Léna

(4)

Másnap reggel, miközben kávémat szürcsölgettem megszólalt a csengő a bejárati ajtónál. Tudtam, hogy ki lesz az, és nem akaródzott odamenni. Apa velem szemben kávézott, tényleg le a kalappal a szüleim előtt! Mert direkt nem indult el a szokott időben munkába, hogy megvárja miként alakulnak a reggeli fejlemények. Büntiből csak annyit kaptam, hogy egyelőre nem vehetem meg az áhított mobilt...... Ami amúgy nagyon fontos lett volna a következő Lélegző Moha koncertre, hogy szuper selfie-t nyomjak Brandonnal..... De ez van.
Apa megtörülte a száját, és lassan felállt az asztaltól.
- Jó napot, Károly bá! - nem volt éppen a legtisztelettudóbb köszöntés szerintem Zotyó részéről.
- Szervusz fiam, mi járatban?
- Lénát keresem, idehívná?
- Éppen reggelizik, és nem szeretném, ha elkésne az iskolából.
- Ez csak egy pillantás lesz, valami van nála ami nem az övé.
- Talán meglopott téged, fiam?
- Nem egészen, de majdnem. De ezt inkább vele szeretném rendezni.
- Ha a bukósisakra gondolsz, azt délután fogja odaadni.
- De én éppen most akarok indulni az iskolába a barátnőmmel, aki nem motorozhat sisak nélkül!
- Figyelmébe ajánlom a buszjáratot!
- Maga szemtelenkedik velem!?
- Én nem! De beléd sem szorult túl sok tisztelet a felnőttek iránt!
- Mert a lánya tönkretette a barátnőm sisakját! - köpte a szavakat apa felé Zotyó. Nem tudhatta, hogy mindent hallok; úgy helyezkedtem el az étkezőben, hogy nem láthatott.
- Biztosra veszem, hogy nem szándékosan tette Léna! - így apa. - De abban már nem vagyok olyan biztos, hogy te vajon véletlenül üzérkedsz-e füves cigarettákkal??
Óvatosan kilestem az ajtórésen, ezt látnom kellett. Mert Zotyó, a nagy Zotyó tátogott, mint egy hal.
- Ezt honnan veszi, hogyan merészeli?
- Sok mindent tudok én fiam, többek közt azt a mondást is, hogy "élni és élni hagyni". Jobb lesz, ha leszállsz a lányomról, és én sem foglalkozom a mocskos kis ügyeiddel. Majd délután szépen erre jársz, és megkapod a sisakot, és örülhetsz annak, hogy tökéletes állpotban lesz! Legyen ennyi elég, most pedig nincs több időm erre, így is késésben vagyok a munkából! - ezzel becsukta az ajtót a még mindig elkerekedett szemű fiú előtt.
- No, egyelőre ennyi - dörzsölte össze a tenyerét apa visszatérve az étkezőbe. - Kész vagy, mehetünk? - nézett rám aztán. Emiatt az incidens miatt megbeszéltük, hogy elvisz kocsival a suliba, aztán megy munkába.
- Aztán vigyázz magadra, szívem! - búcsúzott apa az autóban.
- Lehet, hogy már csak a hullaszállító jön értem. - válaszoltam neki, hiszen biztosra volt vehető, hogy érlelődik a bosszú ellenem egy olyan pillanatban, mikor a szüleim nincsenek jelen.
- Ne mondd már, az a gyerek behúzta fülét-farkát!
- És tényleg dealerkedik?
- Persze, én valótlant nem találok ki!
- Hát..... Remélem, nem halok meg ma - motyogtam, miközben nyitottam az autó ajtaját, és már az egyik lábam kint is volt, mikor meghallottam Gerőt ordítva röhögni:
- Huhhahhaaaaaa! Lénát apuci hozza!
Kórusban nevetés, apa pedig szomorúan nézett rám, hiszen ő is hallotta.
- Ne is törődj vele. Majd ha mennek hozzád ilyen-olyan nyavalyákkal, elküldöd őket a fenébe! - kacsintott rám, és tudom, arra gondolt, majd ha orvos leszek.
- Oké - szálltam ki, közben arra gondolva, hogy azt én már úgysem érem meg.
