Léna

(2)

"A szívem adnám a szívedért / Temetőkert csendjéért / Látomásom, hogy szerethetsz / Szeretsz és szeretlek" - ordította a telefonom Brandon lélegzetelállító hangján, mire kipattant a szemem. Éppen azt álmodtam, hogy szerelmet vallott, erre az ő hangjára ébredek. De mi más is lehetne beállítva ébresztőnek a telefonomon?? Alig tudtam kinyitni a szemem, annyira fáradtnak éreztem magam. Éjjelbe nyúlóan történelmet tanultam, mert ma nagydoga, hogy mennyit felejtettünk a nyáron. Hát, rá kellett jönnöm, hogy azért volt mit ismételni, no meg közben nézegettem a LM facebook oldalát is, így könnyű nyakára hágni az időnek! Aztán mire észrevettem már hajnali egy óra is elmúlt. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból, és kibotorkáltam a szomszédos fürdőszobába. Egy kócos hajú Léna nézett velem farkasszemet a tükörből. Derékig érő, sima fekete hajam ilyenkor elég kigubancolni, mert kibontott hajjal alszom. Sötétbarna szemeim alatt karikák a kialvatlanságtól. Lesz dolga a korrektonak! Nem szoktam reggelente túl sokat piszmogni. Alapvető és természetes smink, egyszerű öltözet, általában fekete farmer, bakancs, LM póló vagy pulcsi az évszaktól föggően és már készen is vagyok. Ez az én standard iskolai szerelésem!
Levánszorogtam a földszintre, anyáék már valószínűleg elmentek munkába, most vidéken dolgoztak és korán leléptek itthonról. Én egykedvűen leültem az asztalhoz megnézni miket üzent anya. Csak annyi állt a cédulán, hogy szurkol a törihez, délután nézzek már be Rózsi nénihez, hátha elkészült a karkötővel, amit unokahúgomnak szánt anya a szülinapjára. Rózsi néni igen ügyes bőrdíszműves volt, sokszor készített egyedi ékszereket is megrendelésre, anyának meg mindig, mert nagyon jóban voltak. Egyébként én magam is szívesen mentem hozzá. 70 felé közeledett Rózsi néni, de igen fiatalos volt mind felfogásban, mind külsőleg. Volt, mikor egészen jól el lehetett vele beszélgetni mindenféle lelki dolgokról is, hát ugye, ha már barátom nem volt..... Míg ezeken gondolkodtam, töltöttem tejet egy müzlistálkába, meg egy kis zabpelyhet, és ezt kanalaztam reggeli gyanánt. Majdnem le is vertem az asztalról, akkorát ugrottam, mert a hirtelen csöndben megrezdült a telefonom facebook üzenetet jelezve. Már néztem is, mit írt Réka (mással nem írkálok, tehát..). Vele viszont szinte folymatosan kapcsolatban vagyok ilyen módon, állandóan tudunk miről dumálni.
Közben elgondolkodtam mi vár rám ma a suliban. Persze soha semmi jó nem várt, mert nem szerettem járni. Annyira tanulni sem, de főleg a diákok miatt, mert mindig szívattak. No meg mikor valami dolgozat volt kilátásban azért még amiatt is volt egy bizonyos drukk bennem, hisz ki szereti az ilyesmit.
Lassan összekászálódtam, ezeken gondolkodva, és ezt nem hiszem el!! Pont az orrom előtt ment el az az átkozott busz! Most mehetek gyalog, és nincs közel a suli! Nem lakunk valami nagy városban, ennek megfelelően félóránként jön a járat, tehát arra esély sincs, hogy megvárjam a következőt, de gyalog sem túl sok, hogy beérjek időben, viszont azért ha fél órán át itt dekkolok megesz az ideg. Gyalog is van egy jó fél óra, ha nem több egy kicsit a suli, de majd jól kilépek, de sajna akkor is el fogok késni. Mindenesetre nyakamba vettem a lábam ahogy mondani szokás, éppen a második saroknál fordultam be, és komolyan már szédültem, mikor egy mélyebb motor hangját véltem hallani, hogy mindjárt elhúz, de nem! Lefékezett mellettem, azaz egy kicsit előttem, és mikor mellé értem, leszólított.. A két házzal arébb lakó srác volt, még hátra is néztem; engem szólított le!? Vagy tévedés, de hirtelen úgy éreztem, mintha nem lett volna rajtam bugyi, és talán ezt akarja közölni velem, majd a képembe röhögve elhajtani.... De egészen más történt!
- Na mi a szitu, lekésted a buszt? - nézett rám levéve a bukósisakot, közben teli szájjal rágózva. Nagyon menő srác volt, ezért nem is értettem, mi lőtte?
- Le, és bocsi, de tényleg rohanok..... - mondtam, és éppen lépni is akartam.
- Ha gondolod, elvihetlek! - vigyorgott rám, én meg csak néztem.
- Hogy mi?
- Jól hallottad, öcsisajt! - röhögött fel. - Ma megszállt a szentlélek - folytatta -, és motorozhatsz egyet!
- Hátööööö.. Köszi! - rebegtem. Most az érdekelt leginkább, hogy időben beérjek, no meg az sem utolsó, ha menő mocin érkezek menő srác mögött. Zotyó - így hívták -, lepattant a motorról, és leszíjazta hátulról a tartalék bukót, amit a kezembe nyomott. Előbb nézegettem.. Hát, nem viseltem én még sosem ilyet!
