Hazudsz! (Újratöltve!) */Vége/*

~21~

HanBin szemszög:

   Erdő közepén sétálgatunk. Az a Hope gyerek most nem jött ki hála velünk...ja és igen Szasz szokta Hopikának hívni ezért gondolom Hope a beceneve vagy valami olyasmi.
-Itt?-állok meg a fánál.
-Tőlem itt is eljátszhatod, hogy meghaltál. Csak egy kép erejéig kell, hogy jól beszivassuk őket.
-Jó, de miért nekem kell meghalni? Te nem akarsz?
-Figyelj ha én halok meg akkor neked sírást is kell játszanod. Válalod?
-Sírni? Biztos nem. Inkább én halok meg. Anyás milyen vaddisznó fészek! -futnák oda, de megállok.-Na mit is kapok érte?-nézek Szaszra.
-Jót röhögsz velem. Nem elég?-mosolyog rám.
-Nem! Ha már meghalok csókoljalak már meg! A báttyád se fogja tudni.
-Nem játszunk ilyet. Kapsz mást csak ezt ne...
-Hát, de miért? Van valakid?-figyelem az összes szememmel ami létezik.

   -Ne nézz így! Senkim sincs! Csak jobb nem kapkodni ugye?
-De van valakid!
-Na kim?
-Hát én!!...-mosolyodom el és hallom ahogy sóhajt egy jó nagyot. De ne már! Én jó srác vagyok! Várok még egy kicsit, de nem szól így indulok a vaddisznó vackához. A sérültet jelző ing már rajtam van. Csak befekszem és várom, hogy Szasz kész legyen.-Na?-szólalok meg egy 10 perc múlva.
-Hát ha azt játszod, hogy alszol annak semmi köze a halálhoz. Kicsit játszd már el na!-kérlel aranyosan. Na ennek nem szabad nemet mondani. Változtatok a fekvési szögemen majd szinte hullákat megszégyenítve fetrengek a levelekkel borított földön. Pár percig csak a telefon csipogását hallgatom, de utána valami érdekes hang is megüti a fülem. Hirtelen kinyitom a szemem és egy kis vaddisznóval szemezem ami elkezd visítani gondolom ,mert megijedt. Ahogy csak tudok felugrok és kezdek is már spurizni, mert hallom az anyucit. Hátra lesek és el is indul felém az a dög én pedig az első magas fát nézem ki magamnak és kezdek is jobban futni. Szasz vihogása és a disznó anyuka röfögése szeli az erdő csendjét. Én pedig már majdnem feladom, de azért úgy mászok fel a fára mint az ügyes nagymacskák.-Na nyalhatod a seggem malacka.-megkapaszkodom két ágba majd bepucsítok a kergetőmnek és rázom is a popóm, de hirtelen felröffen és inkább feljebb mászom. Annyira örülök, hogy nem kapott el... Anyám, de megnyugtat a tudat, hogy fel bírtam mászni ide. Leülök egy erősebb ágra és kémlelem az új spanom.
-Istenem, de hülye vagy.-hallom meg Szaszt a vaddisznó pedig húzza is el innen a csíkot.
-Ne nevess! Azt se tudom mit ártottam neki...
-Hát a malaca mellett fetrengtél és megijedt az anyja meg azt hitte bántani akarod.
-Ha cink ha nem cink én szabályosan majdnem befostam.
-Hát még az lett volna a poén.-nevet fel.-Gyere le cirmi a fáról és menjünk a faházba, hogy szivassuk a népet.
-Nem cirmi, mert az kismacskás én pedig egy szép nagy oroszlán vagyok hé!-ugrok le a fáról. Sehol az anyuci malacka.-De legalább végre valami rendes ötleted is van ma...

