbálok nem elájulni, amikor meglátom.

- Beszélhetünk! Valami fontosról! - na megint. Menni fog! Itt a lehetőség. De mi van, ha ő nem is erről akar beszélni. Mi van, ha ő csak azt akarja, hogy hozzak valahonnan neki egy kávét. Vagy este masszírozzam meg neki a hátát. (Mondjuk elfogadnám örömmel! 😄) Na igen! Féleeek!

- Én is szerettem volna veled beszélni! - sikerülni fog.....remélem.

Megfogta csuklóm és a szemöldököm már el is tűnt az arcomról annyira felugrott a plafonig, hogy alig tudtam levakarni a mennyezetről. Nem értettem ezt a rohanást. Tudtommal nem sietünk sehova.
Kezében az én kezemmel sietős léptekkel vezetett valahova. A folyosón mentünk, amikor hirtelen egy ajtón berontott magával húzva engem is. Becsukta az ajtót és megfordult, hogy a szemembe nézzen. Még mindig nem értem. Körülnézve veszem észre, hogy ez lehet a táncterem. Eléggé nagy. Nem gondoltam volna, hogy itt is van ilyen tágas helység.
Közelebb jött hozzám és kezeivel megragadta az én kézfejemet. Lepillantottam lefogott kezeimre és furcsán néztem vissza rá. Csak nem? Az nem lehet! Ugyanazt érzi, mint én?

Sziasztok!

Nagyon örülök a 10k-nak. El sem hiszem! Hétvégére gondoltam kirakni ezt a részt, de meggondoltam magam és itt is van. Remélem nem okoztam csalódást!

További szép napot/estét! 😘😄😍