Léna

(8)

- Muhhahhaa! - röhögött ordítva Zotyó, mikor ajtót nyitott nekem.
- Mi olyan vicces?
- Úgy nézel ki, mint aki szarba tenyerelt! - még mindig csukladozott a röhögéstől.
- Tudod mit, be is kaphatod! - mondtam, a kezébe nyomva a bukót meg is fordultam, hogy hazaviharozzak.
- Jajmár, ne vedd úgy a lelkedre, holnapra biztos elmegy a szaga!
Ezt már tényleg csak a hátam mögül hallottam, mert iszkoltam hazafelé.
- Amúgy.. Hé, várj már! - kiáltott utánam.
Megtorpantam, és lassan fordultam vissza.
- Mi az?
- Te tényleg vettél egy új bukót?
Gondolkodnom kellett és nagyon gyorsan. Hazudjak vagy ne.. Ezek szerint Zotyó olyan hülye, hogy nem veszi észre, hogy ugyanaz a sisak, de lehet Zsófi rögtön észreveszi, sőt, több, mint valószínű.
- Jaj, nem, de nem került kevésbe így sem, elhiheted.. - mondtam. - Azt hiszem, makulátlan lett a sisak, sajnos ilyen hamar más megoldást nem találtam, remélem megfelel...
Én címeres ökör, még én kérek elnézést, hát normális vagyok én!? De egyszerűen elegem lett a sok marhaságból, nagyon hosszú volt ez a nap és nagyon fárasztó. Azt akartam, hogy mindenki hagyjon békén és legyen már végre vége!
- Nem a pénz a lényeg! De ha a csajom kifogást talál benne még nagyon megszívod!
- Csak nehogy a csajod szívja meg helyettem is! - rikkantottam, miközben már ismét indulni akartam vissza, csakhogy egy rántást érzékeltem a pulcsim vállán és már közvetlen közelről sziszegte a képembe:
- Még megkeserülöd kis ribanc, meglátjuk ki nevet! El tudlak intézni még ennél is jobban, ha akarod!
- Bocs, de nem akarom - poroltam le a pulóverem ahol előtte hozzáért. - És most bocsáss meg, de ennél fontosabb dolgom is akad.
- Menj csak parfümözd be magad aztán tanulj a holnapi órákra! - mondta gúnyosan, és rám csapta az ajtót.
Kicsit jobban éreztem magam; úgy éreztem hatalmasan beszóltam neki! Én hülye lúzer, ugyanmár.... De abban a percben jól éreztem magam.

Még mindig remegett a kezem az idegtől, miközben helyet foglaltam a gépem előtt, és megnyitottam a facebookot, hogy Rékának részletesen elmeséljem a fejleményeket. Ő még ott tartott, hogy hogy jártam a mosdóban.... De úgymond torkomra forrt a szó, mert az ő üzenete várt.

Réka üzenete: képzeld, lélegző moha koncert lesz 20-án!!
Léna üzenete: komoly? :O hol??
Réka üzenete: természetesen a fővárosban, de muszáj lesz ott lennünk!
Léna üzenete: mi lelt, hogy így izgulsz? :D
Réka üzenete: ott lesz balázs, jajjj nekeeeeem! :D ♥
Léna üzenete: naaaaaaaa

Hát, igen! Réka szerelmes volt ebbe a Balázs gyerekbe, de sajnos ő nem tudott róla. Ez kicsit vicces is lehetne, ha..... Ha nem az én barátnőm Réka, hiszen én meg Brandonba vagyok szerelmes, aki énekes, és aki éppen rá sem nézne soha az életben egy magamfajta lányra..... De természetesen én minden este, minden nap, minden órában, minden per... Na jó, az már túlzás! De komolyan.... Róla álmodom állandóan. Azt azért nem veheti el tőlem senki, mint ahogy azt sem, hogyha a koncerten vagyunk igyekszem felhívni magamra a figyelmét.
Rékával megegyeztünk, hogy mindenképpen ott lesz a helyünk a koncerten. Csak persze az ősöktől is kell az engedély.

Dudorászva mentem le a szobámból a nappaliba, ahol a szüleim tévéztek.
- Na de jó a kedve valakinek! - mondta apa. - Ezek szrint legalább a szomszéd gyerekkel nem volt gond?
- Zotyó egy gyökér! - válaszoltam.
- Akkor mi a jókedved tárgya? - kérdezte anya.
- Lélegző Moha koncert lesz 20-án, ugye elmeheteeeek?
- Jajj, kicsim! - így anya. Éppen akkor lesz itthon Sándor bátyád Kaliforniából, és meglátogat minket.
- És? - kérdeztem lélegzetvisszafojtva. Mindig el szoktak engedni a koncertekre, ha Rékával megyek!
- És Sándor téged is látni akar! - nézett rám apa.
- Hát, biztosan több napig itt lesz nem? - nagyon elkomorodtam.
- Nem tudom még, szívem, mindenesetre itthon lesz a helyed!
Szó nélkül rohantam vissza a szobámba, és immár zokogva ültem le a gép elé.