~A faházikónkba~

   Szaszi most hívja a többieket és nem értem, hogy tudja eljátszani, hogy bőg, de nagyon komoly. Szabályosan folyik a könnye és meséli a kamut, hogy egy vaddisznó kinyírt. Hát ha nem futok el tuti igaz lenne minden.
-És mikor temessük? A menedzser kinyír engem. Nem szóltam neki, hogy elküldtem HanBint...és...-hallom Bobby majdnem bőgős hangját. Nagyon elfognak ezért a poénért verni minket.
-Megoldunk mindent Bobby... Nagyon sajnálom...
-De hát az Ikon is felbomlik... Istenem.-hallom ahogy elsírja magát én pedig a konyhába hangosan felnevetek. Remélem ez nem hallatszódott be a szobába. A gyors összedobott leveseket egy tálcára rakom majd beviszem a szobába és látványosan, de kussba kezdek a szeme előtt enni. Csórikám magyaráz tovább szipogva és mutatja, hogy be is kaphatom. Hang nélkül felnevetek és csak nézem a kis éhest.
-Mindenki sír?-szipog halkan.
-Csak én nem. Valami gyanút érzek...-magyaráz Jinny. Oh a törpe...
-Akkor kihangosítanád légyszi?
-Persze. Kész.
-Skacok...nagyon nagy részvétem, de van egy gáz...
-Nincs meg a hulla?!-ordítva bőgi Bobby. Esküszöm mindjárt megfulladok..
-De megvan...de...-szopog egyet.-Ez a geci nem egy hulla hanem egy paraszt aki előttem zabál! A jó édes !-dobja el a telefonját majd rám is veti magát.
-De hát hoztam neked is! Ne má!-majdnem kiborítom az ágyra a jó levesem, de Szasz elenged még időbe.
-Hol a leves?!-néz rám gonoszan.
-Ott a tálcán.-mutatok az asztalra és vigyorgok. Szalad is oda én pedig a telefonját a kezembe veszem. Oh videó hívás.-Helilo skacok!-bazsalygok a kamerába.-Sajnálom,de ez kihagyhatatlan poén volt.-nevetek fel.
-Igen ez ilyen vicces te kis geci?!-törli Bobby Brom a könnyeit majd mosolyog.-Fú! Ezt nagyon vissza fogjátok kapni ti gecik...-tűnik is el a kamerából.
-Sajnálom skacok eskü.-bazsalygok a kamerába és nézem a többieket.
-Hát én ezt hogy tudtam...-hallom Jinny büszke hangját.-Jól beszoptátok!-röhögi ki az összeset.
-Na szopjátok is le egymást Mester...-magyaráz June meg Dong Dong egyszerre és el is tűnnek. Channie meg Yun két perc se telik el már el is tűnnek.
-Hát ez nagyon jó volt hé!-röhög hangosan Jinny.
-Elmentek ti kajak a gecibe...én most bepukadtam...szeva...-rakja le Bobby a hívást. Elterülök Szasz ágyán és egy jót röhögök. Istenem...
-Nézd meg most behiztiztek.-magyarázok neki mikor vissza tér.
-Majd lenyugodnak. Na és a J-Hope-os terved te csinálod.
-Oh kajak.-ugrok fel.-De azért remélem jó a levesem.-megyek el mellette és lassan ki.
-A boltba vett zacskós leves sose rossz!-szól utánam, de már a levegőn vagyok. És éppen jön az emberem...
-Beszélhetnénk Hoseok?
-Persze Mr.Kim.
-Az csak vicc volt ne hívj így.-mosolygok rá.-Egy gáz van ezzel a táborosdi cuccal...
-Na és mi?
-Nem veled van baj nyugi. Csak...a barátaink félre értettek valamit. Mi nem vagyunk Alexandrával szerelmesek hanem jó barátok. Érted... Mint te meg ő...
-Aha.-nevet fel. Hűha...

   Most ennek mi is a baja? Ennél komolyabb nem tudok lenni...-Nekem akartok hazudni vagy magatoknak?-hagyja abba a nevetést. Hű, de jó ízűen kinevetett a hihetetlen kamumért.
-Nem hazudunk senkinek...
-Látom. De HanBin...-krákog egyet.-Ha hagyod, hogy más járjon Szasszal rosszul fog neked esni.
-Dehogy! Jó barátok maradunk így is úgy is.
-Tudom. De neked fájni fog.
-De hát mondom Hope, hogy semmi vonzalom nincs köztünk.
-Látom. Náha úgy epedezel utána. Mint ember a sivatagba a víz után. Ha pedig haza menni akartok akkor úgy mondd. Ne ekkora kamuval akard leplezni.
-Semmi se kamu. De igen haza menni is jó lenne már.
-Akkor pakoljatok. Vége is a mi kis szép táborozásunknak.-mosolyog rám. Hm nem hülye a srác... De legalább nem kell tovább kamuznom. Vagy még is szeretném őt? Fú basszus, de nehéz ez a folyamat. Rosszabb egy biológiánál...