Léna

(14)

- Nicsak, kit látok - szólított meg a kéz gazdája.
Kicsit meglepetten fordultam hátra, hogy közvetlenül Krisz gyönyörű szemébe nézzek, és az is csak most tűnt fel, hogy kecskeszakállt visel.
- Nem is gondoltam, hogy ilyen hamar újra összefutunk - mosolygott rám.
- Óh, szia. Igen. - kicsit elpirultam, nagy zavaromban. Közben éreztem, hogy Sándorék is figyelnek.
- Csináljunk neked helyet, mi? - kacsintott Krisz, miközben elém nyomakodott, és már a kordon rácsrára kulcsolódtak hosszú, vékony ujjai. Milyen furcsa, ez megragadt a fejemben..
- No gyere, állj elém - nézett vissza. Közben észrevettem, hogy azóta "felöltözött", mióta találkozutunk: Cradle Of Filth pólót visel.
Sándorék nem szóltak semmit, én pedig éltem a felkínált hellyel, csak kicsit szemétnek éreztem magam. Mert ez a srác lehet akar tőlem valamit, én meg csak kihasználom a helyzetet, hiszen én Brandontól akarok valamit.. És a mellékelt ábra azt mutatja, ő is akar valamit. Ezt ki sem merem mondani, el sem merem hinni.. Lehet csak álmodtam.. Közben arra terelődött a figyelmem, hogy Krisz elé állok, ő pedig közvetlenül mögöttem. Remélem, Brandon majd nem hiszi azt, hogy együtt járok vele.... Szerencsére nem mer rásimulni a hátamra, hagy egy bizonyos személyes teret. No meg még nem is kezdődik a koncert, azért ennyire beállni..... Meg is fordulok, háttal támaszkodom a kordonnak. Közben megpillantom nagybátyámékat, Sándor kérdő tekintettel néz, azt hiszem ő is arra véli a helyzetet, hogy összejöttem Krisszel. Ez kezd egyre hülyébben kijönni, és nem is tudok mit tenni. Sőt, egyébként zavart is a társasága, mert nem tudtam a teljes figyelmem Brandonra összpontosítani, nem akartam most mással foglalkozni, másra figyelni.
Sándor lépett oda hozzánk.
- Helló, én Léna nagybátyja vagyok, Sándor - nyújtott kezet Krisznek, én meg szívem szerint elsüllyedtem volna, és éppen azért, mert tökéletesen félreértette a helyzetet.
- Helló, én pedig Krisztián - vigyorgott. Hogy ez a srác állandóan mosolyog, olyan, mint egy fogpaszta-reklám.
- A sörsátornál találkoztunk Lénával - mesélte Krisz. Ő az a tökéletesen laza, fesztelen típusú ember, aki bárkivel tud ismerkedni, nincsenek gátlásai. A tökéletes ellentétem ilyen téren.
- Meghívott egy sörre.
Sándor a szemöldökét felhúzva nézett rám.
- Milyen gáláns vagy ma, Lénus - vigyorgott. Szerencsére azért ő jó fej, nem égetett be, de tudtam, hogy majd a későbbiekben be kell számolnom róla, mi is volt ez. Mondjuk most per pillanat ez olyan messze szállt tőlem, mintha minimum a következő évezredben lett volna, hiszen jelenleg az a kellemes bizsergés járt át, hogy vajon mi lesz még itt, hogy végződik ez az este. Mert azt éreztem, hogy botrányszaga van, amit tenni készülök esetleg. Igaz, túl komoly dolgot nem ígért Brandon, de az biztos, hogy a szüleim kiakadnának, ha összejönnék vele. No meg, ki tudja, mit akar? Mondjuk nekem mindegy, csak vele történjen gondoltam, miközben megérintettem a farzsebemet, melyben a stage pass lapult.
- Ő igen - kerestem a szavakat - Gondoltam egy sörrel hangolódom a koncertre, de mégsem esett jól, így felajánlottam Krisznek, akivel éppen akkor találkoztunk össze először.
Sosem tudtam hazudni, és aki ismer, mégpedig Sándor ismer, tudja micsoda hülyeség ez amit összehordok. Ráadásul ő azt is tudja, hogy nem szoktam sörözni..... Tehát nem is csoda, hogy egyre furcsábban kezdett méregetni. Eközben a színpadról hangolás ütemei szűrődtek ki, így tettem egy száznyolcvan fokos fordulatot. Fuh, ezt egyelőre megúsztam..... Egyelőre.