Léna

(18)

Egy ideig csak álltam ott égre meredő ja, plafonra meredő szemekkel. Hát, vajon hogyan tovább, ki tudja, de innen lépnem kellett, így kimentem a hosszú folyosóra, hogy elhagyjam ezt az épületet és talán, de csak talán nem fognak Sándorék sem kinyírni, hogy eltűntem.. Közben elővadásztam a telefonomat a zsebemből, és láttam a nem fogadott hívásokat, SMS-t is rajta, amit gyorsan megnyitottam.
"Hívjuk a zsarukat, vagy még ma előbukkansz?" - viccesre vette Sándor a figurát, miközben olvastam egyre hosszabb léptekkel próbáltam sietni, hogy kiérjek a kocsihoz, hátha ott vannak, és inkább nem húzni az időt azzal, hogy válaszolok. Sajnos sokal több idő telt el, mint gondoltam; hát igen, Brandonnal csak úgy röpült az idő! És nem is tévedtem, nagyon nagy szerencsémre még ott állt a bérelt Opel, ahol hagytuk a buli előtt, mellette Sándor állt és messziről is láttam, hogy majd' felrobbanó fejjel az idegtől a telefonját bújta, mire futásnak eredtem feléjük. Mikor meglátott kinyomta a telót, és igen mérgesen nézett rám, még sohasem láttam őt ilyennek az én jófej, laza nagybátyámat.
- Léna, neked teljesen elment az eszed!?H Hova tűnél egyáltalán, betegre aggódom magam itt miattad!
Közben láttam, hogy Nikol bent ül az anyósülésen.
- Bocsi, csak közbejött valami...
- Ugyan, mi a fene, legalább vennéd fel az átkozott telefont, ha hívlak, és megmondod mi van semmiféle probléma nem történik, hiszen tudod, megvárunk és mindenki nyugis! - nézett rém haragos szemekkel.- Még az a gyerek is téged keresett, akivel a koncerten voltál, őszintén szólva ha nem így van azt gondolom, vele tűntél el valahova, de így?!
- Jó-jó már megvagyok.... Csak a mosdóban voltam, és egy csaj eléggé rosszul volt és segíteni kellett neki, azt se tudta kicsoda, a telefonomat meg még idefelé lenémítottam a kocsiban, hogy ne zavarjon titeket, mert a barátnőmmel írogattunk, és ne pittyegjen.....
- Hát, elég érdekes sztorik ezek, nem jellemző rád egyik sem, de a lényeg, hogy megvagy..... Aztán végre húzhatunk innen, nem tudom hogy számoltam volna el apádnak vele, ha történik valami bajod! Eleve nem örültek ennek az egész buli dolognak, de gondoltam elég idős vagy már meg minden, hogy elgyere velünk, lehet hiba volt.
- Jaj ne már, hiszen annyira örültem és olyan nagyon szuper volt minden!
- No jó, irány haza!
Ezzel bevágódtunk a kocsiba és már indított is Sándor. Nikol eléggé csendesen ült, mintha teljesen el lett volna gondolkodva valamin. Úhygogy gondoltam én is csendben elfoglalom magam a telefonommal, valahogy a nagy izgalomban még zenét sem hallgattam.
Megnyitottam a Facebookot, és ez az értesítés fogadott többek között:
"Lovas Krisztián ismerősnek jelölt"
Visszaigazoltam, majd rámentem a profiljára, kíváncsiságból, és ahogy nézegettem a képeit, észre se vettem, hogy elmosolyodtam. Sok bulis kép is volt fent, de komolyak is, és önkéntelenül is feltűnt a névjegyénél a következő: egyedülálló.
Aztán jelzett a Messenger, hogy üzenetem érkezett, és a szívem megtelt bűntudattal, hogy eme kora hajnali órán Réka még nem alszik, és én eltűntem az éterben este, nem folytattuk tovább azt a beszélgetést, mit kellene éppen csinálnunk, mert én ugye éppen azt is csináltam, nem csak gondolatban, amiről írtam volna..... De nem éppen azt találtam amire számítottam:

Krisz üzenete: Hali, jól eltűntél, azért én bejelöltelek, ha nem gáz! Remélem, nincs probléma!

Hm, hát igen, úgy tűnik, már nemcsak Réka fog rám írni itt..

Léna üzenete: Szia, bocsi kicsit eltűntem, a mosdóban ragadtam egy csajjal akinek segíteni kellett, most pedig már úton vagyunk haza.

Hát, tartottam magam a Sándornak mesélt fedősztori mellett, nekem már minden mindegy volt, no meg ezzel a Krisszel úgysem fogunk soha töbet találkozni, ahogyan néztem a fővárosban lakik.

Krisz üzenete: Akkor jó utat, majd beszélünk!

Éppen válaszolni akartam, mikor ismét rezzent egyet a kezemben tartott mobil, ami még mindig le volt némítva, és a szalagértesítésen egy ismeretlen számról érkezett SMS első sora jelent meg.....