- Argh..... - így Zotyó, majd a fejembe nyomta a sisakot, és becsatolta az állam alatt, utána mutatva, üljek csak fel, és így is tettem. Felkászálódott elém ő is, majd a kezemet megfogva mutatta, hogy karoljam át. Húú..... Amúgy helyes volt ez a srác a felnyírt fekete hajával, kék szemével, de nekem ő túl vagány, elérhetetlen kategória. Igaz, ha jobban belegondolok, számomra ki nem az!? De nem is volt időm ezen gondolkodni, mert meglódult a motor, és már száguldottunk is fittyet hányva minden sebességkorlátozásra. A kora őszi levegő simogatta a csupasz karomat, bensőmben éreztem a sebességet. Még sosem motoroztam, és meg kell mondanom, nagyon jó érzés! Sajnos hamar véget is ért, egy vagány kanyar után lefékeztünk a suli előtt. Éppen levettem volna a sisakot egy önelégült vigyorral az arcomon, mikor egy erős rúgást éreztem csípőtájon, és lefordultam a motorról.
- Mit képzelsz, te ócska kis cafat! - A sisak plexijén közvetlen közelről nézett az arcomba egy világoskék szempár, mely egy szőke bombázóhoz tartozott. Meg sem mertem moccanni, csak feküdtem és néztem pár pillanatig, majd csendben megszólaltam:
- Most mi van?
- Az én pasim az én sisakom, te szemét ribanc! - rúgott belém ismét a plázacica, és lassan kezdett leesni mi a helyzet, de ekkor már körbeálltak minket, és az osztálytársaim hangosan nevettek.
- A lúzerina bepasizott - nyihogta Marcsi.
- De gááz! - kontrázott rá Gerő.
Közben sikerült leoldanom a sisakot, és elhajítottam oldalra, a szemem sarkából láttam, hogy belebucskázik az árokba, valami bugyogó hangot is adott, mintha megtelt volna vízzel.
- Ezért megfizetsz, cafka! - húzta fel a felső ajkát a lány, kimutatva makulátlan fehér fogsorát és az ínyét, mint egy vérszomjas fenevad.
- Bocsesz! - mormogtam, felpattantam, és eliszkoltam az ajtó irányába, miközben hangos nevetés kísérte utamat.
Anya tanította velünk mindig azt, hogy minden rosszban van valami jó, azaz ilyenkor keressük a dolgok jó oldalát, és gondoljunk arra. Én épp ezért elkezdtem erősen arra gondolni, hogy legalább nem késtem el, és egy letolást megúsztam! Kémia volt az első óránk, így ennek megfelelően a folyosón kellett várni, mert a termet mindig az érkező szaktanár nyitotta ki. Így aztán leültem tötökülésben a földre, csak lazán...... Ölembe vettem egy könyvet, ez mindig tuti alibi!! Általában tankönyvvel tettem így, és úgy csináltam, mint aki totálisan belemélyed, még ha nem is így volt, mert nagyon cikinek éreztem azt, hogy egyedül ácsorogjak valahol barátok híján. Éppen a kémiába mélyedtem bele, mikor hirtelen futást hallotam magam mögül, és mire hátrafordultam volna ültömben, elsötétült előttem a világ, borzalmas mocsáraszaggal és a nyakamba ömlő vízzel kísérve. Hát, igen, az a ribi, a Zotyó csaja a fejembe húzta a sisakot!! Ahogy ocsúdtam lekaptam a fejemről, és megint elhajítottam, csak úgy kongott a kövön, a ribi meg ordított:
- Lekarcolod a fényezést, te lúzer hülye!!
Az ölemben is állt a sárlé, undorító volt és büdös!! A kémiakönyvet is átáztatta.
- Minek kellett a fejembe nyomnod ezt a vacakot? - más nem jutott eszembe.
- Minek kellett a mocsokba rúgnod, hm!? - állt elém csípőre tett kézzel a szöszi.
- Zsófi, nyugi van már! - ölelte át a derekát hátulról Zotyó. - Ha tönkrement a rohambilid, majd a lúzer vesz egy újat!
- Áááááá!! - vihogott ezek szerint Zsófi. - Szupcsika! De csak ugyanez a márka kell és ugyanebben az atompink színben! Huhhahhhaaahaaaa!
- Tudjátok mit? Felőlem be is kaphatjátok!
- Mit? - húzta fel a szemöldökét Zotyó.
- Hát, ami nem egész - sütöttem le a szemeimet.
- Mindennek ára van, kislány - lépett elém a srác, és felemelte az államat, hogy a szemébe nézzek. - Elhoztalak mocin, és nem késtél el.
- És lett egy fasza bukód, már csak motort kell venned hozzá! - köpte felém Zsófi a szavakat, majd hozzám rúgta a bukót. - Holnap reggel Zotyó hoz a suliba, és átugrik az új bukómért, így ne feledd el beszerezni ma délután! Tudod, hol a motoros bolt! - ezzel felszegte az állát és odébb állt. Ekkor már az osztálytársaink is körénk gyűltek. Volt, aki sajnálkozva nézett, volt, aki nagyon jól mulatott az incidensen. Én meg azon gondolkoztam, honnan a fenéből veszek pénzt egy ilyen menő bukósisakra?