Elslattyogtam Gerőék mellett nem foglalkozva a gúnyos pillantásokkal. Nem mondanám, hogy már megszoktam, mert ezt nem lehet! Igyekszem nem törődni az efféle beszólásokkal és nem a szívemre venni őket, de azért rossz érzés ilyen kiközösített gyereknek lenni, és sajnos magam sem tudom ennek az igazi okát. Csendes diák vagyok, jó tanuló..... Nem problémás, balhés diák, de soha egy rossz szót nem szóltam senkihez...... Azt hiszem erre a sorsra is születni kell. Egyébként most valóban volt ennél sokkal nagyobb gondom is! Mert tudtam, hogy előbb-utóbb szembe fogok találkozni a Zotyó-Zsófi párossal, és egyszerűen ki fognak nyírni! Arra az elhatározásra jutottam, hogy megpróbálom magam meghúzni a lányvécében csengetésig, órán csak nem lesz semmi, aztán majd kitalálok valamit, legfeljebb az egész napomat a mosdóban töltöm. Nem repestem a gondolatra, de egyszerűen semmi épkézláb ötlet nem jutott eszembe, és sajnos a szüleim nem támogatták ama ötletemet, hogy mára írjanak egy igazolást, és otthon maradjak. Szerintük Zotyóék igenis meg fogják érteni, hogy miért kések a sisakkal! Sóhajtva dőltem belülről a bezárt fülke ajtajának. Senki sem tartózkodott a mosdóban, nem látták, hogy bejöttem, halleluja. Lassan lehajtottam a wc tetejét, és leültem rá. Ölemben a táskámmal, de semmit sem csináltam, csak vártam, hogy teljen már végre az idő és kimehessek innen. Meg is fogadtam, hogy mégis mást találok ki a többi szünetre, mert ez szörnyű! Éppen ezen agyaltam, és vártam, hogy még egyszer körbeérjen az órámon a másodpercmutató, mikor a külső ajtó dördült, cipők toppanása kísérte a hangot.
- Hallod, azt a nyomorék kis luvnyát egyszerűen kettészakítom, csak lássam meg! - nem kellett sokat agyalnom, honnan olyan ismerős a hang, terészetesen Zsófi volt az.
- Lehet, nem jött iskolába? - hallottam a másik hangot, egyelőre nem tudtam biztosan beazonosítani, annyira nem ismertem Zsófi barátnőit, csak sejtettem, hogy Frida lehet, a legjobb barátnője. Olyan típusú lány, mintha fiú volna, külsőre vagány, ellentéte Zsófinak, ilyen goth tetkókkal és piercingekkel kiverve, nem is értem, hogyan lettek ezek barátok..?
- Állítólag a faterja hozta be autóval, biztos fosott busszal jönni! De örökre nem lesz mellette apuka-anyuka, és Zotyó péppé veri!
- Abba még majd én is besegítek, hallod!
- Remek!
Ekkor szólalt meg a csengő.
- Na, gyerünk gyorsan vécére! - rikkantotta Zsófi, és megmozdult az ajtókilincs.
- Foglalt..... - a hangját valahogy alulról hallottam.
- Te! Szerintem éppen itt van a semmirekellő! - kiáltotta. - Fekete steel bakancs. Szerintem az lesz az!
- Nagyon csöndben vagy, lúzerina! - szólt emeltebb hangon. - Becsengettek, az ilyen hülye strébernek rég a teremben a helye!
Nem szóltam semmit; minek? Ekkor jött a meglepi, mert egy arc bukkant fel az ajtó alatt. Zsófi.
- Stréberlúzerriadóóóó! Tudom, hogy elbújtál oda, de megszívod kisanyám, csak gyere ki!
Nem értem még mai napig sem, hogy mi történt velem abban a percben, de annyira felháborodtam hirtelen, hogy egyszerűen nem is gondolkodtam. Meglódult a lábam, egyenesen fejberúgtam, és nem kicsit! És ne feledjétek, steel bakancs volt rajtam! Zsófi odébb csusszant a kövön, elterült, nem is mozdult. Úristen, mit tettem?? Frida sikoltott a háttérben, én meg kinyitottam a fülke ajtaját. Zsófi valóban élettelenül terült el a kövezeten.