Léna

(6)

Az igazgató úrhoz való belépésemet a fülemben lévő erek dobszólója kísérte. Annyira ideges voltam, hogy rázott a hideg..... De úgy láttam, hogy a lányok sem voltak túl nyugodtak. Az igazgatói irodát én még csak legendákból ismertem. Nem sűrűn tette be ide diák a lábát. Ezért is paráztam ilyen rettenetesen. Mert általában ilyen esetekben lettek ide citálva az emberek, no meg egyéb jeles alkalmakkor is, mint valami dicsőséges dolog...... Megálltunk szépen egymás mellett a mahagóniasztal előtt. Az igazgató úr szúrós szemmel nézett ránk.
- Ahogyan hallom, egymás testi épségét tettétek kockára! Mi is történt?
- Ez a lány fejberúgott, igazgató úr! - rikkantotta kérés nélkül Zsófi.
- Csak sorban és csak normálisan! Hogy is történt? - nézett egyenesen a szemembe az igazgató.
- Éppen a WC-fülkében tartózkodtam, csöngetés előtt pár perccel. És ez a lány a fülke ajtaja elé feküdt hanyatt és becsúszott, benézett oda. Rettentően megijedtem, a mozdulat ösztönös volt, melyet a lábammal tettem, és annyira nem is volt vészes azt hiszem. Nagyon sajnálom, igazgató úr! - megtört lehetett tekintetem.
- Értem. - nézett rám az igazgató, majd Zsófira szegezte tekintetét:
- Ez igaz? Miért tetted ezt? - húzta fel szemöldökét.
- Ekkor hallottuk meg a csengőt, sietni akartunk barátnőmmel a terembe, megcsúsztam és hanyatt estem!
- Ez elég furcsa eset, nemde? - azt hiszem nem véletlenül csodálkozott az igazgató úr.
- Pedig így történt - sütötte le szemét Frida.
- Rám nézel, ha hozzám beszélsz! - az igazgató egy csöppet bunkónak bizonyult, talán ezért félt tőle minden diák....
- Igenis! - nézett rá Frida.
- Hogyan esett el a barátnőd?
- Öööö.... - Frida pár pillanatra jobbra nézett, majd ismét az igazgatóra - Nem éppen volt tiszta a padló, és a sietségben csúszott meg Zsófi - mondta.
- Valóban? - állt fel az igazgató, majd mögénk sétált. - Vajon mennyire volt koszos az a padló? - mustrálta Zsófi hátát - Mert én semmit nem látok a leányzó ruháján, viszont aki kicsit jobbra tekint és úgy felel tipikus hazudozó! - fújtatott. - És ilyesmire vesztegetem a drága időmet! Hallatlan!! - közben ismét elénk került, és Zsófira nézett:
- Ha megmondod mit is történt tulajdonképpen, lehet csak te kapsz igazgatói intőt. Ha nem, akkor mindhárman. Gondolom, a harmadik leány nem izgat kap-e, de a barátnőd csak!?
- A lúzer valóban nem érdekel igazgató úr! - szájalt Zsófi, úgy tűnt ő még inkább elemében érzi magát a bunkó modortól talán, mert ő maga is az!
- Akkor hogy döntesz? Elismered, hogy belestél az ajtó alatt valami perverz oknál fogva? Mert nekem nagyon úgy tűnik, hogy az általatok lúzernek titulált tanuló ártatlan áldozat, és próbálnád vele elvitetni a balhét?
A két lány összenézett, ezt láttam a szemem sarkából, én csak a szőnyeg mintáit mertem tanulmányozni.
- Természetesen ő sem ússza meg ennyivel - nézett most rám. - Délután bent maradtok az iskola területén, ha úgy tetszik, csicska munkákra, tanítás után jelentkezés a pedellusnál! Zsófia megkapja az igazgatói intőt, és ne feledjátek: sok diák jár ide, de attól még rajtatok tudom tartani a szemem! Most pedig söprés! - hessegető mozdulatokat tett a kezével, mi pedig kifordultunk az ajtón.

A folyosón pár pillanatra meg kellett állnom, mert úgy éreztem infarktust kapok.
- Ha nem itt lennénk, nekivágnálak a falnak, kis csicska! - szűrte a foga közt a szavakat Zsófi.
- Senkiházi! - toldotta meg Frida.
Olyan mozdulatot tettem, mintha valami szöszt porolnék le a vállamról, és emelt fővel távoztam. Önmagamhoz képest ez már igen nagy teljesítmény volt, sajnos semmi frappáns nem jutott eszembe amit beszólhattam volna nekik.
- Ne félj, találkozunk mi még iskolán kívül! - köpött felém Frida, és emelt fővel kikerültek.
Sajnos, igen. Találkozni fogunk iskolán kívül és kezdtem félni, hogy valóban jól elvernek, ezektől a lányoktól mást nem is lehetett várni, és lehet, hogy Zotyó is velük tart fittyet hányva arra, micsoda gyáva alak az a férfi, aki megüt egy nőt! Én meg úgy voltam vele, engem már nem érdekel, ki mit gondol, én bizony felhúzom a nyúlcipőt, ha lehet, és iskola után felhívom apát, hátha el tud jönni értem. Inkább nevessenek ki, ezt már megszoktam, de verésből nem kérek! Bíztam benne, hogy a suliban békén hagynak, hiszen már a tanerő is felfigyelt ránk a mai incidens miatt.

Csak a délutánnal azzal nem számoltam! Míg tanítás volt, addig elsasszéztam a sorja közt, tényleg nem foglalkoztak velem. Csak ugye mikor jelentkeznünk kellett a pedellusnál (Istenem, de régimódi kifejezés ez!) Frida kopogott be az ajtaján Józsi bácsinak.
- Igen, hallottam hírét, hogy jöttök! - húzta fel a szemöldökét az "öreg". - Úgy gondoltam, ha szerintetek olyan koszosak a WC-k, ki is takaríthatnátok! Emma néni úgysem győzi, így legalább az osztálytermekre fordíthatja az energiáit!
Emma néni a takarítőnő volt a suliban.....
- Természetesen a fiúmosdók is beleértendők, mivel már úgysincsenek itt diákok, nyugodtan nekiseshettek az összesnek! - magyarázta, miközben a takarítószertárhoz vezetett minket. - Természetesen le lesz ellenőrizve a munkátok, és jobb, ha siettek, mert az iskola hat óráig van nyitva!
A szertárban Emma néni is ott volt, mintha gonosz vigyor ült volna ki az arcára, miközben a szerszámokat kiosztotta.
- Rátok fogunk nézni, tehát nem elhülyéskedni és lötyögni az időt!! - adta ki ő is az ukászt. - És nem együtt fogtok dolgozni, hanem szintenként éppen egy ember!
Sajnos nem gondoltam bele abba, ami ez után következett.....