Léna

(17)

A csodaszép szemek mélykék tengerében búvárkodtam, elfelejtettem hol vagyok, milyen körülmények között. Csak azt érzékeltem, hogy itt van előttem Brandon, hogy itt vagyok vele kettesben! Milyen régóta álmodom erről a percről, és hányféle verzióban álmodtam meg, hogy milyen lesz vele találkozni, illetve milyen lenne találkozni. Mert talán a lelkem legmélyén éreztem, hogy ez csak álom, de olyan jól esett ide menekülni, minden este egy újabb szituációt elképzelni hogy jönnénk össze.. És ez most nem a képzelet, itt áll előttem és talán éppen arra gondol miért vagyok ennyire lefagyva..
- Mit iszol? - ideje volt leszállnom a Föld nevű bolygóra.
- Mi a választék? - igyekeztem, hogy ne remegjen a hangom.
- Sör, bor,  whisky.. - kacsintott.
- Akkor legyen bor.
- Sajnos nem tudom túl elegánsan szervírozni - nevetett, és teletöltött egy műanyag söröspoharat vörösborral.
- Sebaj - mosolyodtam el.
- Csirió!  - nevetett rám, majd meghúzta italát - a szintén műanyag pohárba töltött whiskyt.
- No de, foglalj helyet minálunk, kicsilány. Hogy is mondtad, hogy hívnak?
- Léna.. - a gyomromba kúszott egy röpke szorító érzés, de hát persze, most ismerkedünk, miért is tudná a nevem.. Azért hagyott egy apró lenyomatot az érzés..
- Na gyere csak ide, Lénus - maga mögé nyúlt, és a fotelből leseperte a tartalmát a földre, majd lehuppant a koszos, cigarettával itt-ott kilyuggatott kárpitra.
- Bocs, hogy nem a Hilton, de ezt kaptuk.
- Oh, ez nem probléma - a szívemet próbáltam visszanyelni, mert azt hiszem önálló életre kelt, és ki akart dobogni a torkomon keresztül a számba. Attól féltem Brandon meglátja mennyire izgatott vagyok, hogy jól leégek, mert ennyire tapasztalatlan vagyok.... Gondolatban mély levegőt vettem, majd ittam pár kortyot a borból, hátha meríthetek egy kis bátorságot belőle, és odaléptem a fotelben ülő Brandon elé. Ő pedig letette poharát a földre, majd egyik kezével megfogta a kezem, másikkal a derekam, és magához húzott a terpeszben lévő lábai közé, így nézett fel rám. Végig a szemembe nézve ültetett egyik combjára, így még közelebb került egymáshoz az arcunk. Azt hittem elájulok, miközben homlokát az enyémhez döntötte. Bal keze felcsúszott a derekamról, és a tarkómat kezdte el cirógatni. Jobb kezével elvette tőlem a poharat, és lerakta azt is a földre, miközben ajkával súrolta az enyémet. Megcsapott a whisky szaga, mely dohányillattal keveredett, de ez nem zavart. Mikor visszafordult felém éreztem leheletét az arcomon, majd ajka finoman kezdte el felfedezni az enyémet. Óvatosan, kíváncsian csókolt, hogy rögtön visszavolulót tudjon fújni, ha ellenkezem. Dehogy ellenkeztem volna! Inkább attól féltem megérzi mellkasán mennyire dobog a szívem. Közben elmélyítette a csókot, nyelvével felfedezve az enyémet, mellyel játékosan "összegabalyodtak" odabenn.. Észre sem vettem, de keze már a melltartóm alatt mérte fel az "erőviszonyokat"..
- Ah, Léna - súgta a fülembe - olyan csodálatos lány vagy! - lélegzete enyhén zihált..
- Te is, Brandon.
- Csodás lány vagyok? - nevetett fel szemöldökét felhúzva.
- Neem, de érted te!
- Hát persze! - vigyorgott. - Viszont ezt nem itt kéne folytatni nem?
- El tudnék képzelni romantikusabb környezetet is - vigyorogtam.
- Hm-hm, szálloda?
- Öö.. Nem rossz.. - közben eszembe jutottak Sándorék, vajon keresnek már? De mit tegyek? Ha megmondom Brandonnak jól leégek, de ha nem óriási botrány lesz belőle....... És ugye az is, hogy én még sosem voltam férfival, és hát.... Nem egy "rögtón az ágyba" típus vagyok, no meg én romantikusabban álmodtam meg......
De a sors talán most jótékony volt, mert kopogtak.
- Francba - mormogta Brandon, majd leléptem a földre, miközben igazgattam a ruhámat ő ajtót nyitott.
- Jaa, nem vagy egyedül - nézett be a manager, Thomas. - Jönnöd kellene pakolni - vigyorgott rám, miközben Brandonnak intézte szavait.
- Nem ér rá, látod, társaságom van.
- Persze, de nem.
- Jó-jó..... - fordult felém, később? Megadod a számod és hívlak? - kacsintott.
- Rendben - mondtam, majd megadtam a számom, amit bepötyogött a telefonjába.
- Majd hívlak, szívem - vállamra tette a kezét, miközben kimentünk a helyiségből, és aztán ott is hagyott, mielőtt elkérhettem volna a számát..